Kereső toggle

Távol a katyusáktól

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szderótra, a Gázai övezet közelében fekvő izraeli városra több mint hatezer
katyusát lőttek ki a palesztin terroristák az elmúlt hét év során. „Ha mi
elmenekülnénk, akkor a terror Tel Avivban és Jeruzsálemben folytatódna. Az
ellenségnek azonban meg kell értenie, hogy nem félünk tőlük, nem tud elűzni
minket, és hogy számára is az lenne a legjobb, ha békességben élnénk egymással”
– mondta lapunknak Jigal Levi, a szderóti polgármesteri hivatal munkatársa, aki
félszáz szderóti fiatalt kísért el tíznapos magyarországi nyaralására. A vakáció
költségeit a Hit Gyülekezete tagjainak adományából fedezik, az egyház ugyanis
fontosnak tartja, hogy – korábbi segélyakcióival összhangban – most is
szolidaritást vállaljon az üldözöttekkel.

Öt perccel azután, hogy a diákok autóbuszba szálltak, szirénahang jelezte,
hogy újabb – Gázából érkező – rakéták becsapódása várható. A Szderót közelében
felhangzó robbanások most nem követeltek emberéletet, de a történet valósághűen
ábrázolja azt a háborús helyzetet, amelyből az ötven fiatal Ferihegyre érkezett.


Látogatásuk kezdetén a vendégek két napot töltöttek a főváros nevezetességeinek
– a Parlament, a Halászbástya, a Dohány utcai zsinagóga – megtekintésével, majd
a Balatonra utaztak, ahol további élménydús program és nyaralás várja őket. Arra
a kérdésre, hogy milyen lesz ezek után a visszatérés az ostromlott városba,
Jigal Levi (kis képünkön) ezt a példát mondta: „Ez az idő ahhoz hasonlítható,
mint amikor kivesszük a lemerült akkumulátort az autónkból, és betesszük a
töltőbe. Új élményekkel és megújult energiával visszatérve tudjuk majd folytatni
az életet otthonunkban.”

Szderótban egy átlagos nap is veszélyekkel teli. „Húsz másodpercünk marad a
riasztás után, hogy a bombák elől menedéket találjunk. Naponta átlag három
rakétát lőnek ránk, de volt már olyan is, hogy egy nap harmincszor riasztottak
minket” – mondta lapunknak Timol Chanukaev szderóti diák. Az ő szülei
Üzbegisztánból alijáztak Izraelbe akkor, amikor Timol még csak 3 éves volt.
Nemcsenkó Ilan, egy 16 éves középiskolás szülei szintén a korábbi Szovjetunióból
érkeztek, Nemcsenkó viszont már Izraelben született. Rengeteg történetet tudna
mesélni a feszült hétköznapokról – csak inkább oroszul, mint angolul. Az egyik
barátjának például az otthonát találta el egy Kasszam-rakéta. Az illető úgy
úszta meg sértetlenül a terrortámadást, hogy az egyik szekrény ráborult, és
szerencsésen megvédte a repeszektől.

Amióta Izrael 2005-ben kivonult Gázából, az izraeliek várakozásával szemben
nem a békés egymás mellett élés időszaka következett el, hanem még
zavartalanabbá váltak a palesztin terroristák akciói: házi készítésű rakétáikkal
rendszeresen célba veszik az iskolába igyekvő, illetve onnan távozó diákokat.
Néhány óvodát és iskolát be is kellett zárni, Szderót utcáin pedig óvóhelyeket
kellett építeni – a régi buszmegállók mellett ma bunkerszerű épületek nyújtanak
védelmet. Az egész 20 ezer fős várost azonban nem lehet mindenütt bunkerekkel
befedni.

A háború okozta nehézségek a népesség minden rétegét érintik, a folyamatos
zaklatások egyik célja pedig a településlakók idegrendszerének felőrlése. „A
gyermekek egy részét poszttraumatikus szindrómák miatt kellett ápolnunk, ezért
is nagyszerű számukra ez a mostani kikapcsolódás” – értékelte a lehetőséget
Jigal Levi, aki azt is elmondta: noha a szderóti polgárok egyötöde elköltözött a
városból, azok, akik ott maradtak, kitartásukkal ugyanolyan hősies küzdelmet
folytatnak, mint az 1948-as függetlenségi háború hősei. „Szderótban úgy élünk,
hogy ha csak egy szendvicsért megyünk is el otthonról, imádkozunk, hogy épségben
hazaérjünk. A szderóti polgárok többsége azonban megértette: nem csak magukért
harcolnak: az ellenség rajtunk folytat esettanulmányt ahhoz, hogyan tudná elűzni
az egész Izraelt a földjéről. Ha mi is elhagynánk a városunkat, akkor a terror
Tel Avivban és Jeruzsálemben, majd Izrael mind nagyobb területén folytatódna” –
fejtette ki a szderóti polgármesteri hivatal munkatársa.

Mintha a csoport egyik tagja, Mark Fodorevov is tisztában lenne ezzel a
küldetéssel: büszkén mutatja a lábán annak a repeszdarabnak a nyomát, amely egy
tőle öt méterre becsapódó Kasszam-rakétából származik. Arra a kérdésre, hogy mit
csinált a becsapódás után, így felel: „Hazamentem… Egyáltalán nem féltem – és
nem is fogok.”

Az izraeli hadsereg különféle módokon próbálkozik megvédeni polgárait, azonban
minden akció csak a kormány engedélyével történhet. „Amikor Putyin elnöknek baja
támadt a csecsen terroristákkal, akkor egyszerűen lebombázta őket. Számunkra
azonban ez megengedhetetlen: mi egy demokratikus államhoz illő módon, humánus
módszerekkel igyekszünk megoldani a problémákat – noha ez sokkal hosszabb ideig
tart. Vajha egyszer az ellenünk harcolók is megértenék, hogy a terrorral saját
maguknak ártanak a legtöbbet: az erőszakra fordított pénzt pedig a saját
gyermekeik nevelésére, oktatására, táplálására is fordíthatnák. A mi nemzetünk
olyan nemzet, amely túlélte a holokausztot – és nem fog ijedten meghátrálni a
rakéták láttán” – foglalta össze álláspontját Jigal Levi.



Fotó: S. L.

Olvasson tovább: