Kereső toggle

Aranykor

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az idős korosztály nem egy „lerobbant generáció”, nem egy ellátásra szoruló
kisebbség, hanem egyenrangú és aktivizálható része a társadalomnak. Európa
öregszik, és egyre sürgetőbb az idősekkel kapcsolatos szemléletváltás, már csak
azért is, mert a 65 év felettieknek mindössze az egyharmada szorul gondozásra.
„Az idősek ügyét ki kellene végre emelni a betegápolás – egészségügy –
nyugdíjellátás háromszögéből” – hangoztatja a Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége
is, amelynek sikeres működése uniószerte példaértékűnek számít.

A Nyugdíjasok Budapesti Szövetségének egyik nagy találmánya a „Nyugdíjasok a
nyugdíjasokért” mozgalom, amelynek keretében nyugdíjas szakembereket
közvetítenek ki nyugdíjasoknak, szívességi alapon. Barabás Tiborné elnök
készséggel mutatja többoldalas szakmai listájukat: kőműves, fodrász, könyvelő,
szabó, jogász, víz-és gázszerelő, ápolónő, pedagógus, bébiszitter, kozmetikus –
minden elképzelhető és hasznosítható végzettség, párosulva több évtizedes
tapasztalattal. A szervezet csak közvetít, a felek megegyeznek egymással, ahogy
jó nekik, eddig panasz nem érkezett. Példájukat követve egyes vidéki
önkormányzatok is kialakítottak hasonló szolgáltatásokat: nyugdíjasok segítenek
nyugdíjasoknak. Ez amolyan karitatív hálózat, amelybe újsághirdetés által
toborozzák a szakembereket, naponta 15-20 telefonhívást kapnak. A férfiak
aktivizálása – amúgy a lehető legnehezebb feladat – ezen a közvetítői
tevékenységen keresztül remekül működik. Az elnöknő utal arra: sok férfi azért
hal meg idő előtt, mert nyugdíjas éveiben tétlenségre van kárhoztatva, míg a nők
megtalálják helyüket az otthoni teendők között.

Nem csoda például, hogy felmérések szerint a panellakó férfiak rövidebb ideig
élnek, mint kertes házban lakó társaik. Vidéken életük végéig dolgoznak az
emberek, a városban ennek hiányát a civil szervezetek pótolhatnák. „Most indult
be a pótnagyszülői szolgálatunk is – mondja Barabásné –, s mivel tagjaink között
csecsemőgondozók is akadnak szép számmal, akik örömmel kijárnának családokhoz az
újszülöttek gondozásában segíteni – erre igény is lenne –, ezért ezt az ágat is
elindítjuk.”

Hasznos nemzedék

A tudás tehát nem vész el: nyugdíjas szociológusok, közgazdászok elemzéseket
végeznek a szervezet számára – például a nyugdíjak értékállóságáról vagy az
idősek egészségi állapotáról –, amelyek jól hasznosíthatók a konferenciákon, a
különböző előterjesztésekben. Buda-pesten közel 600 ezer nyugdíjas él. A
jelenlegi elnök 6 évvel ezelőtt, 45 klubbal vette át a szövetséget, ma 80
klubjuk működik a főváros kerületeiben, közel 50 ezer taggal. A szervezet
folyamatos kapcsolatban áll az önkormányzatokkal, programok szervezésében,
társadalmi munkákban, egyéni problémák megoldásaiban, pályázatírásban működnek
együtt. A kerületek által szervezett tisztasági napokon például szinte kizárólag
csak a nyugdíjasok vesznek részt. „Az EU nagy erőkkel támogatja többek között,
hogy a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig gondozott Duna-part épüljön ki
bicikliúttal. De nem közmunkások, hanem önkéntes nyugdíjasok takarítanak a
folyópartokon is, előfordult, hogy vaságyakat húztunk ki a vízből” – emlékszik
Barabásné.

A nyugdíjasok a fogyasztóvédelemnek is besegítenek: önkéntes referenseik járják
az üzleteket, és megadott szempontok szerint végigmustrálják az árukat. Ők
robbantották ki az emlékezetes egérbotrányt is az egyik hipermarketlánc
kenyerespolcai kapcsán. A szervezet a felderítők írásos észrevételeit leadja a
fogyasztóvédelmi hatóságnak, amely mazsolázhat. „Más korosztályoknak erre nincs
energiájuk: járni az üzleteket – állapítja meg az elnöknő. – A budapesti
fel-ügyelőségnek is kevés ellenőre van. Erre a célra viszont ragyogóan
megfelelnek a nyugdíjasok. Megnyitnak egy új üzletet, kíváncsi az öreg, van
ideje, felül a villamosra, és elmegy körülnézni. Mi összekötöttük a kellemest a
hasznossal. Sőt, az előírások alapján a játszótereket, parkokat is ellenőrizzük,
s ha úgy adódik, gondozzuk is.”

„Az egész társadalomnak használ, amit teszünk. Mindenhol hangsúlyozom: mi
nemcsak az idősekkel foglalkozunk, hanem az utódaink életét is előmozdítjuk –
teszi hozzá Barabásné. –

A 65 év felettieknek legfeljebb az egyharmada szorul gondozásra, de a maradék
kétharmad őket is segíti. A cél az lenne, hogy minél kevesebben és minél később
váljanak elesettekké, az aktív időskor pont ezt segíti elő. A nyugdíjasok
életmódvizsgálata eddig sajnos elhanyagolt téma volt. Pedig az utóbbi időben
végzett lakásvásárlási és utazási szokások vizsgálatai is azt mutatják, hogy az
idős korosztály egyre aktívabb és mobilabb.”

Nem pénzkérdés

A Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége tevékenységének anyagi részét szinte
kizárólag pályázatokból fedezi, de a sikeres működés zálogát a tagok önkéntes
munkája adja. Évi 15-20 pályázatot írnak, ezek elkészítéséhez számos
aktivistájuk dolgozik éjjel-nappal, de a budapesti önkormányzat is segít
szakemberrel, némi infrastruktúrával. Az internet korát éljük, így mikor
tavalyelőtt a klubhálózat kapott a fővárostól 50 leselejtezett számítógépet,
probléma lett az öregek digitális képzetlensége. Egy másik szervezettel karöltve
felállítottak egy ingyenes oktatóirodát, ahol évente 1200 nyugdíjas jut
felhasználói szintű ismeretekhez, és óriási a túljelentkezés. Mindez magával
hozta az angol nyelv társalgási szintű oktatását is, amelynek kiépítésén még
munkálkodnak. Egyik tevékenységük szüli és bővíti a másikat, tagdíj nincs, a
nyugdíjas szervezet tehát jól vizsgázik az önmenedzselés és az önkéntes munka
terén.

„Sok nyugdíjas panaszkodott, hogy a temetési költségek embertelenül magasak –
meséli Barabásné. – Pénzt nem tudunk adni, azonban kötöttünk tavaly egy
megállapodást a Fiumei úti temetővel, hogy vállaljuk budapesti temetők
gondozását, cserébe ők 60-80 ezer forinttal olcsóbban végeznek el egy-egy
temetést. Fél év alatt közel 300 sírt hoztunk helyre, köztük nagy magyarok
temetkezési helyeit is.” Sokrétűen működhet tehát a kertbarátok köre. Magas
színvonalú a nyugdíjasklubok kézimunkaköre is, ennek működtetésére
hagyományőrzés címén szereznek pályázati pénzeket. Tárgyalnak a
büntetés-végrehajtó intézetekkel is arról, hogy börtönökben
kézimunka-foglalkozásokat tartanának, illetve írni-olvasni tanítanák a női
rabokat.

Kiterjedt kulturális tevékenységük részeként rendre megünneplik az 50 éves
házassági évfordulókat, komoly megbecsülésben részesítve az érintetteket. Ősztől
pályáznak a nyugdíjasok „szabadegyetemére”, melynek keretében az időseket
készítenék fel a fiatalabbakkal való kommunikációra. Mindezt szakemberek
segítségével, önismereti kurzusok beiktatásával, hogy javítsanak a generációk
közti, sokszor katasztrofális kapcsolatokon.

Arra a kérdésre, hogy az idősotthonok belső viszonyain tudnak-e valamit
változtatni, az elnöknő elmondja: főként jogi segítséget nyújtanak. Ők
indítottak pert az „Arany alkony” otthon esetében is, ahol az idősek jogait
súlyosan sértő szerződésmódosítás történt. Ami az állami intézményeket illeti,
rengeteg pénz kellene azok megszüntetésére vagy átalakítására. Még az
ötvenes-hatvanas években hozták létre azokat a világtól elszigetelt
nyugdíjasotthonokat, amelyek messzi vidékeken, a célra teljesen alkalmatlan
műemlék épületekben egyfajta tömegszállásokként működnek – sokszor a mai napig
változatlan formában. Történnek előrelépések, például Budapest önkormányzata ma
már 100 kilométeres körzetén belül építi ki új idősotthonait, de a büdzsé
mindenhol véges.

Magyarok az élvonalban

A Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége az Európai Unió idősügyi szervezetének, az
AGE-nek a magyarországi tagja. Az AGE nemrégiben vizsgálta végig a kelet-európai
tagállamokban az idős népesség helyzetét, és úgy tűnik, hogy e tekintetben
Magyarország az élvonalba tartozik: országosan fejlett az érdekképviselet,
viszonylag jó a nyugdíjellátás is, míg egyedülállónak számít például az ingyenes
utazás vagy a 13. havi nyugdíj. Ez is azt támasztja alá, hogy a magyarok
egészségi és halálozási mutatói sokkal rosszabbak, mint azt a
gazdasági-társadalmi helyzetük indokolná: az okok inkább lelkiek, az általános
pesszimizmus környékén keresendők. „Brüsszelben az AGE-konferenciákon azt
tapasztaltam, hogy nálunk az idősügy helyzete uniós viszonylatban kiemelkedően
jó. Az ember azt gondolná, hogy a fejlettebb civil szférával rendelkező országok
nálunk előbbre járnak: nos, ez a betegápolás terén igaz, de az aktív időskor
gondolata ott is újnak számít. Pedig egyre inkább előtérbe kerül az idősödő
Európa problémája, s ezzel együtt a társadalmilag hasznos munkavégzés
jelentősége is, hiszen a munkahelyek száma érdemben sehol nem fog nőni. Az
állami kiadások viszont számottevően csökkenthetők, ha a közfeladatokat nem
állami intézmények, hanem civilek látják el, méghozzá sokkal hatékonyabban” –
jegyzi meg az elnöknő.

Öregedési adatok

Az ENSZ előrejelzései szerint 2050-re az európai népesség harmada 60 évesnél
idősebb lesz, és a jelenleginél ötször több 80 év fölötti ember él majd a
világon.

Magyarországon a társadalom közel egynegyede 60 év feletti, ami kétszer
annyi, mint 50 éve volt. A 60 év fölöttiek aránya 2010-ig eléri, majd várhatóan
fokozatosan meghaladja a 20 év alattiakét. A szakemberek előrejelzései szerint
hazánk népessége 50 év múlva akár 8 millióra is visszaeshet, az idős lakosság
aránya meghaladja majd az egyharmadot, a munkaképes – 20–65 éves – korúaké a
fele alatt lesz, a 20 év alattiaké 14–19 százalékra eshet vissza.

Olvasson tovább: