.
A magyar futballforradalom fényében nézzük ezt az Európa-bajnokságot, és azt látjuk, hogy a magyar temperamentum és virtus végre meghozta Európa számára a Széchenyi által megálmodott pluszt. A legjobb szurkolótábor, tüzes, lendületes csapat, amely az utolsó pillanatokig képes küzdeni, akár fordítani is a meccs menetén. Igaz, hogy elfogultak vagyunk, de végre nem csak az elfogultság beszél belőlünk: a veretlenül csoportelső válogatottunkról szóló tudósítások is ezt a magunkról szóló pozitív képet erősítik meg. Megérkeztünk Európába, majdnem akkora felhajtással, mint a 9-10. században, amikor egy kontinens fohászkodott, hogy a magyarok nyilaitól ments meg, Urunk, minket. Úgyhogy jó ez az Eb.
Nekünk biztos, hogy sokkal izgalmasabb, mint az eddigiek, és ezen a látásmódon nem is tudunk változtatni, mert mióta ilyen nagy esemény az Eb, először veszünk részt rajta. Pedig van olyan kérdés, ami a rendezvény színvonalát érinti, például a létszámbővítés: a 24 csapatos lebonyolítás jót tesz-e az Eb-nek, vagy végleg eltűnt az a minőség, amit még a 16 csapatosnál lehetett tapasztalni – amint azt Lothar Matthäus is nyilatkozta. Ha a selejtezőbeli helyezésszámokat vetjük össze az tornateljesítménnyel, akkor semmiképpen nem tűnik értelmetlennek a bővítés. Vannak olyan csapatok, amelyek jó felkészüléssel, pótselejtezős kijutással is üde színfoltjai a tornának, mint például Magyarország vagy Írország, és olyanok is, amelyek a jó selejtezőbeli eredményük ellenére nem tudtak élni a torna kínálta lehetőségekkel, mint Oroszország vagy Románia. Aztán persze van olyan csapat is, amelyik igazolta, hogy pótselejtezősként valóban nem sikerül megfelelő teljesítményt nyújtani, mint Ukrajna.
A nagyobb létszám és a csoportból továbbjutó négy legjobb csoportharmadik azt eredményezte, hogy a védekezés túlzott hangsúlyt kapott, mivel már egyetlen hiba is veszélyeztethette a csoportból való továbbjutást. Igaz, hogy futballról lévén szó, nem tudunk igazat adni a más sportágakon vagy Copa America-n (ahol sokszor dúl a felelőtlenség szertelensége) nevelődött szurkolók véleményének, akik 20 perc játék után siránkoznak, hogy „semmi nem történt”, vagy hogy a csatár el van átkozva, mert gólt nem lőtt, csak egy gólpasszt adott. A futballt, mint azt Nick Hornbytól, a Fociláz szerzőjétől is tudjuk, az teszi különlegesen széppé, hogy akár egy egész mérkőzésen kell összehangoltan dolgozni egy-egy gólért, és sokszor még az is kevés. Mégis – annak ellenére, hogy tudjuk: a csoportmeccsek inkább a taktikázásról szólnak – néhány meccs, például az Anglia–Szlovákia, egyenesen emészthetetlennek tűnt.
Jó fej izlandiak, szelfi a miniszterelnökkel
Egyelőre tehát arról szól az Eb, hogy a kis csapatok foggal-körömmel védekeznek, totális védekezőtaktikával, míg a nagyok ezeket a zárakat próbálják feltörni totális támadófutballal. (Igazán jó érzés volt látni, hogy válogatottunk Izland ellen rendkívül sokat tett a támadásban a meccs megnyeréséért.) És egyelőre ez izgalmasnak látszik a futball fejlődése szempontjából, ugyanis egyre magasabb szintű támadójátékra van szükség a nagyon precíz védelmek áttörésében. Egy világsztár már nem engedheti meg magának, hogy az ellenfelet hibáztassa azért, mert azok jól felfogott érdekükben precíz védekezéssel akadályozzák a csillagot a kibontakozásban, mint ahogy Cristiano Ronaldo siránkozott az izlandiak elleni meccs után (igaz, ellenünk kétszer is betalált). A sztárok az Eb-n vagy vb-n sokszor kevesebb gólt rúgnak, mint a BL-ben. Az Európa-bajnokság inkább a futball valódi világa a BL pénzen tenyésztett virtuális művilágával, fantasy-jával szemben. Itt sokszor az angol harmad- és negyedosztály és a magyar első osztály játékosai állják a sarat a Bajnokok Ligájában villogó galaktikusokkal szemben. Ez inkább szól csapatról, hűségről és egy nemzet iránti elkötelezettségről – és ebben alighanem több plusz érték nyilvánul meg, mint az önmagukban csillogó kvalitások vagy az egyébként egyáltalán nem lebecsülendő klubhűség. Úgyhogy amikor ezt a szívós védekezőfutballt látjuk ezeknél a csapatoknál, ennek céljait sem szabad szem elől téveszteni.
Persze, nézői szempontból sokkal jobban járunk olyan meccsekkel, amin két jó csapat játszik, szórakoztató, magas színvonalon, mint ahogy a horvát–spanyolon, ami eddig talán az Eb legjobb meccse volt – ahol a horvátok győzelme nem nagy meglepetés volt, csak kicsi. Kiváló meccs volt a spanyol–török is, inkább a törököknek köszönhetően, mert felvállalták a nyílt játékot a spanyolok ellen – ez nem kis bátorság –, hiszen ezt a kockázatot be kellett vállalniuk a horvátok elleni vereség után. Így viszont jobban tudott érvényesülni a spanyolok kitűnő játéka, akik az Eb egyik fő esélyesének számítanak – a végső győzelemre szintén esélyesnek tűnő horvátok elleni vereségük dacára is. A szintén magas szinten játszó Németországnak és Franciaországnak tornaesélyesként meg kell oldania, hogy a nagy mezőnyfölényt, amiben játszanak, hogyan tudják nagyobb arányban gólra váltani. A kisebb csapatok közül Horvátország mellett Wales és Lengyelország lehet képes figyelemre méltó eredmény elérésére. És még itt van az örök, titkos esélyes, amely sokszor nyilvánvaló esélyessé is válik: az olasz „öregfiúk” csapat, amely sokakat bosszant egyszerű futballjával, másokat viszont lelkesít precizitásával. Az biztos, hogy taktikai oktatóprogramot az azzurrik meccsjátékából lehetne rajzolni. És még a belgák is labdába rúghatnak, ha feldolgozzák, hogy az ellenfél védekezik is ellenük.
A mi válogatottunk számára nagy szó, hogy ebben a mezőnyben sikerül helytállni, nem kell szégyenkezve hazakullognunk, sőt, ellenkezőleg: figyelemre méltó kvalitásokat, saját értékeket tud felmutatni a csapat. Ebben oroszlánrésze van a német kapitánynak, Bernd Storcknak, aki nemcsak a magyar futball kibontakozását akadályozó gondolati és mentális görcsöket vette észre, hanem azokat az értékeket is, amelyeket elő lehet hozni ebből a sokszor elátkozott magyar futballkultúrából. Persze ehhez kellett az a hallatlan németes precizitás, ami ad egy biztonságot a csapatnak: a fiúk tudják, hogy a kapitány tudja, mit akar. A felépített szakmai háttér nemcsak bátorságot ad a csapatnak, hanem Storcknak is egy jó alapot ad arra, hogy megtegye azokat a lépéseket, amelyek merészsége és sikere legalább annyira ösztönzi a csapatot, mint a szakmai biztonság.
Mindehhez az is kellett, hogy miközben a német kapitány látja a futballt körülvevő kishitűséget, a magyar futballhagyomány elnyomó terhét, látja azt is, hogy – egy nyilatkozata szerint – fel lehet ébreszteni ezt az óriást. Ennek vagyunk szemtanúi: Gera 37 évesen a labdajáratás motorja, aki miközben ötletes, szellemes kulcspasszokat is ad, fizikailag is csúcsra jár; Király 40 évesen is felhívja magára a figyelmet az Eb-n; Kleinheisler, Nagy Ádám olyan fiatalok, akik nemzetközi szinten is számottevők; Szalai Ádám a kritikus helyzetben lő újra gólt, és ami a legfontosabb: az egész csapat csapatként erős igazán.
Az osztrákok elleni győzelem estéjén újra embernek érezhette magát az, aki a magyar futball elmúlt 30-40 évét végigszenvedte. A magyar csapat szereplésének rendkívül nagy a hozadéka: ismét egy nemzet érezheti azt, hogy meg tudjuk csinálni, nem vagyunk örök vereségre ítélve. Persze, az ilyen megközelítésben nem kevés humor is van, de a futballszurkolók tudják azt, hogy ez valahol mélyen mégis igaz.
A liberális jogrend demokratikus deficitje olyan jogi háttérhatalmat termelt ki, aminek sem választói legitimitása nincs, és a közérdeket sem szolgálja. Eljárásuk rendszerint azt közvetíti nemzeti...
Az Európai Parlament képviselői az elmúlt héten megszavaztak egy határozatot, amely felszólít minden tagállamot, hogy haladéktalanul ratifikálja az Isztambuli Egyezményt. Ezt mindeddig hét...
Bevezetik a dugódíjat, és öt éven belül korlátozzák a dízelautók behajtását Budapest központjába – legalábbis a főváros új vezetőségének tervei szerint. A változáshoz azonban parlamenti döntés...
Nemcsak Romániában ismert jelenség, hogy gyerekeket a saját szüleik adnak el prostituáltnak – ez az összes posztkommunista és harmadik világbeli országra jellemző. A gyerekeltűnések mögött...
Az online térben szocializálódott fiatal szülők számára természetes, hogy életük főbb eseményeit publikálják – nem kivétel ez alól a szülővé válás sem. Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy...
Néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy fiatal ne házastársi hűségben és szülői szerepben gondolkozzon, annak minden előnyével és nehézségével együtt. A média, az aktuális...
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!