Kereső toggle

Korszakot nyerne, nem csak választást

Meleg veterán tiszt szállt be az amerikai kampányba

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
A Time magazin májusi címlapja

Pete Buttigieg az első nyíltan homoszexuális – és mellette saját bevallása szerint keresztény – jelölt a 2020-as elnökválasztás közel két tucatnyi demokrata indulója közül. Kampánya elsősorban identitása köré épül.

Úgy tűnik, Pete Buttigieg, aki április 14-én jelentette be indulását,  nem startol rossz esélyekkel az elnökjelölti küzdelemben, ugyanis az őt (és homoszexuális házasságát) körülvevő hangos médiavisszhangnak köszönhetően egymillióra nőtt Twitter-követőinek száma, és az országos szintű felmérések alapján Joe Biden és Bernie Sanders után a harmadik, néhol Elisabeth Warren után szorosan a negyedik helyen áll. Elmondása alapján nem számított ekkora sikerre, és csupán be akarta csatornázni a választási párbeszédbe az (egyébként is sokat hangoztatott) LMBT-üzenetet.

Buttigieg több kulcsfontosságú területen radikális politikai elveket vall: szigorítaná a fegyvertartást, támogatja az abortuszt egészen a szülés pillanatáig, és a klímaváltozást a szélsőségesen baloldali Alexandria Ocasio-Cortez Green New Deal elnevezésű programjával összhangban kezelné, ami jelentős többletterhet jelentene az amerikai háztartásoknak. Külpolitikai elképzelések terén ez idáig főleg Trump elnök közel-keleti (például jemeni, afganisztáni, szíriai) politikáját kritizálta, illetve Ilhan Omar demokrata képviselő Izraelt Iránhoz hasonlító megjegyzésével kapcsolatban fejtette ki nemtetszését, kiemelve, hogy míg a hozzá hasonló homoszexuális embereket Iránban felakasztják, Izraelben más a helyzet. Azt mindenesetre nyilvánvalóvá tette, hogy Izrael-pártisága nem jelenti azt, hogy Netanjahu politikáját támogatná, és ellenzi az izraeli miniszterelnöknek a júdeai és szamáriai területeket annektálni kívánó terveit.

Buttigieg, bár megfogalmaz szakpolitikai üzeneteket – amelyek sokszor szintén erősen identitásalapúak –, kampánya elsődlegesen nem grafikonokon vagy gazdasági ütemterveken nyugszik, hanem homoszexuális házasságán és férjén, aki szinte minden kampányrendezvényre elkíséri. A Time következő számának címlapján meglepően előrerohanva már „First Family”-ként, vagyis elnöki családként jelenítik meg őket. A sors fintora, hogy ezzel új értelmet nyert az a – elsősorban demokrata – törekvés, hogy az első „elnöki férj” (First Lady helyett First Gentleman) bejusson a Fehér Házba: ha már a női indulóknak nem jött össze…

Bár ez még korántsem jelenti azt, hogy a demokraták közül Buttigieg lenne a befutó jelölt, a tendenciákat mindenesetre tükrözi, hogy míg az NBC–Wall Street Journal közös felmérése szerint 2006-ban az amerikai válaszadók 43 százaléka tartotta elfogadhatónak vagy egyenesen kívánatosnak egy homoszexuális elnök gondolatát, addig idén már 68 százalékuk azonosult az elgondolással. Férjének, Chasten Buttigiegnek, a huszonkilenc éves egykori drámatanárnak szemmel láthatólag ínyére van a megkülönböztetett figyelem, és örömmel tetszeleg az Y generációs homoszexuális férj és politikai celeb szerepében.

Kereszténydemokratának vallja magát; sokan hídként tekintenek rá a hívők és a szexuális kisebbségek között.

Sajnos a Public Research Religion Institute 2017-es felmérése a keresztényekről sem közöl sokkal jobb arányokat: a fehérbőrű protestánsoknak 68, a katolikusoknak 66, a spanyolajkú katolikusoknak pedig 67 százaléka támogatja az azonos neműek házasságát. A fekete protestánsok körében – bár csak néhány százalékkal – kisebbségben vannak a homoszexuális házasságkötés pártján állók (48 százalék). A konzervatív Biblia-értelmezés az evangéliumi keresztények között a legelterjedtebb: tízből hat bűnnek tartja a férfi-férfi és nő-nő házasságot.

Buttigieg honlapjának kiemelt szlogenje alapján ő „nem a választásokat, hanem a korszakot akarja megnyerni magának”. „Új fejezethez kíván lapozni Amerika történetében.” Másik mottója szerint „a múltban nem találhatunk nagyságot”. Ez aligha meglepő, hiszen Trump 2016-os „Tegyük újra naggyá Amerikát” jelmondatának – illetve bárminek, amit az elnök képvisel – nyílt tagadása a Demokrata Pártban mondhatni közös nevező. Konzervatív hangok azonban felhívják a figyelmet, hogy ezzel voltaképp nemcsak az alapító atyák és az ő örökségüket ápoló bátor államférfiak hosszú sorának az amerikai szabadság, demokrácia és patriotizmus eszményéért vívott hősies küzdelmét vágja sutba, hanem az emberiség több ezer éves szellemi, erkölcsi és intellektuális értékeinek garmadát.

A jobboldal Buttigieg-jelenséggel kapcsolatos kritikája kiemeli, hogy a férfi kampánya Amerika, de legalábbis a demokrata tábor jelenlegi politikai válságára mutat rá: arra, hogy valós megoldások helyett elég az utóbbi években gombamód szaporodó (szexuális, vallási vagy egyéb) kisebbségek vélt vagy valós sérelmeit felkorbácsolni a népszerűség exponenciális növeléséhez. Az úgynevezett „identitáspolitika” (angolul identity politics) ma a Demokrata Pártban a biztos siker receptje.

Pete Buttigieg esete – aki South Bend város hét éve hivatalban lévő polgármestere – ugyanakkor egy összetett eset: nem tipikus pacifista baloldali, hiszen kitüntetett háborús veterán, aki Afganisztánban vívta a nemzet terrorellenes küzdelmét. Mivel közép-nyugati kereszténydemokratának is vallja magát, sokan hídként tekintenek rá a hívők és a szexuális kisebbségek között, aki meg tudja szólítani Trump szavazóbázisának egy részét, a keresztényeket és az USA belső részein élő munkásréteget is.  Veterán tapasztalatait gyakran állítja szembe a homoszexualitást elítélő, főként evangéliumi keresztények, például Franklin Graham és Mike Pence kijelentéseivel – holott az alelnök Buttigieg négy évvel ezelőtti coming outja után kifejezte (bár ebben nem ért vele egyet), hogy elismeri a hazáért tett szolgálatait.

Elmondása szerint Chastennel kötött házassága „jobb emberré tette”, mi több, „ez által Istenhez is közelebb került”.  Nyíltan vállalja, hogy Trumpot inkább tartja pornósztárnak, mint hiteles kereszténynek – az elnök evangéliumi kereszténység iránti nyitottságát rendszerint elhallgatja.

Kezdeti lendülete ellenére Buttigieg a demokrata aspiránsok szoros versenyének győzelmét még korántsem teheti zsebre, mégis azzal bátorítja magát, hogy Trump megválasztása óta minden lehetséges.

 

Olvasson tovább: