A kisebb nyájak itt, a nagyobbak a legelőkön cserélnek gazdát Fotók: Somorjai L.
"Hány ünnep van egy évben?" – kérdezte a csegezi református pap a konfirmálás előtt álló fiúcskát. "Négy nagy ünnep – vágta rá a fiú a választ – a húsvét, a pünkösd, a karácsony
, no meg a jára-völgyi tavaszi állatvásár!" Azóta a környék legtöbb lakosa így tudja, és aki csak teheti, már hajnalban felkerekedik a "nagy napon", hogy le ne maradjon az eseményről.
Így történt ez idén is a vadregényes, szurdokokkal szabdalt, erdőkkel tarkított vidéken. Nyírmező, Gyertyános, Bedellő, Szentgyörgy, Várfalva, Csegez, Járabánya lakói – hogy csak néhányat említsünk – május 13-a hajnalán vagy még előző este felültek a szekérre, útnak indították a jószágot, hogy a Gyalui-havasokból eredő Jára-patak mentén elterülő, két hektár terület? lankás domboldalon találkozzanak egymással: eladják, amit lehet, megvegyék, ami szükséges, és ha vannak ügyek – például a majdani fedeztetések –, megbeszéljék azokat. Vegyesen hallani magyar, román, cigány kurjantásokat, s ahogy a nap felkel, megérkezik a lábasjószág. Traktort szinte alig lehet látni, drága az, csak a Marosvásárhely környéki roma fafaragók érkeztek gépjárművel – no meg stábunk, amely szintén elhatározta: végére jár ennek a csudának. A sokféle nép között azonban nagyon úgy tűnik, éppen mi vagyunk a furcsa látványosság, fényképezőgépekkel, kamerával a nyakunkban. Egy román paraszt kézzel tapogat meg minket: ilyen kupecet itt még soha nem látott. Hasonlóképpen furcsán néz ránk két bivaly, amint eléjük lépünk csattogó-villogó berendezésünkkel. Megindulnak felénk, kitartóan, s mintha el is felejtették volna hirtelen, ki a gazdájuk. Azok hárman is nógatják, ütik-verik, húzzák félre a nyakukban lógó vasláncot, mindhiába – talán itt még Toldi Miklós is kevés lett volna, mert a bivaly nem csak erős, de makacs is. Azt beszélik a helyiek, ha a rekkenő hőségben meglát egy pocsolyát, és éppen dagonyázni támad kedve, akkor a gazdája tehet, amit akar, belégázol akár szekerestül, és egész naplementéig ott fürdőzik a sáros lében. Most azonban siet a többi bivaly bőgése: egy pillanat alatt irányt váltanak és elvegyülnek a jókora csordában.
A dombtetőt a bivalyok uralják, többnyire román gazdákkal. A Magyarországon már csak állatkertekben látható fajtákból itt a vásáron több mint száz pompás példány is felsorakozott. A bivalytej valóságos gyógyszerként van számon tartva Erdélyben, hiszen annak "vastagsága" kézzel fogható: számtalan vitamint, kalciumot tartalmaz magas százalékban. A népi megfigyelés szerint kitűnően hat az öregedés ellen, áldásos hatása különösen a férfiaknál figyelhető meg. A vidéken egyébként a gépek hiányát a "lóerő" mellett mai napig is a "bivalyerő" pótolja. Egy-egy jól megtermett bika súlya több mint négy mázsa, árfolyama 30-40 millió lej közé esik. (Az összeget száznegyvennel kell osztani, ha forintban akarjuk tudni az árát.)
2003. 05. 30. (VII/22)
