Kereső toggle

1979: a radikalizálódás éve

A fundamentalista politikai iszlám 40 éve

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tíz évvel a hidegháború vége előtt a Közel-Keleten már lezajlott egy iszlamista rendszerváltás. Egy bonyolult, egymással szorosan összefüggő eseménysorozat, ami gyökeresen változtatta meg mind a térséget, mind a globális politikát.

 

Akik az elmúlt 10-20 év távlatából vizsgálják a Közel-Kelet eseményeit, hajlamosak a történelemkönyvekbe száműzni 1979 rejtélyét. Pedig a térség valláspolitikai térképének átrendeződése 40 évvel később is érezteti hatását.

Az ominózus év februárjában bukott meg az Amerika-barát iráni Reza Pahlavi sah rendszere, és Khomeini ajatollah hazatértével megalakult a világ legerősebb iszlám köztársasága; a nyugatias trendeket egyszeriben felszámolták az országban. A ’60-as évek óta alakuló iszlamizmus a felszínre tört. Nem elég, hogy az alapjaiban nyugatellenes és anticionista

síita forradalmiság a legkülönbözőbb álcázási formákat magára öltve szétterjedt a muzulmán világban, az új iráni entitás alapvető fenyegetést jelentett Szaddam Huszein iraki rezsimjére is, hiszen az ajatollah felszólította a szunnita Irakban élő síitákat, hogy keljenek föl az eretnek rendszer ellen.

Huszein a szintén 1979-ben megkötött izraeli–egyiptomi békeszerződés kapcsán mondhatni „vérszemet kapott”, és szerette volna magát és Irakot a pánarab világ vezető pozíciójába emelni az ellenséggel lepaktáló Egyiptom helyett. (Anvar Szadat megpróbált zöldágra vergődni az egyiptomi Muzulmán Testvériség radikalizmusával, ám az 1973-as olajválság és Carter elnök nyomására kiegyezett a zsidókkal és ezzel megpecsételte sorsát: 1981-ben meggyilkolták.)

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: