Magyarország nem az egyedüli. Aki New Yorkba látogat, az egész várost feldíszítve
találja, fölkészülve az ünnepekre. A gondosan feldíszített kirakatok, elegáns
hotelek, az ajándékok után szaladgáló emberek ugyanúgy részét képezik az ünnepi
hangulatnak, mint a három kilométeres távon kivilágított fenyőfasor. Na és persze a
Rockefeller Center, ahova turisták és helyiek milliói látogatnak el, hogy lássák a
kb. 23 méter magas norvég lucfenyőt, melyet az Ohiobeli Richfieldből költöztettek
New Yorkba, hogy húszezer égővel feldíszítve töltse be a megtisztelő pozíciót:
Amerika Karácsonyfája. Ebben az évben több mint egymillió ember látogat el az
1932-ben megnyílt Radio City Music Hallba, hogy lássák az élő showbemutatót. És végül
– mint mondják – nem lenne teljes a karácsony Csajkovszkij Diótörője nélkül,
amit a New York City Balett gyermekkara ad elő.
Van, ahol más a módi. Ausztráliában például a karácsony gyakran nagyon meleg. Nem
szokatlan a 30 Celsius fok sem. Fenyőfa helyett a mikulásvirág dívik, a karácsonyi
bevásárlás gyakran rövidnadrágban és pólóban történik. Sok tengerparton – így
Hawaiion és Kaliforniában is – Santa Claus szörfdeszkán vagy életmentő csónakon
érkezik. A tradicionális étel itt is a pulyka, melyhez desszertként lángoló karácsonyi
szilva dukál. Az ausztrál aranyláz idején a sütemény gyakran tartalmazott aranyrögöt,
ma már azonban apróbb meglepetéssel is megelégszenek. Nagy látványosságnak számít
ez idő tájt Sydney északi része, ahol emberek ezrei fogyasztják el karácsonyi "vacsorájukat"
a napfényes tengerparton. Akik mégis inkább otthon maradnak, azok az úszómedence
mellett vagy krikettel töltik a napot, esetleg más szórakozás után néznek.
Sokan azt állítják, hogy az északi emberek örülnek leginkább a karácsonynak. És
ebben valóban lehet némi igazság. Finnországban a hosszú, sötét és gyakran nagyon
esős ősz után a karácsony fordulópontot jelent. Mivel – mint mondják – a világosság
győzedelmeskedik a sötétség felett, ez az időszak felel meg leginkább az év
legnagyobb fesztiváljának megrendezésére. Ez alkalomból – immáron több mint száz
éve – ajándékokat adnak egymásnak, amit sokszor maguk készítenek. A finn karácsonyhoz
hozzátartozik a szaunázás. Manapság is, aki Finnországban vidékre utazik, látni
fogja a szaunaházakból kígyózó füstöt. Találunk érdekességeket más népeknél
is. Hollandiában naplementekor trombitaszóval jelzik a karácsony eljöttét, Kanadában
néhány tartomány nagy téli fesztivált rendez, amikoris az eszkimók tánccal és ajándékozással
ünnepelnek.
Mint sok más országban, úgy Japánban is a hangsúly az ajándékozáson van. Az ajándékokat
említve sokakban felvillanhatnak a tavalyi emlékek, amikor az utolsó pillanatban próbálták
megvenni a fél világot, mások pedig megkönnyebbülten sóhajthatnak föl, hogy ők már
ezen túl vannak. Egyre több lehetőség van arra, hogy kényelmesebb megoldást válasszunk,
például interneten is megrendelhetjük az ajándékokat. Itt, a "christmas" szót
begépelve, meglepve tapasztalhatjuk, hogy micsoda forgalmat bonyolít le Father
Christmas, Santa Claus, Joulupukki, Télapó vagy akárhogy is hívják "őméltóságát".
Az internet információval szolgál otthonáról, életéről, lehet neki levelet küldeni,
és még a karácsonyfát is megrendelhetjük nála. "Vajon mi volt az első kibertéren
rendelt karácsonyi ajándék?"– teszi föl a kérdést a Newsweek újságírója, s rögtön
megadja a választ is: "Nyugodt szívvel szavazhatnánk az aranyra, tömjénre, mirhára,
melyeket egy – még fejlesztés alatt lévő, bár kétségkívül igen hatékony –
Keleti Csillagkereső Program segítségével szállítottak rendeltetési helyére.
Lehet, hogy kőkorszaki elméleteket vallok – teszi hozzá –, de számomra a vásárlás
sarkalatos pontját képezi maga a bolt. A dot.com-okon nevelkedett embertársaim kedvéért
jegyezném meg, hogy a boltokban meg lehet vizsgálni az árut, mielőtt megvennénk, és
fizetés után azonnal kézhez is kapjuk azt, amit kiválasztottunk. Hasznunkra válna talán,
hogy mielőtt mindennapi bevásárlásainkra az egér rátenné a mancsát, megnéznénk,
miért is jó hagyományos módon vásárolni. A teljesen nyilvánvaló előnyöket –
mint például megnyomorgathatjuk a sárgadinnyét, vagy megtapogathatunk egy gyapjúpulóvert
– most nem említeném, lássuk inkább az egyéb előnyöket.”
Az internetes vásárlás arra alapoz, hogy pontosan egy bizonyos tárgyra van szükségünk
– legyen az locsolócső, bugylibicska vagy a "Fajok eredete" első példánya –,
és máris elénk tárja az összes lehetséges variációt, amelyből kiválaszthatjuk a
lehető legjobbat. Azonban "a boltba belépve az ihlet veszi át az irányítást. A véletlen
felfedezések öröme elégedettség-érzettel tölti el a vevőt, ami még az alkudozásnál
is jobb. Például a napokban elindultam íróasztalt venni. Azt ugyan nem találtam, de rábukkantam
egy gyönyör? kenura. Na tessék. Ez például az interneten keresztül teljesen
lehetetlen" – fejti ki véleményét az író. "A Net szerint a vásárlás alapvetően
racionális dolog. Hát, szerintem egyáltalán nem. Sőt! Olykor hamis remények,
hirtelen meggondolások, és fellelkesülések birodalma."
Végül a tömeggel kapcsolatos ellenérvekről fejti ki a véleményét: "Most pedig
hadd lőjem le az igazi vásárlás ellen felhozott kifogások legnagyobb szent tehenét:
igen, tudom, a közlekedés borzasztó, a boltok dugig vannak, az eladók udvariatlanok.
Ez mindig így volt, és így is lesz. A vásárlásra úgy kell tekintenünk, mint
egyfajta küzdősportra. A rögbihez hasonlóan lehet néha brutális és elkeserítő végehosszanincs
harc. A gyávábbak ilyenkor elbátortalanodva futnak haza személyi számítógépük
oltalmazó szárnyai alá. Aki legény a gáton, az viszont alig várja a decemberi kavalkádot,
hogy aztán könyökét hegyesítve rezzenéstelen arccal vegye föl a harcot a tömeggel,
a leglehetetlenebb eladókkal, és biztos szimattal találja meg az utolsó parkolóhelyet
a kiválasztott üzlet előtt." A két táborral kapcsolatban mindenki állást
foglalhat, és a neki megfelelő megoldást választhatja. Egy biztos: az utóbbi időkben
kissé elhanyagolt társművészeti kifejezési forma, azaz a bevásárlószatyor jelentősége
ezidőtájt megnő. Legyen az ugyanis elegáns vagy topis, piciny vagy mindent elnyelő,
esetleg vidám figyelemfelkeltő a sötét decemberi délutánokon, a vásárlást halogatókat
mindenesetre jótékonyan figyelmezteti: gyerünk, még ma sem késő!
1998. 12. 19. (II/51)
