Kereső toggle

Volt egyszer egy Dzsumbuj

Felszámolják a ferencvárosi „gettót”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Illatos út és a Gubacsi út találkozásánál található az a fővárosi épületegyüttes, amelynek 28 négyzetméteres lakásai hetven évvel ezelőtt még megoldást jelentettek a környező gyárak munkáscsaládjainak elhelyezésére.

A Dzsumbujnak elkeresztelt telepen az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb lett a munkanélküliség, az elszegényedés, a bűnözés, s mára a környék hírhedt szégyenfoltjává vált. A Ferencvárosi Önkormányzat a napokban kezdte meg az immár gettónak átnevezett Dzsumbuj felszámolását.

„Gazsó, Zoli, Reni, Koi, Jeni, Pecó, Bobó, Rajcsi..." és még több tucat név, falfirka jelzi az A épület falán, hogy ebben a kisebb falu létszámával vetekedő közösségben emberi életek indultak el, a környékhez valódi sorsok, történetek kapcsolódnak. Az egyik Dzsumbuj-lakóból például az ország egyik leggazdagabb, milliárdos vagyonnal rendelkező bankembere lett - állítja Vidák Sándor, a Ferencvárosi Dzsumbujért Érdekvédelmi Civil Szervezet elnöke - , mások pedig szinte az egész életüket ebben a környezetben töltötték. A mementó az A épület falán már nem sokáig látható: egy építőipari cég bevonásával megkezdték a lakóház lebontását. A bérlőknek cserelakásokat vagy készpénzt ajánlottak fel, és a 303 lakásából 201-et már kiürítettek.  Az önkormányzatnak a projekt eddig 840 millió forintjába került. A B és a C épület kiürítése és felszámolása még néhány évet várat magára.

A három ikerépületből álló lakótelepet 1937-ben építették az Illatos út és a Gubacsi út találkozásánál - ott, ahol most a 21-es villamos is megáll. Az egykor virágos kertekkel díszített, hangulatos környezetben mára már a zöld fűszál is ritkaságnak számít, s aki a közeli piros lámpánál megállt, jól tette, ha belülről bezárta autóját. „Itt is vannak problémás emberek, ugyanúgy, mint az országban bárhol. Az alapvető hibát azonban ott követték el, hogy a lakások kiutalásánál a roma kisebbséget tömörítették egy helyen, amelyet én csak gettónak nevezek" - mondja Csorba Lajos építésvezető,  korábban a kisebbségi önkormányzat elnöke. Vidák Sándor szerint akkor kezdett „elkutyulódni" a környék, amikor olcsó munkaerőként elkezdték ideköltöztetni a borsodi romákat. „Voltak itt nem közösségbe való emberek is, akik például a szemetet is leöntötték az emeletekről" - mondja. Amikor pedig - a rendszerváltás után - sorra megszűntek a gyárak a környéken (Medicor, Vegyi Művek), a lakók nagy része munka nélkül maradt.

Vidák úr itt született, s noha már ő is Tatárszentgyörgyre költözött, a szíve mégis visszahúzza ide. „Nagyon jó volt itt lakni - meséli. - Közel volt az iskola, sok volt a gyerek. Az udvaron nyárfák, a játszótéren csúszda, pörgő, mászóka, homokozó, futballpálya, minden volt. A kerítés falát lemeszelték, és rendszeresen tartottak szabadtéri filmvetítést - amolyan szocialista filmek voltak a műsoron. Még a szemközti negyedből is - amelyet úgy hívtunk, hogy Kisvárosi, mellette a Kén utcában meg a Nagyvárosi - mindenki ide jött szórakozni. A virágágyásra úgy figyeltek, hogy még rálépni sem volt szabad... Ma meg mindenkiről azt mondják, hogy bűnöző. Pedig senki sem bűnözne, ha lenne munkája" - mutat rá az épület bontásában részt vevő romákra, akik rendesen végzik a dolgukat. Sokan úgy érzik, hogy a rendszerváltás húzta ki alóluk a talajt, s azóta igazából senki sem foglalkozik velük.

A harmadik emeletre figyelek, többszörösen lelakatolt lakás, házőrző kutya, vasrács... Idősebb asszony szólít meg, már hatvan éve lakik itt. „Régen nagyon jó volt, a folyosón aludtunk, két közért volt a közelben, s ha lementünk, nyitva hagytuk az ajtókat. Most meg menekülni kell innét, mert ha egy-két hétig bekerül az ember a kórházba, akkor biztosan feltörik a lakását."

„Igaza van - csatlakozik hozzá egy félelmetes külsejű fiatalabb srác. Szerinte azonban más a hibás. - Ez a Bajnai Gedeon is, vagy hogy hívják, meg a többiek, hogy lenyúlták a vállalkozókat..." - mondja.

Vidák úr egy darabig hallgatja, majd hozzáteszi: „Régen a romák voltak a legjobb lakatosok, kovácsok, kőművesek, kubikosok. (...) Vissza kellene hozni a szakmunkásképzést, nem pedig tönkretenni a munkahelyeket, ahogyan ezek csinálják" - legyint lemondóan.

Ha az ország problémáit nem is sikerült megoldani, a Dzsumbuj felszámolásának a legtöbben mégis örülnek. Mint azt Temesi Sándortól, a Ferencvárosi Önkormányzat szóvivőjétől megtudtuk: korábban a főváros mindhárom, a Dzsumbujhoz hasonló szerkezetű telep felszámolását eltervezte - a Hős utcában és a Bihari utcában ugyanis ehhez hasonló házak épültek -, egyelőre azonban csak a Ferencvárosban lett belőle valami. „Arra törekszünk, hogy minden kiköltözőnek lakást adjunk, és senki se maradjon fedél nélkül. Ha azonban valaki pénzbeli kártérítést igényel, akkor mi ehhez alkalmazkodunk. Igyekszünk minden egyes lakóra odafigyelni" - állítja a szóvivő, azonban nekik sem könnyű a dolguk: amikor egy lakást kiürítettek, rögtön odaköltözött valaki... Az ajtókat, ablakokat befalazták, de a „leleményes" lakásfoglalók a téglákat is kibontották. Végül egész szinteket kellett lerácsozni, majd őrző-védő céggel őriztetni.

Amint az egész Dzsumbujt sikerült felszámolni, a területet az önkormányzat értékesíti. Talán majd valamilyen ipari létesítmény, logisztikai vagy kereskedelmi egység épül a helyén, s végképp elfelejti mindenki, milyen álmok, sorsok, jó vagy rossz emlékek kötődtek egy lakónegyedhez a múlt század kétharmad részében.

Olvasson tovább: