Kereső toggle

Egy szempillantás alatt sodort el falvakat az erdélyi cunami

Amikor a katyusák rázendítettek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tizenhét emberéletet követelt az a féktelen erővel tomboló áradat, amely hirtelen, minden előzmény nélkül tört rá a múlt hét közepén Udvarhelyre. A szakemberek szerint évtizedekkel vetette vissza a környék fejlődését a természeti csapás, amelyben mintegy ezer ház rongálódott meg. A helyiek szerint a
falvak már soha se lesznek ugyanolyanok, mint voltak. A túlélők szerint "cunamisebességgel" rohant rájuk a víz.



Fotók: Fodor Sándor, Hajdú Sándor

Udvaron heverő fürdőkádak, ronccsá vált autók, félig az iszap alatt fekvő állattetemek és sár – mindenütt. Ez a látvány fogadta azokat, akik a Nyikó völgyébe látogattak. A hegyekből lezúduló ár elsodorta Malomfalvát, Farkaslakát, Siménfalvát és a székely fővárost, Udvarhelyt sem kímélte. A múlt hét közepén, csaknem egy nap alatt, több mint száz milliméternyi eső esett, ami – ahogy az itteniek fogalmaztak – cunamiszer? áradást idézett elő. 

"Iszonyatos robajjal érkezett a házmagasságú árhullám, szörny? volt hallani, mert a háborúra emlékeztetett, amikor az orosz katyusák rázendítettek – idézi fel Bálint András Bikafalváról az eseményeket. A Sükkő-patak előbb csak kilépett a medréből, majd Hodgya felől jött a rohanó ár. "Néztem, ahogy a szomszéd csűrjét felkapja, és a házam felé hozza, a tetején a család nagyobb fiával, aki éppen a tetőt igazgatta. A fiú túlélte, de kórházban van. Még mindig eszméletlen" – mondja az idős ember. Percek alatt odalett az udvara, majd a megáradt patak az ablaküveget betörve telehordta a szobákat iszappal. Az ő háza még kibírta, de a szomszédé teljesen eltűnt. Állunk a templom melletti telken, és keressük a ház nyomait, de hiába, mert nincs. Feljebb a híd alatt néhány edény és paplan akadt fenn a hordalékon – ennyi maradt a házból. 

Siménfalván a kosárfonó cigányok házainak csak a teteje látszott ki a vízből. Itt történt a legszörny?bb csapás: egy négyéves kislányt autóstól sodort el a víz. Az apuka visszament a házba, míg a kislányt az autóban hagyta – mire kifordult a házból, se autó, se kislány. Az amúgy is kátyúkkal tarkított székelyföldi utakat most egyszerűen felcsavarta az áradat, néhol a frissen aszfaltozott utakat mosta el a víz. Az emberek kalákába szerveződve mentették, ami maradt az áradat után. Rokonok, barátok, ismerősök utaztak haza segíteni, volt, aki Franciaországból és a tengerentúlról jött haza az övéihez. A legtöbb áldozat idős ember volt, aki nem tudott menekülni az árvíz elől. Farkaslakán a főút mellől nézték, hogyan árasztja el – szinte egy pillanat alatt – a patak a mélyebben fekvő részeket.

A helyiek beszámoltak arról, hogy többen látták, ahogy szomszédjaik, ismerőseik menekülni akartak a víz elől a háztetőkre, de nem bírtak felmászni és elsodorta őket a víz. Hodgyán meg az eső is elállt, úgy nézett ki, megússzák a Sükkő-patak áradását, amikor fentről – Farcád felől – hirtelen lezúdult a sáros áradat, esélyt sem adva a helybelieknek a mentésre, csak a menekülésre tudtak koncentrálni. Egy szempillantás alatt három méteres árhullám zúdult rá a falura; nem kímélt se szegényt, se gazdagot.

A szerdai katasztrófa után azonnal megindultak a segélyakciók, előbb a szomszédos városokból, majd szó szerint öt kontinens fogott össze a környék érdekében. A székelyek soha sem várják, hogy más húzza ki őket a bajból, mindig maguk oldották meg gondjaikat, így volt ez mindig – mondta lapunknak Szász Jenő. Székelyudvarhely polgármestere szerint jó érzés, hogy az anyaország szinte azonnal reagált a bajra, és már csütörtökön érkeztek a segítséget jelző telefonok. Hamar követte a szót a tett is, pénteken és az elmúlt hétvégén folyamatosan érkeztek a segélyek, amit ezúton is megköszönünk – fogalmazott a polgármester. Az egyházak, a civilszervezetek, magánszemélyek, pártok, iskolák jelezték: jönnek, és akár kézi erővel segítenek. Mire a román kormányfő ideérkezett, a városban szinte már nem is látta az árvíz nyomait, és csodálkozott, hogy milyen erő lakozik a helyiekben – mondja Szász Jenő. Azonban egyszer beköszöntenek a hétköznapok, és ha az anyagi károkat sikerül is helyreállítani, az emberek lelkével majd akkor kell foglakozni. Az egyházakra ezért nagyon számítunk – tekint a jövő elé a polgármester. Ezúton is megköszönjük a Baptista Szeretetszolgálat, a Karitász Segélyszervezet, a Hit Gyülekezete és az Ökumenikus Szeretetszolgálat gyors segítségét – mondta. 

Tamási Áront idézi búcsúzóul, aki egy hasonló árban, 1913-ban azt mondta: Addig tépem a szívem az Isten előtt, míg eljut mindenkihez, hogy segítsen a székelyeken. Most azt mondhatom: Tamási Áron megnyugodhatna, mert a szavait hamar meghallgatta az Isten – tette hozzá Szász Jenő.

Olvasson tovább: