Kereső toggle

Példaképek

Akik életveszélyben is kiálltak Krisztus mellett

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Andrew Brunson a törökországi Izmirben élő lelkész. Aasiya Noreen egy írástudatlan, katolikus, ötgyermekes édesanya a pakisztáni Pandzsáb tartomány Ittan Wali nevű falujában. Leah Sharibu az északkelet-nigériai Yobe államban cseperedett tizenévessé egy elkötelezett evangéliumi keresztény családban.

 

Mi köze a fenti három embernek egymáshoz? Mindhármuk sorsa hirtelen fordulatot vett, amikor hazájuk leghíresebb keresztény foglyaivá váltak, és történetük hamar átlépte az érintett országok határait: világszerte keresztények milliói imádkoztak és böjtöltek szabadon bocsátásukért. Andrew Brunsont a napokban Törökország szabadon engedte, ám Aasiya Noreen (aki „Asia Bibi” néven vált ismertté) és Leah Sharibu máig fogoly.

Egy korsó víz ára

 

Noreent 2010-ben a pandzsábi bíróság a büntető törvénykönyv blaszfémiára vonatkozó szakasza alapján ítélte halálra, miután 2009 júniusában két másik, szintén napszámban dolgozó asszonnyal folytatott veszekedés során muszlim haragosai az iszlámmal és Mohamed prófétával szembeni blaszfémiával vádolták meg. A vita apropója az volt, hogy Noreen vizet kínált két munkatársnőjének, amelyet ő merített ki nekik a kútból, miután ő maga is ivott belőle. A két muszlim asszony arra hivatkozva, hogy a keresztények tisztátalanok, ráparancsolt, hogy térjen át az iszlámra, hogy ihassanak ők is a vízből, ezt azonban Noreen visszautasította. A két munkatársnője rövidesen az egyik helyi muszlim vallási vezető tudtára adta a történteket, aki már a felhergelt tömeggel együtt ment Noreen után, és ráparancsoltak, hogy térjen át iszlám hitre, amire az asszony továbbra sem volt hajlandó. A rendőrség alig tudta megmenteni a lincselés elől, de azóta is börtönben él.

2010-ben a helyi bíróság kötél általi halálra ítélte. Pakisztán még a brit gyarmati hatóságoktól örökölte a blaszfémiát szankcionáló különálló büntetőjogi tételt, amit az ország függetlenné válása után természetesen az iszlám elleni „támadások” elkövetőivel szemben alkalmaztak, és amely 1986 óta akár halálbüntetést is vonhat maga után.

1991 óta több mint ezer eljárás indult ilyen ügyekben, amelyek közül 67 az igazságszolgáltatáson kívüli gyilkossághoz vezetett (vagy még a letartóztatása előtt végzett a népharag a gyanúsítottal, vagy szabadlábra helyezése után, esetleg a börtönben ölték meg). Bár az áldozatok többsége muszlim, a keresztény kisebbség (a lakosság 1,5 százaléka) ebben felülreprezentált (a blaszfémia miatt felelősségre vontak közül 564 muszlim, 459 ahmadi – ez az iszlámon belül egy irányzat, 154 keresztény és 21 hindu). Ezekben az ügyekben idővel vagy ejtették a vádat, vagy életfogytiglani (illetve nagyon hosszú) börtönbüntetést szabtak ki a gyanúsítottra (jelenleg negyvenen töltik börtönbüntetésüket Pakisztánban blaszfémia vádja miatt). Asia Bibi ügye abban különbözik az eddigiektől, hogy először szabtak ki valakire halálbüntetést a blaszfémiára vonatkozó rendelkezés alapján.

Magának a halálos ítéletnek a körülményei meglehetősen zűrösek voltak, Asia Bibi így emlékszik az ítélethirdetés pillanatára: „A tömeg a bírónak állva tapsolt, azt kiabálták »Öljétek meg, öljétek meg! Allahu Akbar!« A tárgyalóterembe az ajtókon keresztül tört be az euforikus tömeg, amely azt skandálta, hogy »Bosszú a szent prófétáért! Allah hatalmas!«”

Hasonló körülmények között zajlott a fellebbezés a lahore-i ítélőszéknél, amely 2014 novemberében helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését (miután a tárgyalást öt alkalommal elnapolták). A bíróság nagy nyomás alatt dolgozott, tudniillik ugyanannál a bíróságnál 1997-ben egy hasonló blaszfémia-ügyben Arif Bhatti bírót ölték meg az irodájában, vélhetően amiatt, hogy 1994-ben két keresztény ellen ejtette a vádat.

Noreen ügye azóta a Legfelsőbb Bíróság döntésére vár. 2016 októberében az egyik radikális irányzathoz tartozó, 150 muszlim vallási vezetőből álló kollégium adott ki egy nyilatkozatot, amelynek értelmében kérték a halálbüntetés végrehajtását, valamint arra szólították fel a muszlimokat, hogy öljenek meg bárkit, aki az elítélt megmentésén fáradozna. A Legfelsőbb Bíróság három döntéshozó bírája közül az egyik a nyomás hatására visszamondta az ügyet, emiatt a kollégium döntésképtelenségre hivatkozva halogatta a döntést. Végül 2018 áprilisában a Legfelsőbb Bíróság és egyben a kollégium elnöke, Saqib Nisar megígérte, hogy hamarosan tárgyalásra kerül az ügy, ami október 8-án történt meg.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: