Kereső toggle

A sport megrontói

Tiszeker Ágnes az Armstrong-ügy tanulságairól

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Meglehet, hogy évek múltán a londoni olimpia némelyik győztesében csalódni fogunk, mivel a jövő doppingtesztjei a megőrzött mintákban olyan tiltott szereket is kimutathatnak majd, amelyek most rejtve maradnak - mondta lapunknak Tiszeker Ágnes. A Magyar Antidopping Csoport vezetőjével annak kapcsán beszélgettünk, hogy Lance Armstrongtól (képünkön lent) mind a hét Tour de France győzelmét elvehetik, miután nem hajlandó tovább védekezni a doppingvádak ellen.

Armstrong ellen már számtalanszor felmerült a doppingolás vádja, több eljárás, köztük büntetőeljárás is folyt vele szemben. Hogyan létezik - amennyiben a vádak igazak -, hogy egy élsportoló ennyi éven keresztül tud a csúcson maradni tiltott szerekkel, és nem bukik meg?

- A doppingellenőrzés egyik nagy problémája, hogy nagyon kevés a pozitív analitikai eredmény ahhoz képest, ahány sportágról és sportolóról feltételezik, hogy tiltott szerekhez nyúlnak. Ugyanakkor nem szabad általánosítani. Maga a Tour de France egy külön világ még a kerékpársporton belül is. Mivel elképesztő teljesítményt igényel, őrületes pénzdíjak, rajtpénzek, szponzori díjak mozognak benne, össze sem hasonlítható az országúti vagy olimpiai kerékpárversenyekkel. A Tour-on induló sportolók a krémet képviselik - akik a doppingszereken belül is a krémhez jutnak hozzá, vagyis azokhoz, amelyeket egyelőre nem lehet kimutatni. Egy percig se gondoljuk, hogy itt magányos sportolókról van szó: laborháttér és orvosok segítik őket.

Ilyenkor „csak" doppingvétségről van szó, vagy bűncselekményről is?

- Armstrongot két dologgal vádolják. Az egyik, hogy mint sportoló az eredményeit tiltott szerek segítségével érte el. A sajtóban megjelent információkkal szemben ezt még be kell bizonyítani, a „háború" még nem dőlt el. Az Amerikai Doppingellenes Ügynökség (USADA) kezében két ütőkártya van. Az egyiket azok a korábbi minták jelentik, amelyekben most - úgy tűnik - EPO és vértranszfúzió nyomaira bukkantak. Ezek alapján azonban az összes Tour-győzelmétől automatikusan nem foszthatják meg Armstrongot, mert a francia versenyen levett minták gazdája a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség - vagyis a két szervezetnek együtt kell majd működnie.

A másik ütőkártyát azoknak a pályatársaknak a tanúvallomásai jelentik, akik - részben vádalku keretében - arról számoltak be, hogy látták, amikor Armstrong doppingolt. A végső szót a lausanne-i nemzetközi Sportdöntőbíróság mondhatja ki.

Az amerikaiak azért annyira „kemények" ebben az ügyben, mert információk vannak arra vonatkozóan, hogy a kerékpáros „ikon" kereskedett is ezekkel a szerekkel, másokat arra buzdított, hogy használják azokat. Márpedig ez bűncselekmény. Most Magyarországon is bekerül a Btk.-ba, hogy a doppingoló sportoló ugyan nem követ el bűncselekményt, az viszont igen, aki üzérkedik a tiltott szerekkel, illetve beadja azokat.

Ha jól értem, a korábban levett mintákat eltárolják, és később, egy újabb módszerrel megvizsgálják azokat. Ez azt jelenti, hogy a jövőben meglepetések sora érhet bennünket?

- Igen, ez előfordulhat, a londoni mintákat például 8 évig megőrzik. Az ilyen történetekben az a legfájdalmasabb, hogy egy sportágat - jelen esetben a kerékpársportot - tesznek tönkre. A Tour-on az első ötvenben alig akad olyan, akinek ne lett volna már doppingvétsége, így ha elveszik Armstrongtól az elsőségeket, akkor felmerül a kérdés, hogy kinek adják oda.

Sőt, a doppingügyek az egész sportot megrontják, amely eredetileg arra lenne hivatott, hogy valamiféle értékeket közvetítsen. Az ember már nem tud jó szívvel és hittel leülni, hogy megnézzen egy sporteseményt, mert egyből az merül fel benne, hogy a győztesről évek múltán kiderülhet, hogy mégsem ő érdemli az aranyérmet - hanem a huszadik helyezett. Szégyen, hogy idáig jutott a versenysport. Ennek persze sok oka van: a pénz, a szponzorok, a hatalom, a média, és még lehetne sorolni.

Az egyes sportolók mögött álló doppinglaborok mennyivel járnak az ellenőrzést végző szervezetek előtt?

- Körülbelül másfél-két év a távolság. A THG-botrány kapcsán mondta az USADA, hogy tíz éven keresztül sejtették, hogy ezt a szert használják az amerikai atléták, de nem tudták bizonyítani. Ehhez képest ma már jobb a helyzet. Egyébként többnyire a Tour de France-on jelennek meg a legújabb szerek, ezért az ellenőrző laborok közül több is erre a versenyre „szakosodott". Amit itt sikerül kimutatni, azt a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) máshol is elkezdi vizsgálni.

Melyek a top szerek?

- Az izomerő fokozásánál még mindig a szteroidok a leggyakoribbak, a pozitív minták több mint 60 százalékáért ezek felelősek, azon belül is a stanozolol a legnépszerűbb.

Pedig ezt „kőkorszakinak" szokták titulálni, hiszen nagyon könnyű kimutatni...

- Nagy a csábítás és a doppingoló edzők, sportolók mindig reménykednek. Ezenkívül jellemzően egyre gyakoribb a növekedési hormonok használata, amelyek kimutatása szintén hatékonyabbá vált: Pekingben még 72 órára visszamenőleg tudták bizonyítani a használatát, most ez az idő 21 nap. Jelenleg az IGF, vagyis az inzulinszerű növekedési faktor az egyik olyan szer, amit még nem lehet teljes biztonsággal kimutatni, miközben gyakorlatilag az interneten keresztül bárki hozzájuthat. Évek óta fent van a tiltólistán, tehát ha egyszer bizonyítható lesz a használata, az sok meglepetést okozhat.

A másik csoportba az állóképességet befolyásoló szerek tartoznak. Itt az EPO és származékai, illetve a különböző vér-transzfúziók jelentik a slágert.

Mit gondol, mi lenne a legjobb megoldás: csukják börtönbe a doppingoló sportolót is, vagy legalizálják a tiltott szereket?

- Mind a két álláspont a véglet. A legalizálással nem tudok egyetérteni, mert ezekkel a szerekkel saját egészségét veszélyezteti a sportoló. Nem mondhatjuk azt, hogy használd ezeket bátran, és ha szerencséd van, vagy jobb az orvosi háttered, akkor túléled.

Ami a büntetőjogi eszközöket illeti, az olaszoknál például akár három év börtönt is kiszabhatnak a doppingoló sportolóra, én azonban ezt sem tartom jó megoldásnak. A fegyelmi tárgyalásokon ugyanis mindig kiderül, hogy nagyon árnyalt a kép, hogy ki miért, milyen körülmények között nyúlt egy tiltott szerhez. Előfordul, hogy valaki nem szándékosan, hanem gondatlanságból kerül doppingvétségbe. Nem lenne fair, hogy ilyen esetekben is a börtönbüntetés terhe lebegjen valakinek a feje fölött.

Olvasson tovább: