Kereső toggle

Ronda, de finom

Szarvasgomba: luxuscikk és megélhetési forrás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A gombák királya, a természet arisztokratája, a gasztronómia lényege és csúcsa, minden magára adó szakács álma. Ezek a felsőfokú – és még fokozható – jelzők egy rücskös barna-fekete, földben élő gombát illetnek. A szarvasgomba luxuscikk, melynek ára – fajtától függően – a hatvan-hetvenezer forintot is elérheti kilónként, de az olasz konyha által használt francia szarvasgomba értéke szezontól függően akár a csillagos égig is emelkedhet. Szarvasgomba nálunk is tenyészik, de a szedéséhez nem elég egy kellemes séta erdőn-mezőn. Orr kell hozzá, mégpedig igencsak finom szaglással, ezért ki a kutyákra, ki pedig a malacokra esküszik. Ráadásul a lelőhelyet, mint a gyémántbányát, úgy titkolják azok, akik egyszer felfedezték. Szarvasgombát kerestünk közel a magyar határhoz, Romániában, mert ott még szabadon lehet szedni.

Szarvasgomba van nálunk is, de az igazi nagyhatalomnak gombaügyben Franciaország és Itália napsütötte tájai számítanak. Évezredek óta tekintik gasztronómiai szempontból különleges csemegének ezt a gombafajtát. Illata, íze, aromája semmihez sem hasonlítható, a legegyszerűbb ételek is megváltoznak, ha ezt a csemegét hozzáadjuk. Mindezt Daniel, újdonsült szarvasgombavadász ismerősöm mondja, miközben egy kiterjedt tölgyerdő felé autózunk szarvasgomba után szimatolni. Kora ősz van, az igazi szezonja a gombáknak, a szimatolást pedig Mitye, a keverék csodakutya fogja végezni. A keverék kutya mellett egy kölyök labrador is tanulja a gombaszimatolást, hiszen a gombászkutyák kiképzése is komoly „biznisz”. Mityét is kiképezték Olaszországban, a kennel, amiből származik, generációk óta szarvasgomba-keresésre van kitenyésztve. A kutya csak olaszul ért, a gazdája kifejezetten erre a célra vette, kétezer euró volt az ára. Régebben malacokkal
keresték a gombát, de mivel azoknak kedvenc csemegéjük a szarvasgomba, hajlamosak voltak tönkretenni a lelőhelyet – ellentétben a kutyákkal.
A lelőhelyek pontos koordinátája apáról fiúra száll, mivel erre a gombára csak úgy, séta közben nem lehet rátalálni. Komoly anyagi bevétele van annak a családnak, aki rátalál egy-egy lelőhelyre, sok esetben ebből élnek, úgyhogy félt-ve őrzik a titkukat, mivel a szarvasgomba örök sláger. Daniel is tud biztos lelőhelyeket, de most miattam elkerüljük ezeket, és inkább egy számára is ismeretlen terepre megyünk, ahol csak sejti, hogy a gomba tenyészhet. Itt nem a királyinak számító tartufo gomba fordul elő, hanem az egyszerűbb, a nyári szarvasgomba – vagy, ahogy errefelé nevezik: gímgomba – tenyészik. Az erdő ismerősnek tűnik, valahol a horizont szélén, a magyar oldalon terül el a mályvádi víztározó, ahol őstölgyesek alkotják az erdő javát. Nálunk azonban csak az erdőtulajdonos beleegyezésével lehet szarvasgombát keresni, míg itt a határ román oldalán még szabadon lehet gombászni.
A szarvasgomba nem önállóan tenyészik, hanem szoros szimbiózisban él a fákkal, viszont nem élősködik, hanem együtt él a fával, pontosabban a gyökerével. Daniel Olaszországban dolgozott pincérként, ott ismerkedett meg a gombászás örömeivel és fortélyaival, ott találkozott először szarvasgombával, amiből aztán életre szóló kapcsolat lett. Az étterem, ahol dolgozott, rendre vásárolt a környéken tenyésző gombákból, így a szarvasgombatermésből is, ami Daniel szerint még a legegyszerűbb spagettit is királyi étekké változtatja. Egy pici üveget húz elő táskájából, amiben egy göcsörtös kis gubó árválkodik. Ez a minta, azaz maga ő királyi felsége, a tartufo. Előbb ványadt krumplinak nézem, de a kellő alázat után megszagolhatom. Leírni szinte lehetetlen, így inkább nem kísérletezek, álljon itt annyi, hogy csodás. A gombászkutya vidáman ugrál körbe bennünket, tudja, hogy ha ezt a szagot felveszi és a gazdát célhoz vezeti, remek csemegét kap a zsákmányból. Mitye nagy köröket ír le, majd egyre beljebb vezet bennünket a ritkás tölgyerdőbe. Szarvasgomba bárhol teremhet, vagyis kellő kitartással és némi kutyaügyi beruházással az emberfia előbb-utóbb megtalálja a hőn áhított kincset. A beruházás összege a kutya vérvonalától és a képzésétől függ. Ha nincs elég pénz, kiképezni is lehet a jószágot, de ez jóval bizonytalanabb kimenetelű vállalkozás, hiszen megfelelő alanyt találni elég nehéz, és meglehetősen időigényes feladat a kiképzés. Egész délelőtt kutatunk, gomba sokféle kerül utunkba, ami nem meglepő, hiszen rengeteg eső esett, de a gombaarisztokratának nyomát, illetve szagát sem leljük. Nem unjuk el magunkat, mert Daniel közben mesél a szarvasgomba minden jó tulajdonságáról: gyógyít, frissít, sőt afrodiziákum is, meg persze vidámít – főleg, ha egy kilós példányra lelünk.
Kérdezem gombászunkat, meg lehet élni belőle? Igen, hangzik a válasz, ha szerencsés az ember, főleg ha megtalálja a saját privát termőhelyét, ahonnan csak ő túrhatja elő a csemegét. Közben szorgalmasan szedegetjük az éppen utunkba kerülő gombákat, mert ezt is el lehet adni a piacokon vagy csak egyszerűen az utcán. Most kezdődik majd az igazi gombaszezon, Daniel holnap vargányát megy szedni a Biharba, invitál, hogy menjek vele. A meghívás inkább udvariasságnak tűnik, sejtéseim szerint nem vargányáért megy, hanem a titkos lelőhelyeit keresi fel, előre megfontolt szarvasgombaszedés céljából. Daniel egyébként megsúgja: nagyon kevés is elég ebből a gombából az ételre, és azt Nagyváradon, a szupermarketben megkaphatom kis tételben kiszerelve. Oda nem kell semmi, csak egy bevásárlókocsi és némi lej a pénztárnál.

Olvasson tovább: