Méhész, kezében egy kaptárból kiemelt kerettel. Csapatmunka Fotó: OMME
A téli hónapok hidegét fürt alakban, egymást melegítve, folyamatos mozgással hőt termelve vészelik át a méhek. A méhésznek elegendő mennyiség? mézes lépet kell benthagynia ahhoz, hogy a családok ne pusztuljanak éhen, mivel a kaptár lakói nem alszanak téli álmot. Nyugalmukat leginkább a szántókról beköltöző egerek, pockok vagy a cinke, fecske, gyurgyalag, esetleg a méhfarkas nev? lepke tudja megzavarni. Ha például egy harkály a kaptár oldalát kopogtatva keresi étkét, a megzavarodott méhek egymástól szétválva megfagyhatnak.
Tavasszal, a nappalok hoszszabbodásával megtörténik a nemzedékváltás, amikor az áttelelő bogarak elpusztulnak, de már megfelelő számú fiatal bogár áll rendelkezésre a családban, hogy az életet tovább vigye. Az induló népesség tizenöt-húszezres. Mikor a családi élet, a virágporhordás, később a nektárhordás beindul, a dolgozók intenzívebb igénybevételnek vannak kitéve.
A méhek élettartama a munka intenzitásától és a dolgozók egészségi állapotától függ, általában maximum négy-öt hét. Fejlődésükben van egy úgynevezett peteállapot, melyből a lefedett sejtben egy kukacszerűség alakul ki, ez az álca. A dolgozó nőstények huszonegy napig, a herék huszonnégy napig fejlődnek. Mikor kikerülnek a sejtből, durván három hétig belső munkát végeznek, gyakorlatilag dajkaméh szerepet töltenek be, hiszen ők nevelik az újabb fiasítást. Ezt követően életük hátralévő, körülbelül két hetében, a belső hierarchia alapján dől el, kiből lesz kijáró méh és ki marad belső munkás. Ekkorra már hatvan-nyolcvanezres egy család, és ennek csupán tizenöt százaléka hagyhatja el a kaptárt és válik vízgyűjtő, virágporgyűjtő, nektárgyűjtő egyeddé.
Ha a párzás már megtörtént, és a herékre a továbbiakban nincs szükség, mondjuk, mert télen kevesebb az élelem, vagy szűkös a hely a fennmaradáshoz, a méhcsalád könyörtelenül kiűzi őket. Amikor a család létszáma meghaladja az optimális mértéket, vagy szűknek bizonyul a kaptár, új anyabölcsőket húznak, melyeket különleges táplálásban részesítenek. Ha kifejlődtek az új anyák, a méhcsalád osztódik, és egy részük kirepül a régi anyával, ezt hívjuk rajzásnak.
Csendes anyaváltásra akkor kerül sor, ha a nőstények nincsenek megelégedve az anyával, és ezért nevelnek újat helyette. A régit az új beiktatása előtt elpusztítják. Mivel Magyarországon nem nagyon vannak odúk, a kirajzott méhek általában fölülnek egy fára, míg a méhész be nem fogja őket. Ez gyakorlatilag bármivel végrehajtható, ami a méhekben egy új otthon illúzióját kelti.
2002. 11. 22. (VI/47)
