Kereső toggle

Nem csak a húszéveseké a világ

16 évesen írt történelmet a tornászlány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A londoni olimpián a kínai csodatini, Ye Shiwen mellett a szintén tizenhat éves Gabrielle Douglas is sporttörténelmet írt. ő az első afroamerikai, aki olimpiai aranyat szerzett a női tornászok egyéni összetett versenyén.

Athénben és Pekingben is az Egyesült Államok szerezte meg az aranyat a női egyéni összetettben, Gabrielle részvételével a sorozat idén is töretlenül folytatódott. Emellett ő az első amerikai tornász, aki csapatban és összetettben is együtt szerzett aranyat.

Gabrielle 1995-ben született az Egyesült Államok keleti partvidékén található Virginia Beachben. Nővére, Arielle már hároméves korában felfigyelt rá, mert tökéletesen tudott cigánykereket vetni, négyévesen pedig mindezt már fél kézzel gyakorolta. amikor hatéves volt, beíratták a Gymstrada nevű sportiskolába, három év múlva (2004-ben) pedig már a Virginia Állami Bajnokság győztese lett.

A tinédzser sportoló élete korántsem volt könnyű. Pici korában Irakban harcoló édesapjáért aggódott, és azért imádkozott, hogy épségben hazaérjen. Az apa hazajövetele után azonban a szülei elváltak, s anyja egyedül nevelte - külön munkákat vállalva, hogy a lány taníttatását finanszírozni tudja. Gabby 14 éves korában elköltözött otthonától kétezer kilométerre, egy másik államba, hogy Liang Chow edző vezetése alatt építse a pályafutását, miközben egy másik családnál lakott. 2011-ben helyet szerzett magának a nemzeti válogatottban is, s a csapat a tokiói világbajnokságon aranyérmet szerzett. Családjától való távollétét azonban nehezen viselte, sokat sírt, hiszen volt olyan időszak, amikor másfél évig nem tudott hazautazni.

A 2012-es év elején odáig jutott, hogy abba akarta hagyni a sportot - nővére és anyja azonban értésére adta, hogy ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben, ráadásul ha feladja, akkor az eddigi befektetései is kárba vesznek.

S valóban, ez az év rengeteg aranyat hozott Gabrielle számára: hármat két másik bajnokságon, s kettőt az olimpián. Mivel korláton és ugrásban is a legjobbnak bizonyult, és minden gyakorlata során biztosan érkezett a talajra, ezért „Repülő Mókusnak" is becézik. „Amikor tizennégy évesen a kezem alá került, akkor még nem gondoltam volna, hogy Gabby egy ilyen, érmekkel kidekorált sportolóvá válik" - nyilatkozta a sajtónak Liang Chow, az edző. A lány olimpiai sikereit azonban beárnyékolta egy incidens, amikor az NBC a tini tehetség bemutatása és méltatása után egy olyan spotot mutatott be, amelyen egy tornászruhába öltöztetett majom „edz" a gyűrűn. Hogy mindez direkt vagy véletlenül történt, nem tudni, az NBC illetékese bocsánatot kért a történtekért.

Ötkarikás érdekességek

Nehéz az evezősök élete

Az evezősök olyan mértékű fizikai igénybevételnek vannak kitéve az olimpiai versenyszámok során, hogy átmenetileg egyes érzékszerveik - hallásuk, látásuk - is felmondják a szolgálatot, nyilatkozta a brit sportlegenda, Matthew Pinsent, aki négy olimpiai érmet szerzett a sportágban. „A futam vége felé minden egy kicsit hátborzongatóvá válik. Az ember szervezete mindent lezár, ami abban a pillanatban szükségtelen (a győzelemhez)... az izmok fájni kezdenek" - mondta. Átmenetileg emlékezetkiesés is előfordulhat, s az is gyakori, hogy a verseny végén az evezősök „kidobják a taccsot".

A szükség nagy úr

Carly Geehr, Michael Phelps és Ryan Lochte is beismerte, hogy rendszeresen belevizelnek a medencébe, s szerintük az úszók 90 százaléka így tesz, ha rájuk jön a szükség. Geehr - aki nem szerepel a mostani olimpián - úgy fogalmazott, hogy az úszóknak nem másban, mint „higított vizeletben" kell úszniuk - amelyet azonban a klór semlegesít. „Az adrenalin és az idegesség megviseli a rendszerünket. Nem direkt, de belepisilünk a vízbe, nincs már idő máshová" - tette hozzá. Lochte egy londoni rádiónak mondta el, hogy bemelegítéskor nem pazarolja arra az időt, hogy kimásszon a medencéből...

Ez a 18. olimpiája

Harry Nelson, a Dél-Kalifornia Egyetem nyugalmazott adminisztrátora 10 éves kora óta egyetlen nyári olimpiát sem hagyott ki. Az idei, londoni immár a tizennyolcadik, amelyen részt vesz. A különös „hobbit" az 1932-es Los Angeles-i olimpiával kezdte, az 1948-as londoni olimpiára pedig csak úgy tudott elutazni, hogy az anyagi fedezetet autója eladásából biztosította. Ezek után az sem meglepő, hogy a mézesheteit az 1956-os melbourne-i olimpián töltötte - igaz, nem egyedül. „Az ember sok-sok földrajzi helyszínt megismerhet, valamint különböző emberekkel találkozhat ilyenkor" - felelte a különös vonzódás okát firtató kérdésre. (S. L.)

Olvasson tovább: