Kereső toggle

Birodalmak tanácsa

Történelmi arab–európai közeledés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Fotó forrás: consilium.eurupa.eu

Miközben a V4-ek történelmi jeruzsálemi csúcstalálkozója elmaradt, az Európai Unió új fejezetet nyitott az arab országokkal való kapcsolatában. Formálódó érdekszövetség erős Izrael-ellenes felhanggal.

Történelmi csúcstalálkozót tartott a napokban az Arab Államok Ligája és az Európai Unió az egyiptomi Sarm es-Sejkben. A felek már a 2015-ös migrációs válság óta rendszeres miniszteri találkozókat folytatnak, ilyen számban és magas szinten azonban most találkoztak először.

Arab-európai tengely

Bár a kétnapos találkozón tényleges gyakorlati lépésekről nem született döntés, a résztvevő kormányfők és vezetők nem győzték hangsúlyozni, hogy önmagában a konferencia létrejötte is óriási eredmény, egy szimbolikus üzenet is a régió és egyben az egész világ számára. Az esemény súlyát mi sem jelzi jobban, hogy az Európai Unió a legmagasabb szinten képviseltette magát, 24 uniós tagállami vezető mellett jelen volt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke is.

A központi narratíva szerint a csúcstalálkozó fő témája az illegális bevándorlás és a terrorizmus visszaszorítása volt, habár a rendezvény záróakkordjaként elfogadott nyilatkozat első néhány pontja jelezte, hogy ennél átfogóbb és messzebbre mutató együttműködés van kibontakozóban. Úgy fogalmaztak, hogy a világ népességének mintegy 12 százalékát kitevő két régió szoros kooperációja egy „új korszak kezdetét jelenti”, amelyben az egyre mélyülő európai–arab partnerség egy új globális rend megteremtését hivatott elérni.

A résztvevők egyúttal azt is kilátásba helyezték, hogy az együttműködésük értelmében a jövőben szoros partnerként kívánják képviselni a közös érdekeiket a további nemzetközi találkozókon annak ellenére, hogy a térségek között komoly kulturális, világnézeti és civilizációs ellentétek vannak. A találkozón Donald Tusk világossá tette azt is, hogy a két regionális szervnek a saját hatáskörében kell kezelnie az előttük álló kihívásokat, nem pedig a területileg tőlük távolabb elhelyezkedő nagyhatalmakéban. Ezzel nyilvánvalóan Oroszország és Kína egyre intenzívebb közel-keleti és afrikai térnyerésére, illetve az újabban Európai Unióval szkanderező Egyesült Államokra utalt.

Erdogan után szabadon

Habár a február végi konferencián láthatóan nagy volt az egyetértés a felek között, a találkozó zárónyilatkozatának szövegezését éppen a magyar vezetés illette kritikával, amiért annak korábbi verziója hivatkozott az ENSZ menekültügyi csomagjára, amelyet több más országgal együtt Magyarország is elutasított. Miután azonban a végső verzióból kivették az ominózus szakaszt, Szijjártó Péter külügyminiszter jelezte, hogy készek aláírni a dokumentumot.

A felszólalók többsége egyetértett abban, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy felszámolják a földközi-tengeri illegális migrációs útvonalat. Meghirdették a terrorizmus, az illegális bevándorlás és az embercsempészet elleni küzdelmet is. Az Európai Unió vezetői kifejtették, hasonló megállapodást szeretnének kötni az észak-afrikai térséggel, mint pár éve Erdogannal és Törökországgal, azaz politikai legitimációért és pénzügyi ellentételezésért cserébe teljesen felszámolják a régióból történő illegális migrációt.

Éppen ezért szóba kerültek az olyan konfliktuszónák is, mint a brutális humanitárius katasztrófától szenvedő Jemen, az anarchikus állapotoktól nyűglődő Líbia és a véres polgárháború sújtotta Szíria is. Érdekes módon a zárónyilatkozat az említett válsággócpontokon kívül még egyetlen térséget említ, mégpedig a Közel-Kelet egyetlen demokráciáját, Izraelt.

Jeruzsálem és a „megszálló” Izrael

„Megerősítjük elkötelezettségünket az érvényes ENSZ-határozatok mentén a kétállami megoldás mellett, ami az 1967-ben megkezdődött, Kelet-Jeruzsálemet is érintő megszállás lezárására az egyetlen realisztikus megoldás” – olvasható a találkozó zárónyilatkozatának 7. pontjában, amely azt is rögzíti, hogy az aláírók – köztük a magyar delegáció – osztják azt a közös álláspontot, mely szerint a „megszállt palesztin területeken létrehozott illegális izraeli települések a nemzetközi jog alapján törvénytelenek”. A nyilatkozat Izraelre többször is megszállóként utal.

A nyilatkozat álláspontja az Európai Unió vezetése részéről egyáltalán nem meglepő, hiszen pontosan egy évvel ezelőtt, amikor az Egyesült Államok éppen áthelyezni készült a nagykövetségét Jeruzsálembe, akkor Federica Mogherini uniós külügyi képviselő éppen az Arab Ligával egyeztetve hangsúlyozta, hogy a kétállami megoldás keretében Jeruzsálem a jövőbeni palesztin állam fővárosa is kell, hogy legyen. Az azóta eltelt 12 hónap során az Unió rendszeresen óva intette a tagállamokat attól, hogy áthelyezzék a külképviseletüket Jeruzsálembe.

Ehhez képest volt üdítő fejlemény, hogy a magyar kormány a sajnálatos módon elmaradt jeruzsálemi V4-csúcstalálkozó ellenére bejelentette, hogy diplomáciai státusszal is bíró külképviseletet nyit az izraeli fővárosban. Szijjártó Péter a jeruzsálemi sajtótájékoztatóján azt is kifejtette, hogy az ország rendszeresen Izrael szuverenitását tiszteletben tartva szavaz a nemzetközi szervezetekben, valamint szembement azzal az Európai Bizottsági útmutatással is, ami az izraeli telepesek által készített termékeket címkézné. Ehhez képest némileg meglepő és sajnálatos, hogy a magyar fél is aláírta az izraeli településeket elítélő, Izraelt pedig megszálló hatalomnak tituláló nyilatkozatot.

A passzus nagy valószínűséggel a palesztin delegáció, illetve a pro-palesztin arab nemzetek nyomására került be a nyilatkozatba. Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság vezetője a rendezvényen kemény beszédet intézett az európai vezetőkhöz, amiben felszólította a résztvevőket a palesztinok államhoz való jogának elismerésére. Abbász azt szorgalmazta, hogy az EU vegye ki a részét a békefolyamatokból, és ismerje el a palesztin államot, mert ha ezt nem teszi, akkor „saját értékeivel és alapelveivel megy szembe”. Abbász nyíltan hangoztatott célja, hogy az amerikai ernyő alól nemzetközi hatáskörbe terelje az izraeli–palesztin kapcsolatok rendezését.

Az Arab Liga és az Európai Unió közös állásfoglalása azért is visszatetsző, mivel a hetekkel korábbi varsói közel-keleti konferenciával ellentétben, erre a találkozóra nem hívták meg az ezek szerint nagyon is érintett izraeli felet.

Aggasztó Kushner-projekt

Izraeli szempontból azonban nemcsak az egyre szorosabbra fonódó arab–európai kapcsolatok aggasztóak, hanem az áprilisi választások utánra datált egyre titokzatosabb amerikai béketerv is. Jared Kushner, Donald Trump amerikai elnök közel-keleti főtanácsadója és egyben zsidó származású veje a héten összesen 6 arab ország vezetőjével találkozik, hogy egyeztessen az „évszázad megoldásaként” emlegetett béketerv részleteiről. A New York Times információi szerint az amerikai célkitűzés nem jelentene különálló palesztin államot, hanem sokkal inkább egy 25 milliárdos tőkeinjekciót a palesztin területekre.

A sokat emlegetett amerikai béketervből állandóan szivárgó információmorzsáknak nincs igazán pozitív fogadtatása Izraelben. Míg Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök úgy fogalmazott, kíváncsian várja az áprilisban nyilvánosságra hozandó tervezetet, Naftali Bennett oktatásügyi miniszter és a nemrég alakult Új Jobboldal nevezetű párt vezetője szerint abszurd, hogy egy sor arab vezető, sőt még a hírhedten antiszemita és anticionista Erdogan is előbb tudja meg a terv részleteit Kushner körútja révén, mint maguk az izraeli polgárok. A pártelnök úgy fogalmazott: „Tudnia kell a népnek, hogy mi lesz Jeruzsálemmel. Ez a mi földünk. Ez a mi életünk. Ez a mi jövőnk. Egyedül nekünk van jogunk dönteni a sorsunkról. Izrael földje már közel 4000 éve az otthonunk. Senki nem szakíthatja szét. Senki sem oszthatja fel újra Jeruzsálemet.”

Az elmúlt napok eseményei és találkozói tükrében az április 9-ei izraeli választások tétje jelentősen felértékelődött. Ha a jelenlegi jobboldali vezetésnek nagy küzdelmek árán sikerül is győznie, rendkívül nehéz diplomáciai és geopolitikai kihívások várnak rá a következő hónapokban.

Az arab országok komolyabb fenyegetésnek tekintik Iránt, mint az EU

Pócza István, az Alapjogokért Központ vezető elemzője

Mi volt a legnagyobb eredménye az Arab Liga és az Európai Unió egyiptomi csúcstalálkozójának?
– Jelentős előrelépésként értékelhető, hogy a migrációt kifejezetten közös kihívásként határozták meg, illetve az, hogy az eredeti tervekkel ellentétben a zárónyilatkozatba nem került bele az ENSZ globális migrációs csomagjára való hivatkozás – ugyanis ezt Magyarország előre kifogásolta. A csúcstalálkozó egyúttal a szíriai rendezés előkészületeiről is szólt – ezt a kérdést főleg Angela Merkel sürgette, de itt is sikerült a közös minimumot megtalálni, így a zárónyilatkozatba is bekerült ez a pont.
Mindenképp említésre méltó Orbán Viktor magyar miniszterelnök felszólalása, amelyben kifejtette: a migrációs okok és feszültségek a jövőben csak erősödni fognak, valamint felhívta a figyelmet, hogy a pénzügyi spekulánsok, a média és az NGO-k erős befolyással bírnak az európai–arab kapcsolatokra, amire a jövőben oda kell figyelniük a feleknek. A magyar miniszterelnök emellett egy nem pusztán szimbolikus, hanem nagyon is fontos lépést is tett, hozzászólásában ugyanis felhívta a figyelmet az üldözött keresztény közösségek védelmére – egyúttal megköszönte az erőfeszítéseket azoknak az arab országoknak, amelyek már eddig is sokat tettek ezen a téren.
 
Először ültek össze az Unió és a Liga vezetői, ehhez képest több uniós és kifejezetten sok arab ország távol maradt. Mit jelez ez?
– A távolmaradó csúcsvezetők jellemzően belpolitikai okokból nem vettek részt a találkozón. A csúcs jelentőségét viszont mutatja, hogy minden érintett valamilyen formában, de képviseltette magát a csúcson.
Az egyik legnagyobb vitás kérdés Irán megítélése volt. Itt nem igazán közeledtek az álláspontok az Arab Liga és az EU-s országok között. A Perzsa-öböl több országa ugyanis továbbra is fenyegetésnek tartja Iránt. Az Európai Unió kisebb fenyegetésként tartja számon a kérdést, illetve továbbra sem ért egyet azzal, hogy az Egyesült Államok egyoldalúan felmondta a 2015-ben aláírt iráni atomalkut. Ez a kérdés így nem is került bele a zárónyilatkozatba.
 
Van-e gyakorlati jelentősége az elfogadott zárónyilatkozatnak?
– A találkozót megelőzően kérdéses volt, hogy egyáltalán sikerül-e közös álláspontot kialakítani. Az arab országok több elemzője is szkeptikus volt, előrejelzéseikben nem számítottak arra, hogy ennyire eredményes lesz a csúcs. Az elfogadott dokumentum egy politikai deklaráció, amely jogi kötelező erővel nem bír, kötelezettségeket nem tartalmaz a résztvevő és aláíró felekre. Politikai és diplomáciai jelentősége ugyanakkor meglehetősen nagy, hiszen az első ilyen csúcstalálkozón sikerült közös álláspontra jutni több olyan fontos és aktuális kérdésben, amelyek nem csupán a jelen, hanem a jövő kihívásai is.
 
A közös nyilatkozatban a felek kiálltak az úgynevezett kétállami megoldás mellett, és kifejezték, hogy közös az álláspontjuk Jeruzsálem státuszát illetően. Ez azt jelenti, hogy az EU az arab fél oldalára állt Izraellel szemben?
– Az Európai Uniónak már hosszú ideje ez a hivatalos, közösen kialakított és képviselt álláspontja ebben a kérdésben. Így ez csak politikai megerősítése a korábban már kialakított és hivatalossá tett álláspontoknak. Az EU-s országok palesztin–izraeli konfliktussal kapcsolatos álláspontja viszont ennél jóval összetettebb. Hazánk például EU-s szinten és más nemzetközi szervezetekben is többször kiállt Izrael mellett. Magyarország – Csehországgal és Romániával közösen – vétózta meg azt a kezdeményezést, amely szerint a 28 uniós tagállam egységesen ítélte volna el a tel-avivi amerikai nagykövetség Jeruzsálembe való költöztetését. Érdemes emlékeztetni arra is, hogy Magyarország, Csehország, Románia és Ausztria Izraelbe akkreditált nagykövetei pedig együtt vettek részt az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költözése alkalmából rendezett ünnepségen. Emellett hazánk éppen a közelmúltban jelentette be, hogy kereskedelmi képviseletet helyez Jeruzsálembe, amelynek a megnyitójára a közeljövőben kerül majd sor.

Olvasson tovább: