Anti egyik legújabb tette: Henry Ford könyvének megjelentetése. Igen, arról a
bizonyos Fordról van szó, az autógyárosról. Na és a könyv? Talán valami önéletrajzi
ihletettség? írás? Olyasvalami, ami mondjuk a Negyven év a volánnál vagy az Én és
a kipufogó címet viseli? Hideg, hideg. Henry Ford, akinek nevéhez fűződik a híres T–modell,
társadalmi-szociológiai kérdésekben is megnyilvánult. Még kitüntetést is kapott
ebbéli tevékenységéért: 1938 júliusában, 75. születésnapja alkalmából Ford átvehette
a nem-németnek adható legmagasabb birodalmi kitüntetést. Sőt, egyetlen amerikaiként
még a Mein Kampfba is bekerült. Berlinben díjnyertes írásai eredetileg a The Deaborn
Independentben 1920-tól jelentek meg, majd kötetbe rendezve is kiadták, nemrégiben nálunk
is. A cím cseppet sem talányos: A nemzetközi zsidó – a világ problémája.
Anti ezzel a könyvvel jól kalkulált. Tudja, hogy vannak dolgok, amelyeket széles nyilvánosság
előtt nem tárgyalhat ki, csak magánbeszélgetésekben, forró hangulatú gyűléseken,
de mondanivalóját ott is kénytelen metaforákba csomagolni (írói munkásság s a többi).
Ezért a kultúra bő lebernyegébe burkolózik, kiállításokba, áporodott levegőj?
rockoperába, és persze könyveket jelentet meg, lehetőleg régebben írtakat, amelyek
az Anti-irodalom gerincét adják. Nem baj, ha felháborodás, tiltakozás fogadja e műveket,
az ingyen hírverés sokat lendít az eladásokon. Az utcai árusnak meg mindegy, csak
fogyjanak a könyvek.
Anti egyet nem szeret igazán: amikor rámutatnak, mondván, hogy "hiszen te Anti vagy!"
Komolyan tart attól, hogy fülöncsípik. Maradnak tehát a régi írások, amelyekkel
betakarózhat, és maradnak a nagy – vagy nagynak tartott – nevek és címek, melyek mögött
elrejtőzhet.
Anti nem változik. Ha kell, jegyzőkönyvet citál, ha kell, összesküvést leplez le.
Fontos embereket szeret az ügy mellé állítani, akár élőkről, akár holtakról van
szó.
Nincs is mit csodálkozni: Anti most éppen egy Forddal jár. (Kánai András)
2000. 10. 28. (IV/44)
