Kereső toggle

Sikermérleg London után

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 17 éremmel, köztük 8 arannyal sikerült elfelejtenünk a méltatlan pekingi szereplést (3 arany, 10 érem). Dicsőségeink felhőtlen értékelése előtt jobb lesz túllennünk azon a néhány csalódáson, ami elkerülhetetlenül a sportversenyek velejárója.

A háromszoros olimpiai bajnok férfi vízilabdacsapatunk az 5. helyet szerezte meg. Két riválistól két vereséggel indítottunk, majd két keserves győzelem után az amerikaiakat a pekingi döntőre emlékeztető játékkal vertük meg. Az „életbe vágó" negyeddöntőn az olaszok ellen már az öregedő profi bokszolóra emlékeztető teljesítménybe kellett beletörődnünk. Az ötödik helyért tiszteletre méltóan, becsülettel játszva vertük Ausztráliát és Spanyolországot. Köszönjük Kemény Dénesnek és felejthetetlen brigádjának azt a sok-sok sikert és örömet, amit briliáns játékukkal szereztek az elmúlt 12 év során.

Sidi Péter három számban indult, kétszer nem jutott be a döntőbe, és a fő számában, a három testhelyzetű összetettben 6. lett. Joggal reméltük - vele együtt -, hogy dobogós lesz és győz. Elképesztő küzdelmet kellett vívnia még azért is, hogy döntős legyen, és ott pontszerző helyre érjen. Kívülről úgy tűnik, hogy sok energiát vesztett a szövetséggel való idegőrlő hadakozásában. Rióban azonban javíthat.

Vajda Attila olimpiai és világbajnoki címvédőként térdelt be kenujába a döntőre, ahol a még éppen pontszerző 6. helyet szerezte meg. Azt mondta, „elégedett vagyok, hogy ebben az erős mezőnyben itt végezhettem". A dobogón vélhetően őszintébbnek tűnt volna a nyilatkozata és a mosolya is.

Hosszú Katinka akár két számban (400 vegyes, 200 pillangó) is dobogós lehetett volna, ha a legjobbját ússza. Rossz döntései miatt végül 200 pillangón nem került döntőbe sem, és 200 vegyesen 8. lett. 400 vegyesen 4. lett, ez dicséretes még akkor is, ha pár hónappal előtte jobb időt úszott az Eb-n.

Cseh László saját bevallása szerint is óriásit hibázott első úszásánál 400 vegyesen, ahol Phelps picit elaltatta, majd erre ráment a 200 pillangó is. Azonban arra, ahogyan fizikailag és mentálisan kiegyenesedett és talpra állt, csak a legnagyobbak képesek. A bronzérem (200 vegyes) és a vegyes váltóban úszott két országos csúcsa méltó része az olimpiai csapat eredményességének.

Kis Gergő a debreceni Eb-n 1500-on úszott 14:52-s idejével az olimpián is bronzérmes reményeket keltett. Ennél most közel 30 másodperccel volt hosszabb ideig a vízben az előfutam során, ezzel a döntőbe sem fért be. A 400 gyors 6. helyével pontot szerzett, ez jó eredmény volt, és továbbra is bízhatunk tehetségében.

Most következhet a feltétel nélküli dicséret, elismerés, hiszen akik követték az olimpiai játékok küzdelmeit, láthatták, mi szükséges akár csak egy részsikerhez is.

Sikereink döntő többségét hagyományos sportágaink „termelték". Szilágyi Áron elementáris vívása, képzett technikája a legszebb vívóhagyományok ápolását is jelentette egyben. Az elődöntőbeli és döntőbeli asszóját még a híres Gerevich-Kovács-Kárpáti-hármas is megtapsolta volna. Az olimpiai bajnok élénken sugárzó szemei, 22 évesen tett szerény, de bölcs nyilatkozatai jó érzéssel tölthettek be minket, hogy ilyen emberek élnek közöttünk.

A harmadik magyar mellúszó aranyérmesünk (Szabó József és Rózsa Norbert után) Gyurta Dániel, aki megígérte, és megcsinálta. A győzelméhez „mindössze" kiemelkedő tehetség, könyörtelenül nehéz felkészülés, hatalmas mentális erő és óriási akaraterő szükségeltetett. Dani rendelkezett ezekkel, és így lett világcsúccsal olimpiai bajnok.

A lólengésben érdekelt Berki Krisztián minden bizonnyal olimpiai bajnokként érkezett volna Londonba, ha a torna nemzetközi szövetségének bugyuta szabályai ettől 2008-ban nem fosztják meg. Ahhoz, hogy az olimpiára ki-, majd ott a döntőbe bejuthasson, több tényező egybeesésére is szükség volt: kvalifikációs verseny, selejtezős gyakorlat, sérülékeny csukló működőképessége. A döntőben csinálta meg élete legjobb gyakorlatát, és így is azonos pontszámot teljesített a brit Louis Smithszel, de Berkiét ítélték elegánsabbnak, ez döntött.

Négy kalapácsvető olimpiai bajnokunk - Németh Imre (1948), Csermák József (1952), Zsivótzky Gyula (1968), Kiss Balázs (1996) - mellé ötödiknek iratkozott fel Pars Krisztián, akinek a vállát a 16 év szünet mellett az esélyesség terhe is nyomaszthatta. Jól felkészült, erős, izmos lábai és kezei elviselték a terheket, és az egész mezőnyből egyedül ő volt képes a drótos golyót 80 méter fölé repíteni.

A kajak-kenu is a hagyományos magyar sportágaink közé tartozik, a vívás után a második legeredményesebb az eddig szerzett 19 aranyéremmel. Azonban a női négyes 500-on 20 éve nem tudta legyőzni a németeket.

A Storcz Botond által összeépített Szabó-Kozák-Kovács-Fazekas-alakulat kemény támadásoknak volt kitéve, de a kapitánynak lett igaza: közel fél hajóval vertük a mumust.

A férfi K2-1000 méteren még nem volt olimpiai bajnok párosunk - eddig. Dombi Rudolf és Kökény Roland már az Eb-n is nagyszerű evezéssel győzött, ezért is számoltunk velük beharangozó írásunkban: a 31,5 éves átlagéletkorú páros történelmet írt a férfi páros kajakozás királykategóriá-jában.

A női kajak egyesben kétszer ünnepelhettünk korábban kajakkirálynőt, Kőbán Ritát (1996) és Janics Natasát (2004). Aki magyar válogatót képes megnyerni, az már kis túlzással fél lábbal az olimpiai dobogó tetején áll. Kozák Danuta 2011 után másodszor is megverte az olimpiai és világbajnokok sokaságától hemzsegő magyar mezőnyt, majd Londonban az i-re felhelyezte a pontot. A magyar női kajakozás egy újabb szerény, nyugodt - már most is kétszeres - olimpiai bajnokot nevelt ki.

A férfi K4-1000-nek „könnyű dolga" volt. Miután túlélték Fábiánné Rozsnyói Katalin halált ígérő edzéseit, tudták, nem csak a döntőbe jutásra van esélyük. A nagyasszony először kísérte le „gyerekeit" a rajtstégig, ott egy puszit nyomott Kamera homlokára (Kammerer Zoltán), és azt mondta, húzd meg, öreg. ő először sírta el magát 25 éves pályafutása alatt, és a mögötte ülőkkel (Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Paumann Dániel) a dobogó második fokáig húzták a hajót.

Illik írnunk Douchev-Janics Natasáról, aki nem titkoltan két aranyéremért utazott Londonba. Párosban Kovács Katival másodikak lettek a németek mögött, nem kis különbséggel, míg Natasa favoritként a 200 egyesben bronzot szerzett. Pityergett a dobogón, és ez érthető akkor is, ha mások ezért szaltókat dobáltak.

Londonban hősöket is avattunk. Risztov Éva az egyik. A nagy visszatérő olyat alkotott, ami ellenkezik a szakirodalomban található tézisekkel. Végig vezetve nyerte a 10 kilométeres „maratoni" úszást: nem akart részt venni a vízi birkózásban, de így ő törte a vizet végig.

Férfi kézilabda-válogatottunk, a CSAPAT. Egy aprócska gólon múlt a döntő, az aranyat érő 4. helyet azonban elnyerték. A kézilabda-történelembe méltán vonul be az Izland elleni negyeddöntő. Ezúttal a csapat két hőséről emlékeznénk meg: a kapus, Fazekas Nándor, egygólos hátrányban védett ihletett módon hétméterest, és úgy indított, hogy 2 másodperccel a vége előtt egyenlíthettünk. Nagy László pedig a hosszabbításban 5 gólt lőtt, és ezzel megvertük a pekingi ezüstérmest.

Cselgáncsozóink 20 éve nyertek utoljára érmet. Ungvári Miklós szépségdíjas akciókkal jutott be a döntőbe. Ott egyik akcióját megkontrázták, pedig már érezte az arany ízét. Csernoviczki Éva hozta a magyar csapat első érmét, bronzot, és még két ötödik helyet is szereztek a judokák, Karakas Hedvig és Joó Abigél. Utóbbi sérült térddel tért vissza a tatamira, és szinte egy lábon állva harcolta ki az 5. helyet.

Birkózóink 20 aranyérmet termeltek az 1908-as londoni olimpia óta. A hagyományokat Lőrincz Tamás egy ezüsttel, Módos Péter egy bronzzal és Hatos Gábor egy 5. hellyel ápolta.

Öttusában a legtöbb érmet a magyarok gyűjtötték be az olimpiák történetében. Ezúttal Marosi Ádám a harmadik helyével tartotta az esernyőt a sportág fölé.

Női vízilabdacsapatunk óriási bravúrt hajtott végre, amikor az oroszok legyőzésével a négybe verekedte magát - a szó szoros értelmében. Merész András fiatal gárdájára biztosan számíthatunk a jövőben.

Olvasson tovább: