Kereső toggle

Második Róma

Washington isten, birodalomépítés és a civil vallás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Egyesült Államok fővárosa, egyszersmind a világ politikai csomópontja nem csupán a puritán kereszténység értékeire épült. Alapkövei és városrendezése a szabadkőművesek kézjegyeit viselik, akik máig gyökeresen meghatározzák, mi történik a modern világ Bábelében.

 

A második Róma elnevezés nem csupán Thomas Moore ír költő írói fantáziájának terméke, hanem tényleg Rómának nevezték azt az akkor még marylandi földet, amelyre később a főváros jelentős része épült. A mellette csörgedező kis folyót pedig egy időre találóan Tiberisre keresztelték. Az 1663-as földtulajdonosi dokumentumok szerint a birtok, amelyre később a Capitolium épült, Francis Pope-hoz tartozott. Az, hogy e név megegyezik az első, amerikai kontinensről származó római pápa felvett nevével, persze említésre érdemtelen összeesküvés-elméletek sorát indította el, ám a városépítők eredeti szándékait a római szellemiség átvétele jól jellemzi.

A főváros helyszínének kiválasztását Washington elnök a szabadkőművesekkel szoros kapcsolatban álló jezsuita rend egyik tagjára, Daniel Carrollra bízta, akinek testvére – John –, az első amerikai katolikus püspök alapította a neves Georgetown Egyetemet a város nyugati részében.

Az ezotéria fellegvárai

Akárcsak Róma, Washington is előszeretettel vegyítette kezdetektől fogva a különböző kultuszokat. A középületek homlokzatain a keresztény jelek mellett hemzsegnek az ezoterikus jegyek és szimbólumok. Ezek eredete egészen az Alapító Atyákhoz vezethető vissza, akik közül többen is szabadkőműves-páholyok tagjai voltak. A titkos társaság a kezdetektől meghatározta a város építészetét és politikáját. Az elnöknek otthont adó Fehér Ház, a Kongresszust befogadó Capitolium, Jefferson kongresszusi könyvtára és elnöki emlékműve is szabadkőműves építész keze nyomán épült. Ahogy a következő oldalon látható térkép is árulkodik róla, a városrendezés szimbolikája beszédes, és tükrözi a szabadkőműves tervezést. Ugyanaz (John Russel Pope) tervezte a keresztény szellemiségű Jefferson emlékművet és a skót rítusú Templom Házát is, amely máig működő szabadkőműves szentély a Fehér Háztól pár sarokra.

Pierre Charles L’Enfant, Andrew Ellicott és James McMillan ikonikus nevek a mai Washingtonban – a város jelenlegi arculatát ezen építészeknek köszönheti; mindannyian szabadkőműves tagokként alakították a város képét a misztikus társaság kénye-kedve szerint. Az Új Világrend szellemiségét tükrözi a város origóját jelentő Washington-emlékmű, egy obeliszk, amely egyúttal a világ legmagasabb kőépítménye. Tetején a jól ismert piramis, amely egyébként az egydolláros bankjegyen is fellelhető a mindent látó szemmel.

Még a majdnem teljesen szabályos úthálózatban is számos szimbólum köszön vissza. A Fehér Ház körül található körterek az ötágú csillag képét, a Wa-

shington-emlékmű, a Fehér Ház és a Capitolium alkotta háromszög a Szűz csillagjegyét, a Capitolium előtti terek és sugárutak pedig a kőműves szögmérő és körző együttesét alkotják (kis képünkön). David Ovason neves asztrológus írt beható könyvet Washington városának okkult építészetéről, amit önmagában akár belemagyarázásként is kezelhetnénk, ha a Legfelsőbb Tanács 33. szintjéről nem ismerték volna el annak tartalmát.

Washington és a salamoni gnózis

 

Bár a nyugati félteke kolonizálásának és az Új Atlantisznak az eszméje Sir Francis Baconig vezethető vissza, a Capitoliumban is fennhangon hirdetett, úgynevezett amerikai civil vallás „istene” mégiscsak maga George Washington. Már-már költői túlzásnak hihetnénk a koncepciót, ám a fehér kupola belsejébe festett freskó, amelyen az első elnök római és görög istenségekkel együtt lebeg a felhőkön, eloszlat minden kétséget. A civil vallás temploma maga a Capitolium, a szentírás pedig az Alkotmány.

Meglepőnek hangozhat mindez, különösen annak tudatában, hogy George Washingtont sokan keresztény államférfiként ismerték meg a történelemoktatásból. Washington személye azonban ötvözte a keresztény tradíciót és a szabadkőműves miszticizmust. Jól tükrözik ezt a belvárosi Templom Házának (House of the Temple) nevezett skót rítusú szentély falain látható festmények, ahol az államférfi okkult szimbólumokkal telített palástban esküszik föl pozíciójára, illetve végzi el a Capitolium alapkőletételét, méghozzá a salamoni templomszentelés mintájára. Salamon és az első jeruzsálemi templom építésében segédkező föníciai Hírám király központi szerepet töltenek be az új világ építőinek víziójában. Az állítólagosan tőlük eredeztetett tudást és szakértelmet igyekeznek máig tovább éltetni. u

Bár a fővárostól pár kilométerre délre fekvő Alexandriában sétálva rábukkanunk a gyarmati korokat idéző Christ Churchre, ahol máig látogatható Washington saját istentiszteleti helye, ám a település fölé magasodó szabadkőműves Washington-emlékmű egészen más képet fest az első elnökről. Az épület bevallottan úgy szökik az égbe, mint az ókori világ egyik csodájának számító világítótorony az afrikai Alexandria partjain. Bár az elnökről szóló visszaemlékezések szerint Washington nem annyira szakrális módon, inkább politikai testületként fogta föl a páholyát, odabent a frigyládától kezdve a zsidó főpapi ruhát díszítő hósenig számos zsidó-keresztény szimbólum, bibliai tárgy, replika és festmény található. Vagyis a testvériség (ha más nem utólag) kultikus jelentőséget tulajdonít az ő munkásságának.

Folytonosság

 

A függetlenné válás utáni következő fontos lépcsőnek az Alkotmány megírása számít, amelynek 40 aláírója közül 28-ról tudni, hogy valamely páholy tagja volt (például maga Benjamin Franklin is).

15 elnökről biztosan tudjuk, hogy a titkos társaság tagságát gyarapították (például Andrew Jackson, Theodore Roosevelt, Franklin D. Roosevelt, Harry S. Truman, Lyndon B. Johnson, Gerald Ford), amit a szabadkőműves templomok nem is lepleznek, sőt büszkén mutogatják a hírességek portréit. A nagynevű emberek között az előbbieken kívül művészeket, üzletembereket, filantrópokat, de még FBI-elnököket (J. Edgar Hoover) és asztronautákat is találhatunk (Buzz Aldrin a Holdra is magával vitte a szabadkőműves zászlót, amelyet a Templom Házában lehet megtekinteni).

Bár a szabadkőművesek pontos tevékenysége, amit a Novus Ordo Seclorum, azaz a korszak új rendjének előmozdítása érdekében végeznek, természetesen csak felszínesen ismeretes, ám alig leplezett hatásuk visszaköszön a város falairól és tereiről. Aki a szokásos turistalátványosságok ösvényéről letér, és felkeresi a Templom Házát, szinte kellemetlenül barátságos fogadtatásban részesül. Az érdeklődőnek készséggel megmutatják a tróntermet, benne a szent könyveket hordozó oltárral, a magánkönyvtárat, a kis múzeumot, ahol a híres tagjaikról és sikereikről emlékeznek.

Az ember szembesül a nagyszabású tervekkel, célkitűzésekkel, ám hiába tesznek meg mindent a „titkos társaság” jelző levetkőzéséért, semmit sem tudunk meg a tényleges tevékenységükkel kapcsolatban, amellyel „nagyszabású és nemes céljaikat” el kívánják érni. A körbevezetés végén idegenvezetőnk kedvesen ajánlja, hogy csatlakozzak (feleségemnek nem, mivel a tagság továbbra is férfiaknak szól). Elmondásuk szerint bárki nyugodtan csatlakozhat, és akkor lép ki, amikor csak jónak látja. De ezt mindig csak olyanok mondják, akik maguk nem léptek ki.

 

Olvasson tovább: