Kereső toggle

Lefekszem, s legott ébren maradok...

Mit tegyünk az alvászavarok ellen?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Stressz, izgalmak, határidők – az évek előrehaladtával
egyre nagyobb erőfeszítést okoz a napi gondok feldolgozása.
"Mind gyakrabban okoz problémát, hogy a munkaidő után
megnyugodjak. Nem tudok kikapcsolni. Az időpon-

tok, a másnapi elintéznivalók az irodában egyszerűen nem
hagynak nyugodni – panaszkodik F. Susanne, a 49 éves német
építésznő az egyik német lapban. – Ott tartok, hogy
hajnalban ébren fekszem az ágyban, mert szorít a belső
nyugtalanság."

A probléma nem egyedi: Magyarországon szinte minden harmadik,
negyedik ember szenved valamilyen alvászavarban, és szed emiatt
gyógyszert. A szakemberek szerint az alvási zavaroknak
különféle okai lehetnek: hivatali és privát stressz,
aggodalmak és félelmek a jövővel kapcsolatban, sőt: akár a
harag is ébren tarthatja az embert, jóllehet teste már
nyugalom és alvás után vágyik. "Korábban nem jelentett
problémát az elalvás, csak néha-néha fordultak elő
nyugtalan éjszakák. Sajnos már nem így van: egyre csak az
jár a fejemben, hogy a következő nap ugyanolyan zűrzavaros
lesz, mint az előző, és hogy azonnal aludnom kell, hogy fitt
legyek, és képes legyek teljesíteni" – hallani gyakorta.

Pontosan ezek az elalvást sürgető gondolatok azok, amelyek
ördögi kört indítanak be: miközben az ember arra gondol,
hogy már rég aludnia kellene, belül nem tud megnyugodni.
Valójában még éberebbé válik, mivel stressz-hormonok
szabadulnak fel a szervezetében, amelyek az agysejteket
különösen aktiválják. Elalvásra ezután már gondolni sem
lehet.

Az alvás több, mint passzív pihenés: élettani folyamat,
amely a lelassult biológiai működések és a megváltozott
tudatállapot révén a szervezet testi és lelki
regenerációját szolgálja. Mivel alvás közben a test
funkciói takaréklángon működnek, az immunrendszernek
ilyenkor van lehetősége arra, hogy nagy mennyiség? védekező
sejtet képezzen, és ilyenkor pusztítja el a lappangó
kórokozókat is.

Az alvásigény az életkorral is változik: míg a csecsemőknek
napi 20 óra alvás sem elegendő, gyermekkorban már csak 10-12
óra szükséges, a felnőtt pedig beéri napi 6-8 órával.
Idősebb korban nem ritka, hogy az alvásigény napi 4-5 órára
csökken. Az alvás szakaszokra osztható: 4-5 alvási fázis
vezet a mély álomból a könny? álomba, és viszont. A
gyógyszer nem megoldás, mivel a legtöbb altató megzavarja az
alvás természetes ciklusait, és hiába alszik tőlük az ember
egész éjjel olyan mélyen, mintha fejbe kólintották volna,
reggel mégis fáradtan, elgyötörten ébred. Bánjunk tehát
csínján az altatókkal, s ha használatuk elkerülhetetlen,
megválasztásukat bízzuk orvosra. Már csak azért is, mert
tisztázni kell, hogy az alvászavar önálló probléma, vagy
esetleg valamilyen betegség, például a depresszió első
tünete.

Ha csak néha-néha fordul elő alvási zavar, még nincs miért
aggódni. Ha azonban heti két-három alkalommal okoz problémát
az elalvás, annak hosszú távon már negatív kihatásai
lehetnek. Megnő például a betegségre való hajlam, mivel az
immunrendszer nem tud teljes erőbedobással működni, így
aztán egy megfázási hullám is könnyen leverheti az embert a
lábáról. A kialvatlan ember ráadásul mindenre érzékenyen
reagál, ezért pszichikailag sem terhelhető tovább.

Az alvászavar leggyakrabban a fent említett pszichés,
idegrendszeri okokra vezethető vissza. Csökkenteni kell tehát
a mindennapi stresszt, biztosítani kell a test és a lélek
számára a nyugalmat. Fontos, hogy az ember számba vegye a
problémáit, és szisztematikusan megoldja azokat, de meg kell
vizsgálni, nem tulajdonítunk-e túlzott jelentőséget egy-egy
gondnak. Ütemezzük a megoldásukat – megnyugtató az a tudat,
hogy képzeletben már megterveztük, mikor, mit, hogyan fogunk
cselekedni. A legfontosabb talán az életvitel átgondolása:
állandó belső nyugtalanságot és békétlenséget okoz, ha az
ember nem aszerint él, amit lelkiismerete, erkölcsi érzéke
diktál.

Ha egyéb problémák nincsenek, a panaszokon enyhíthet egy
rövid esti séta, valamilyen kellemes olvasmány vagy akár egy
meghitt beszélgetés. Könny? persze azt tanácsolni, hogy ne
gondoljunk a problémáinkra, megpróbálhatunk azonban esetleg
valami másra gondolni, legalább elalvás előtt. Ha valódi
pihenést nyújt számunkra az éjszakai alvás, másnap más
szemmel látjuk a problémákat is, hamar megtérülhetnek tehát
a pihenés érdekében tett erőfeszítéseink. Ha úgy
érezzük, nehezünkre esik a pihenés, idézzük fel például
egy régi kedves emlékünket, esetleg a vakáció kedves
mozzanatait. Forduljunk gondolatban azok felé, akik szeretnek
bennünket. Gondoljuk végig, mi mindenért és ki mindenkinek
lehetünk hálásak. Meglátják, még a végére sem értek,
már alszanak is! Jó pihenést!

Olvasson tovább: