Kereső toggle

Az olimpia arcai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ötkarikás játékokat nemcsak az izgalmas csaták vagy az emberfelettinek tűnő sportteljesítmények teszik egyedivé, hanem azok a különleges karakterek is, akik - ha csak néhány napra vagy hétre is - igazi globális sztárrá válhatnak.

A lábnélküli futó

Oscar Pistorius az idei olimpia egyik legérdekesebb alakja. Nem az teszi különlegessé, hogy a 26 éves férfi 400 méteres síkfutásban, illetve 4×400 méteres váltóban versenyez Dél-Afrika színeiben, hanem az, hogy csecsemőkorában csontrendellenesség miatt térdtől lefele mindkét lábát amputálták. Azóta karbonszálas művégtagokkal jár és fut, ugyanis gyerekkora óta aktívan sportol.

Oscar szülei, Henk és Sheila nehéz döntés előtt álltak, amikor elfogadták az orvosok tanácsát: ha csecsemőkorban amputálják a bébi lábát, akkor kisebb traumával megúszhatják, és gyermekük könnyebben alkalmazkodik az adottságaihoz. S valóban, a fiú iskolás kora óta aktívan sportol. Vízilabdázott, teniszezett, bokszolt, birkózott, triatlonozott, sőt, rögbizett is. 2003-ban egy rögbimeccs során megsérült a térde, s orvosai tanácsára futásra váltott. Egy évvel később az athéni paralimpián szerzett aranyérmet 200 méteres síkfutásban, 2008-ban pedig már 4 versenyszámban (100, 200 és 400 méteres síkfutás). Idén már a „rendes" olimpián is engedélyezték az indulását, s ezzel precedens értékű döntés született a sporttörténelemben.

Indulását azonban vita övezi. Michael Johnson, a 400 méteres síkfutás világcsúcstartója szerint például Oscar jól funkcionáló végtagjai segítségével „tisztességtelen előnyre" tett szert, s véleményét sokan osztják. Mások azt vetik a szemére, hogy a művégtag soha nem fárad el. Oscar Pistorius története azonban kivívta az emberek többségének nagyrabecsülését, s maga Johnson is elismeri, hogy „nagyszerű történet az övé, remek egyéni teljesítmény...) Oscar nem ismer korlátokat". Pistorius egyébként nem a kritikákra figyel. „Rendkívüli izgalommal érkeztem Londonba. Nagy kiváltság számomra, hogy itt lehetek, s hogy évek kemény munkája, odaszánása és áldozatvállalása nyomán minden összejött. ... Remélem, hogy elképesztően jó hetek várnak rám" - nyilatkozta a láb nélküli futó.

 

Evező lajhár

„Meg tudod csinálni!" - ezzel biztatta az olimpiai evezőspálya hangosbemondója, valamint több ezer szurkoló a nigeri Hamadou Djibo Issakát az egypárevezősök 2000 méteres versenyének selejtezőjében. A 35 éves sportoló - akit úszóból képeztek át evezőssé két hónap alatt - egy perccel a többiek után evickélt be a célba. A szabadkártyával érkező olimpikont a brit sajtó azonnal elnevezte evező lajhárnak, ám ennek ellenére a közönség a szívébe zárta. „Egész jól ment az evezés! Célba értem, ez nagyszerű érzés!" - mondta a verseny után Issaka, aki a reményfutamban még önmagát is alulmúlta:a szervezők már azt hitték, sosem ér célba, így majdnem beküldték érte a mentőcsapatot. „Nincs technikám, csak erőm van" - vallotta be a nigeri, akinek egyébként megtiltották a megnyitón való részvételt, ő mégis ott volt a bevonuláskor. „Így legalább életemben először láthattam tűzijátékot. Az egész olimpia egy új világot nyitott ki előttem" - jegyezte meg.

 

Olimpia után jöhet a szülés

Az olimpiák történetében negyedszer fordult elő, hogy egy sportoló nő áldott állapotban is vállalta a megmérettetést. A maláj Suryani Mohamed Taibi nyolc hónapos babával a méhében küzdött a légpisztolyok 10 méteres versenyén. „Amikor a magzat átérzi az olimpia által kiváltott izgalmat, rugdalózni kezd. Ilyenkor Taibi mélyeket lélegez, és megkéri a még meg nem született gyermekét, hogy mérsékelje magát" - írja a londoni AP. A 29 éves sportoló azonban nem ért el dobogós helyezést - Taibi 56 versenyző közül a 34. helyen végzett. A sportolónő úgy érzi, érdemes volt a kritikák ellenére is vállalni a részvételt. Az olimpiai élményekkel gazdagodva gyorsan haza kellett utaznia a 34. hétben járó asszonynak, mert a maláj légitársaság maximum a terhesség 35. hetéig enged fel várandós nőket a gépeire.

 

Gyűlölik, mert sportol

„Úgy érzem, mintha álmodnék" - mondta Londonban az NBC riporterének az afgán Tahmina Kohistani, aki az olimpián 100 méteres síkfutásban indult. „Sokan támogattak ugyan, de másoknak nem tetszik, hogy elindultam, és gyűlölnek emiatt" - tette hozzá. Noha országa vallási hagyományának megfelelően az iszlámnak megfelelő ruhában indul, országában nem divat - sőt, gyilkos indulatokat is kelt -, hogy asszonyok is sportoljanak, mégis úgy érezte, fontos, hogy olyan ország is képviseltesse magát, ahol naponta történnek öngyilkos merényletek. Noha csak 15 másodperc alatt futja le a 100 métert, és nem esélyes éremszerzésre, mégis úgy véli, hogy az olimpia által nyújtott nyilvánosság felhívja a világ közvéleményének figyelmét az afgán nők helyzetére. Afganisztán először a pekingi olimpián képviselte magát 2008-ban, ahol Rohullah Nikpai thekvondóban szerzett bronzérmet - hazája első olimpiai érmét.

 

Olvasson tovább: