Kereső toggle

„Adott esetben agyonlőjük”

Kováts József ’56-os szegedi mártír története

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Utolsó kívánságaként friss kenyeret és szőlőt kért fogvatartóitól, mondván: „lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér”. Ám kívánságát nem tudták teljesíteni: csak zsömlét találtak az egész városban. Másnap, mikor a bitófához vezették, a kivégzésére összegyűlt kommunista vezetők mindegyikének külön-külön a szemébe nézett, így várta a biztos halált – 32 évesen. Kováts József volt az 1956 utáni kádári megtorlás egyetlen szegedi áldozata. Földi maradványai a mai napig nem kerültek elő.

„Furcsa időkben, furcsán éltem. Elrohanhattak volna mellettem a nagy események, de engem valami űzött-hajtott részt venni bennük, és ha kis szerepekben is, de teljes lélekkel játszottam őket végig… Sokáig éreztem valami misztikus hivatástudatot magamban” – írta 1952 novemberében akkori szerelmének Kováts József. Húga, a ma Sződligeten élő Kováts Erzsébet szerint a fiatalembert mindig tűzbe hozta a közélet: a második világháború idején például fennhangon éltette a demokráciát, és nem rejtette véka alá angolszász szimpátiáját sem. „Szegény apánk, aki rendőrtiszt volt, alig tudta elsimítani ezt az ügyet a németeknél” – emlékezett vissza.
A Kováts család 1944-ben elmenekült Bajorországba, ahonnan csak a háborút követően tértek haza. A döntésben a honvágy mellett az játszotta a fő szerepet, hogy úgy gondolták, az ország demokratikus berendezkedésre fog átállni. Mint Erzsike elmondta, bátyja beiratkozott az orvosi egyetemre, majd belépett a „Sulyok-pártba” (Sulyok Dezső egykori kisgazda politikus 1946-ban alapította meg a Magyar Szabadság Pártot). Az egyik politikai rendezvényen társaival helybenhagytak néhány R-gárdistát, amiért két évre lecsukták.
„Vele együtt engem is előállítottak. A kihallgatáson azt mondták, hogy a bátyám a szomszéd szobában már mindent bevallott, ezért én is nyugodtan beszélhetek az összeesküvésről. Azt feleltem nekik, hogy nehogy már egy rendőrlánynak akarják ezt a trükköt beadni. Erre szabadon engedtek” – mesélte Erzsike. József megjárta az Andrássy út 60.-at is, és szabadulása után csak a mezőgazdaságban vállalhatott munkát. 1956-ban egy téeszben volt főkönyvelő. Apját szintén lecsukták két évre mint másodrendű háborús bűnöst.
„Jóska egy zseni volt, szuggesztív hatással volt a környezetére. Mint sok hasonló jellem, ő is kissé egzaltált volt, igazi forradalmi egyéniség. Jól írt, prózát is, verset is, de sajnos egyetlen írása sem maradt fenn” – folytatta a szegedi mártír húga, aki a forradalom és szabadságharc szegedi eseményeire nem igazán emlékszik – „félelem volt, meg rettegés” –, de arra igen, hogy bátyja kiválóan tudta irányítani az embereket és a közösségeket. Ennek tudható be, hogy az 1926-ban született, vagyis 1956-ban mindössze 30 éves fiatalembert bízta meg a Szegedi Forradalmi Tanács a nemzetőrség vezetésével és egyúttal a fegyveres szervek felügyeletével.

Kováts forradalmi tevékenységéről – mint ahogy egész életéről – viszonylag kevés részlet ismert. Az egyik forrás érdekes módon éppen Szeged akkori rendőrkapitányának, Mogyorósi Istvánnak 1957 áprilisában kelt jelentése, amelyben a megyei parancsnoknak számol be az 1956. október végi és november eleji eseményekről. A tizenegy oldalas dokumentumban egyebek mellett arról ír, hogy Szegeden a diákság kezdeményezte a demonstrációkat, és az egyetem vezetőit hiába kérték, hogy fékezzék meg a fiatalokat, azok „nagylelkű ígéreteik ellenére fokozták a tüntetéseket”. Az iratból kiderül továbbá, hogy a rendőrség állománya sem volt egységes a forradalom megítélésében, voltak „deviáns” elemek a testületben, akiket a parancsnok név szerint is fontosnak tart megemlíteni; illetve arról is beszámol, hogy az ÁVH emberei ellen valóságos vadászat folyt a városban, ahol 15 ezres tömeg is összegyűlt egy-egy tüntetés alkalmával. A nemzetőrség fiatal vezetőjeként Kováts őrizetbe vetette az államvédelmiseket azzal a céllal, hogy a lincselés helyett a bíróság előtt feleljenek majd tetteikért. Feljegyzésében Mogyorósi István erről így ír (a jelentésből vett idézeteket betűhíven közöljük, a számtalan helyesírási hibával együtt – a szerk.):
„31-én Kováts »főfelügyelő úr« utasításba adta, hogy minden Av. [államvédelmi] beosztottat őrizetbe kell venni. Én kijelentettem, hogy ezt nem csinálja a rendőrség, erre azt mondta, »én felakasztatom magát«, ha egy ávost az utcán agyonvernek, én felelek az életükért. Tudtam hogy Kováts nem az ávosok életéért aggódik csak nyíltan nem meri csinálni, abba bízott hogy majd stabilabb lesz a hatalma és akkor. (…) A 30-án délelőtt és éjjel történt események azt mutatták hogy megkezdik Szegeden is a progromokat, ezért 10 vagy 12 ÁV elvtársat saját érdekében őrizetbe vettem, azt kikőtőttem hogy börtönbe lehet csak elhelyezni, mert a mi fogdánk nem nyújtott kellő védelmet. Kováts úr nem bízott a bv. elvtársakban ezért 16 »nemzetőrt« küldöt őriztetni, viszont én is küldtem 2 rendőr elvtársat, hogy tudjam mit akar Kováts és bandája” – írta az egykori rendőrparancsnok.
Mogyorósi arra is visszaemlékezett, hogy Kováts saját apját – aki korábban rendőrtisztként szolgált – beajánlotta tanácsadónak. (November) „2-án délután az összehívott elvtársak előtt megjelent a Két Kovács először az id.Kovács fejtette ki, hogy ő olyan rendőrséget akar aki a politikán felül áll, jobb fizetést, kőnyeb szolgálatot ígért felszólalása rövid volt. Utána fia szólalt fel a múlt »bűnös« politikájáról beszélt és új egyenruhát ígért. Majd mikor beszédjüket befejezték Kovács ki akart menni, hogy vitassák meg elfogadják e, hogy tanácsadó legyen erre korusban felállva kijelentették, hogy elfogadják nem kell kimenni. Sajnos itt mutatkozott meg hogy a rendőrség nagy százaléka tév úton jár és még azok sem mertek szólni akik másként éreztek” – jegyzi meg Mogyorósi, aki név szerint megemlíti, hogy kik gratuláltak elsőként az idősebb Kovátsnak. Sőt, olyan részleteket sem mulaszt el megemlíteni, mint hogy „Dunai Pál r.szds elvtárs még 5-én reggel is azt mondta azért ez a Kovács jó ember volt és megérdemli, hogy segítsük”.
Persze a mindenekfelett rendszerhű Mogyorósi mindent akart, csak nem Kovátsot segíteni. „Farkas József és Balogh Pál elvtársakkal megegyezetünk, hogy adott esetben Kovácsot agyonlőjük. Harsányi József r.törm. vállalkozott arra, hogy ha if.Kovács szökni akar lelövi /Harsányi törm. volt kirendelve ahhoz a kocsihoz melyet Kovács igénybe vett./” Az nem derül ki a feljegyzésből, hogy a merényletre miért nem került sor, az viszont érthetővé válik, hogy Kováts József miért járt mindig két gépfegyveres testőrrel (legalábbis nővére így emlékszik rá vissza).

Ami nem sikerült a rendőrkapitánynak, azt a szabadságharc leverése után megtette a kádári „igazságszolgáltatás”. Kovátsot letartóztatták, majd hosszas tárgyalássorozatot követően halálra ítélték. Kivégzésére 1958. október 6-án került sor a Csillag börtönben.

„Nem látogathattuk meg, de az egyik tárgyalására elmentem. Ahogy rám nézett, a tekintetéből azt olvastam ki, hogy nem szeretné, hogy ott legyek, és lássam azt az egészet. Ezért több tárgyalásra nem mentem el” – emlékezett vissza Kováts Erzsike, aki szerint jobb lett volna, ha sikerül a testvére ellen tervezett merénylet, mert akkor megszabadult volna a bitófától és az azzal járó meghurcoltatástól. A szegedi mártír cellatársától Erzsike úgy hallotta, hogy „Jóska” sokáig jól tartotta magát lelkileg, de a legvégén igen rossz idegállapotba került. Ha így is volt, ahhoz még lehetett ereje, hogy méltósággal távozzon.

Szegeden Kováts József volt a kádári megtorlás egyetlen áldozata. Dr. Zombori István, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója szerint példát akartak statuálni vele. „Az MSZMP szegedi szervezete 1956 decemberében értékelte a helyi eseményeket. Arra a megállapításra jutottak, hogy a Rákosi-féle szektás politika, a külföldi imperialista-kapitalista felforgató tevékenység és a horthysta reakció tehető felelőssé a történtekért. Mivel Kováts József 1945 előtt katonatisztnek tanult, ráadásul apja a Horthy-korszakban volt rendőrtiszt, ő volt a legalkalmasabb személy erre a szerepre” – mutatott rá az igazgató.
Az 1956-os események után az idősebb Kováts is újból rács mögé került, mert – lánya szavaival élve – „azt mondta, hogy a rendőröknek nem politizálniuk kell, hanem a rendet védeni”. A Kováts családnak el kellett költöznie Szegedről, Erzsike egy ideig munkát sem kapott, bejárónőként jutott némi bevételhez. 1958 októberében helyezkedhetett csak el az OTP-nél – néhány héttel bátyja kivégzése után.

Kováts Józsefnek Szegeden egy Dóm téri szobor állít emléket. Az ’56-os hős földi maradványai a mai napig nem kerültek elő. A rendszerváltás idején volt már egy feltárási kísérlet a szegedi rabtemetőben, de az nem járt sikerrel. A történeti legendáriumban olyan elemek is felbukkannak, miszerint a holttestet tudományos célzattal az anatómiai intézetnek adták át, hogy gyakorlatozzanak rajta a jövő orvosai.
Kunstár Csaba, a szegedkurir.hu szerkesztőjének kezdeményezésére dr. Zombori István, a Móra Ferenc Múzeum és Blazovich Péter, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézmény vezetője is támogatja a kutatást. Egyelőre azonban nincs nyoma Kováts József földi maradványainak. Mint Kunstár elmondta, a büntetés-végrehajtás levéltárában fellelt kartonon csak Kováts adatai szerepeltek, az nem, hogy hova hantolták el.
A szegedi mártír húga, Kováts Erzsike kérdésünkre elmondta: támogatja az újrainduló kutatást. Ha kell, bátyja földi maradványainak azonosítása érdekében vállalja az esetleges DNS-vizsgálatot is.

Olvasson tovább: