T. István a rendszerváltás után akart vállalkozásba fogni, de nem rendelkezett
megfelelő tőkével. Mivel nem jutott banki kölcsönhöz, kapcsolatba lépett egy céggel,
amely könnyen folyósítható hitelt hirdetett. T. István kétmillió forintot vett fel
a hitelezőktől, a havi törlesztőrészletet négyszázezer forintban állapították
meg. A vállalkozás elindult, de sok társához hasonlóan rövid idő alatt csődbe
ment. Az adós végül autója és családi ékszerei eladása által tudta megmenteni
fedezetként felajánlott ötmilliós lakását.
"Még egész jól megúszta az illető, mert akkoriban sok hitelező kifejezetten arra törekedett,
hogy megakadályozza az adóst a fizetésben, és így a fedezetül felajánlott ingatlant
is megszerezze" – mondja a történetet meghallgatva K. József. Saját elmondása
szerint ő maga sohasem élt ezzel a módszerrel, de ismeri a trükkjeit. A rászoruló kér
tízmilló forintot havi kétmillió törlesztéssel, és biztosítékként felajánlja 30
milliót érő házát. Az ingatlant – a visszavásárlás jogát is tartalmazó szerződéssel
– eladja a hitelezőnek, majd kézhez kapja a kölcsönt, nyolcmilliót, mert az első részletet
rögtön levonják. A hitelező vár három hónapig – ez idő alatt visszakap hatmillió
forintot –, majd akcióba lép: a cége alkalmazásában lévő autótolvaj kinyitja az
adós kocsiját, és az ülés alá helyez egy pisztolyt meg egy kis zacskó kábítószert.
A hitelező értesíti a rendőröket, akik a tárgyi bizonyítékok alapján előzetes
letartóztatásba helyezik a mit sem sejtő hiteligénylőt. Két hónap is eltelik, mire
kiderül az igazság, és ez elég arra, hogy az adós – mivel rács mögött van, és
nem áll módjában törleszteni – elveszítse a házát.
Persze vannak egyszer?bb módszerek is arra, hogy megakadályozzák a pontos törlesztést.
Például úgy megveretik az adóst, hogy több hétre kórházba kerül. Egy a lényeg, történjen
szerződésszegés, aminek következtében a fedezet a hitelező tulajdonába kerül. A
nyereség így kétmillió befektetéssel 30 millió forint. Mivel a szerződésben nem a
tényleges pénzösszeg és kamatláb szerepel, a szerencsétlen adós jogorvoslatért sem
folyamodhat. Az ilyen trükköket természetesen nem a – sokszor nyolc elemivel sem
rendelkező – keresztapák eszelik ki, hanem az alkalmazásukban álló könyvelők, jogászok,
tanácsadók.
Az uzsorások további jellemzője, hogy akkor is a teljes összeget követelik, ha az adós
a futamidő lejárta előtt visszafizeti a kölcsönt. Fontos, sőt életbevágó tudnivaló,
hogy az uzsorások sohasem kerülnek ki vesztesen a hitelügyletekből. Amennyiben
semmilyen fizikai fenyegetés, jogi trükk nem elégséges az adós fizetésre kényszerítéséhez,
megöletik – szakszóval élve: "kitetetik" – a hitelfelvevőt. Ily módon elkerülik
a presztízsveszteséget, ami ebben a szakmában nem elhanyagolható tényező.
A hitelfedezet megszerzésére irányuló törekvések a rendszerváltás utáni három-négy
évben voltak jellemzőek, mostanra szelídült a helyzet – mondja K. József. Napjaink
uzsorásai megelégszenek a havi hét-tíz százalékra csökkent kamatok beszedésével,
sőt, régi, jól fizető ügyfelek esetén a fedezet felajánlásától is eltekintenek
olykor-olykor. A K. József által elmondottak a nagyobb összeg? – tízmilliós nagyságrendig
terjedő – kölcsönökre vonatkoznak.
Az ország kistelepülésein a tíz-húszezres uzsorakölcsönök a jellemzőek, a havi
kamat eléri a húsz-harminc százalékot. Sőt, a néhány nappal ezelőtt elfogott tarnaörsi
hitelező társaság ötven százalék kamatra kölcsönzött pénzt a helybelieknek, a
futamidő hosszától függetlenül. A hatósági akcióra azért kerülhetett sor, mert a
társaság tagjai bezúzták egyik nem fizető adósuk ablakait, jobb belátásra térítendő
az illetőt. "A tényállás innentől kezdve zsarolás – tájékoztatta lapunkat Gulyás
József őrnagy, a rendőri akció szervezője –, és ez már alapot adott a hatósági
fellépésre." Az említett Heves megyei faluban hét-nyolc hónappal ezelőtt indult útjára
a hitelvállalkozás, az adósok szinte minden esetben "szerencsétlen, kispénz?
emberek" voltak – mondta Gulyás őrnagy. A hitelezők – egy jómódú helyi család
tagjai – előzetes letartóztatásban várják a tárgyalást. A község polgármestere
azonban nem "sok jót" remél a folytatástól. Mint lapunknak elmondta, attól tart,
hogy a károsultak – hasonlóan a tiszanánai ügyhöz – nem tesznek feljelentést,
vagy amennyiben tettek, félelmükben visszavonják azt. A megfélemlítésen kívül a
legközelebbi kölcsönhöz jutás reménye is arra ösztönzi a hiteligénylőket, hogy
tartsák a szájukat. Hasonló állapotokról kaptunk hírt Jász-Nagykun-Szolnok megyéből
is: az idén tíz uzsorakölcsön-ügyben indult bírósági tárgyalás, valamenynyi
felmentéssel zárult.
Fontos megjegyezni, hogy az uzsora kifejezés nem szerepel a Büntető Törvénykönyvben,
más szóval ilyen bűncselekmény nincs. Magánszemélyek által kötött kölcsönszerződésben
bármekkora kamat megállapítható, legfeljebb az adós a későbbiekben megtámadhatja a
szerződést. Amennyiben a bíróság "túlzott mértéket" állapít meg, csökkentheti
a kamatot. Érdekes, hogy az ókori keltezés? Szentírás nem ilyen engedékeny. Ezékiel
próféta könyvében ezt olvassuk: "Uzsorára adott és kamatot vett, és éljen az
ilyen? Nem él!"
Felmerül a kérdés, honnan származik az a tetemes pénzmennyiség, amelyet
uzsorakamatra "helyeznek ki" tulajdonosai. A külföldről érkező pénzt leszámítva
alapvetően két kategóriáról beszélhetünk. Az első: a volt kommunista pártelit által
átmentett vagyon. Ezen a szinten milliárdos összegek forognak. Itt már elképzelhetetlen
a néhány tízmilliós hitelezés, "azt felejtsük el, hogy Kis Géza autómosót akar
nyitni, adjunk neki ötvenmilliót" – mondja K. József. Ebben a világban az olaj és
a drog játssza a főszerepet, a szálak a nagypolitikáig érnek – állítja informátorunk.
A második pénzkihelyező réteg alulról jövő, egykor pitiáner bűnözőkből alakult
ki. A prostitúcióból, védelmi pénzekből vagy egyszer? rablásokból származó bevételeket
forgatják többek között uzsorakölcsön formájában. Természetesen e réteg egyes
tagjai akár az első vonalba is felküzdhetik magukat, onnantól fehérgalléros bűnözőknek
hívják őket. A társadalom számára akkor válik érzékelhetővé az alvilág működése,
amikor két rivális csoport között támad nézeteltérés, és ezt nyíltszíni leszámolással
tisztázzák.
1998. 11. 28. (II/48)
