Kereső toggle

Az ökölvívás szolgálatában

Svasznek Jenő 30 éve az öklök vívásával neveli a gyerekeket

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tizedik kerület, Vasgyár utca. Az üzemi épületbl átalakított csinos kis helyiség bokszteremnek ad otthont. A verejték szaga, a bokszkesztyŐk pufogása, a tizenöt-húsz különböz korú gyerek szorgos, pattogó mozgása megnyugtat, jó helyre érkeztem. A mester, Svasznek Jen, kosárlabdázó termetével kimagaslik közülük.

Mi az ökölvívás igazi szépsége?
–ŰÖtven éve tart a kapcsolatom ezzel a sporttal, így nehéz lenne kizárni az elfogultságomat. A legősibb és egy rendkívül összetett sport. Azonosak a feltételek, nyílt, egyenes, őszinte küzdelemre van lehetőség. Ez nem minden sportban adott. Különleges a jellemformáló hatása. Könnyű általa a tisztelet megszerzése is. Szemben az előítéletekkel, meghatározó szellemi képességeket is feltételez. Vívni az öklökkel bonyolult feladat. Sokféle további felkészültséget is igényel. Az önvédelem legegyszerűbb eszköze. Ne legyen rá szükség soha, de ha kell, a kéz mindig kéznél van.
Mióta tart ez a szenvedély?
–Ű1961-ben a középiskolában volt lehetőségem megismerkedni a boksszal, ennek ötven éve. Életre szóló lett ez a kapcsolat. Megérintett, hogy ha valamit jól csináltam, azonnal éreztem az eredményét, roppant progresszív sport, úgy éreztem, jól illik az egyéniségemhez.
Miben különbözik egy ökölvívó a többi embertől?
–ŰEgy ökölvívó általában mértéktartó ember. Rendelkezik egy olyan belső értékkel, magabiztossággal, önbizalommal, ami támasz, segítség is lehet az élet göröngyös talaján.
Mik az ökölvíváshoz szükséges legfontosabb képességek?
–ŰA fizikális képességek jól fejleszthetők, inkább azt tartom fontosnak, amit magával kell hogy hozzon. Kellő önismeret, mértékletesség, önbizalom. Sok minden szükséges még, de azok sok-sok munkával jól fejleszthetők.
Vannak-e sajátos módszereid a képességek fejlesztéséhez, vagy kitaposott úton jársz?
–ŰTalán az lehet jellemző az én iskolámra, hogy az átlagosnál több hangsúlyt fektetek a technikai képzésre. Fontosnak ítélem, hogy olyan technikai háttérrel kerüljenek a fiúk a szorítóba, hogy ne őket, hanem inkább az ellenfeleket érje a meglepetés az iskolázottságuk által. A fizikai felkészítést aztán jól lehet erre még ráépíteni.
A fegyelem fontos része az eredményességnek. Mik az eszközeid?
–ŰEgyszerű, bokszolunk, ez a legjobb eszköz. Mégis, ha szükség van egy kis igazításra, kap egy picit erősebb ellenfelet, ez mindig beválik.
Hogy kezd neki egy edző az „emberfaragáshoz”?
–ŰHa bejön ide egy gyerek, az első, hogy mielőbb olyan emberi, erkölcsi normákkal rendelkezzen, hogy mikor kimegy, érződjön az, hogy itt volt közöttünk. Másként fogalmazva komplett, klassz sráccá váljon. Sokat kell dolgozni az edzések előtt, az edzések után és persze közben is. Egyéni problémák, iskolai gondok, valóban mindenről lehet és kell beszélni velük ahhoz, hogy ezek az emberkék jobb felnőttekké válhassanak.
Kiválasztásnál mik a legfontosabb szempontjaid?
–ŰA boksz valójában egy önkiválasztó sport: hamar megérzi egy gyerek, akinek ez a sport idegen, hogy váltani kell. Aki pedig alkalmas, az itt marad, dolgozik, és szép lassan jönnek az eredmények is. Aki szorgalmas és jók a fizikai jellemzői, az nyilván messzebbre jut, „kiverekszi” magának a magasabb rangot, eredményt.
Gondolom, nem az elit kerületekből jönnek hozzád a srácok. Ez így jó, vagy ez pluszfeladatot jelent?
–ŰValóban előfordul, hogy a perifériáról találják meg az edzőtermünket, de ha valaki azt hiszi, hogy ez a sport csak arról szól, hogy az egyik gyereknek meg kell verni a másikat, az nagyot téved. Számtalan példa bizonyítja, hogy az intelligencia, szellemi felkészültség hiánya nem pótolható a fizikai erővel. Jött ide gyerek a Dísz térről is, de sajnos nem tudott megmaradni.
A számítógép nem üt vissza, és nem is annyira fárasztó, egyszóval: a mai fiatalok nehezebben vehetők rá, hogy sportoljanak.
A sportág sajátossága, hogy itt nemcsak adni, kapni is lehet. Ez fájdalommal jár, miként fejleszthető a fájdalomtűrés képessége?
–ŰVéleményem szerint az ökölvívásban ez a probléma nem jelenik meg külön. Egy jól felkészült ökölvívó estében úgy lelkileg, mint fizikailag el kell viselni az ezzel járó terhelést. Nem azt állítom, hogy ez nem létezik, csupán az a meggyőződésem, hogy egy teljes körű, alapos felkészítéssel a sportág részévé válik, és nincs szükség ennek a külön kezelésére.
Az edzők általában szeretnek mielőbb felnőtt versenyzőkkel foglalkozni, és nemzetközi sikereket, hírnevet szerezni. Miért volt fontos számodra, hogy folyamatosan fiatalokkal dolgozz?
–ŰA Központi Sportiskolában kezdtem az edzői munkámat. Azonnal éreztem, milyen különleges élmény a még formálható, gyúrható „kis emberekkel” való foglalkozás. Később Kellner Feri bácsi a Dózsából nyugdíjazta magát, és megkerestek, hogy rám gondoltak. Megtisztelő volt Feri bácsi nyomába lépni. Igaz, itt zömmel felnőtt bunyósok voltak, de azért hamar találtam fiatalokat is. Különleges élmény volt a tanítás, bevezetni őket a mozgás, a vívás rejtelmeibe. A jövő záloga az utánpótlás-nevelés, mégis kevesen vállalják, pedig végtelen sok öröm és szépség található ebben a munkában. Éreztem, hogy ehhez van elhívásom, türelmem. A most véget ért világbajnokság indulói között volt két versenyzőm, a Bacskai Balázs és a Harcsa Zoli, tíz évet dolgoztam velük. Az előbbi 2010-ben Európa-bajnok lett, az utóbbi pedig kvalifikálta magát a londoni olimpiára. Ez érthető, hogy örömmel tölt el, hiszen látom rajta a kezem nyomát, a szavaim eredményét. Az már kevésbé esik jól, hogy sehol nem hangzott el, ki volt a nevelőedzője. De el kell fogadnom, hogy ilyen a világ, amiben élünk.
Milyen csapatoknál, kluboknál dolgoztál?
–ŰA Honvédban kezdtem, majd jött a KSI, aztán a Vasas, ott még Gedó Gyurival is dolgoztam, ezután következett a Dózsa, és újra vissza a KSI-be.
Lehet tudni, hány gyerekkel találkoztál, mondjuk, nem csak egyszer?
–ŰLehetetlen megmondani. Arra emlékszem, hogy ’56-os születésű volt az első korosztály, akikkel kezdtem, és van olyan volt versenyzőm, aki az unokáját cipeli hozzám. Valószínű, nem hibázok, ha sok ezerre tehetők, akik megfordultak abban a teremben, ahol dolgoztam. Egy alkalommal elkezdtem számolni, hány magyar bajnok került ki a csapatomból, valahol 125 körül tartottam, de még sok korosztály volt hátra, akiknek az eredményeit számba kellett volna vennem.
Mi a véleményed a nagy elődökről, Ádler Zsiga, Papp László, Szántó Öcsi?
–ŰMivel korán bekerültem az ökölvívó-társadalomba, szerencsém volt megismerni a legnagyobb edzőegyéniségeket. Hiszem, hogy az az iskola, az az út, amin járok, folytatása az általam végtelenül tisztelt elődeimnek. Szántó Öcsivel dolgozhattam együtt, nagyszerű edzőnek és kitűnő embernek tartom.
Hogyan vív ki magának tiszteletet egy edző?
–ŰA példa adása a legtöbb, ami segíthet, és a családi háttér. A fiam is élsportoló volt, jégkorongozó. Az adott szónak mindig nagy jelentőséget tulajdonítok, és ezt a gyerekektől is elvárom. Fontos a hitelesség!
Segíti-e a munkádat a hit? Csak emberekben hiszel, vagy van kapcsolatod Istennel?
–ŰHívő, istenfélő ember vagyok én is, és a családom is. Fontosnak tartom a munkámhoz, az emberekhez, a gyerekekhez fűződő kapcsolatomban is, hogy hívő legyek.

Olvasson tovább: