Kereső toggle

Példaképek

Akik életveszélyben is kiálltak Krisztus mellett

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Andrew Brunson a törökországi Izmirben élő lelkész. Aasiya Noreen egy írástudatlan, katolikus, ötgyermekes édesanya a pakisztáni Pandzsáb tartomány Ittan Wali nevű falujában. Leah Sharibu az északkelet-nigériai Yobe államban cseperedett tizenévessé egy elkötelezett evangéliumi keresztény családban.

 

Mi köze a fenti három embernek egymáshoz? Mindhármuk sorsa hirtelen fordulatot vett, amikor hazájuk leghíresebb keresztény foglyaivá váltak, és történetük hamar átlépte az érintett országok határait: világszerte keresztények milliói imádkoztak és böjtöltek szabadon bocsátásukért. Andrew Brunsont a napokban Törökország szabadon engedte, ám Aasiya Noreen (aki „Asia Bibi” néven vált ismertté) és Leah Sharibu máig fogoly.

Egy korsó víz ára

 

Noreent 2010-ben a pandzsábi bíróság a büntető törvénykönyv blaszfémiára vonatkozó szakasza alapján ítélte halálra, miután 2009 júniusában két másik, szintén napszámban dolgozó asszonnyal folytatott veszekedés során muszlim haragosai az iszlámmal és Mohamed prófétával szembeni blaszfémiával vádolták meg. A vita apropója az volt, hogy Noreen vizet kínált két munkatársnőjének, amelyet ő merített ki nekik a kútból, miután ő maga is ivott belőle. A két muszlim asszony arra hivatkozva, hogy a keresztények tisztátalanok, ráparancsolt, hogy térjen át az iszlámra, hogy ihassanak ők is a vízből, ezt azonban Noreen visszautasította. A két munkatársnője rövidesen az egyik helyi muszlim vallási vezető tudtára adta a történteket, aki már a felhergelt tömeggel együtt ment Noreen után, és ráparancsoltak, hogy térjen át iszlám hitre, amire az asszony továbbra sem volt hajlandó. A rendőrség alig tudta megmenteni a lincselés elől, de azóta is börtönben él.

2010-ben a helyi bíróság kötél általi halálra ítélte. Pakisztán még a brit gyarmati hatóságoktól örökölte a blaszfémiát szankcionáló különálló büntetőjogi tételt, amit az ország függetlenné válása után természetesen az iszlám elleni „támadások” elkövetőivel szemben alkalmaztak, és amely 1986 óta akár halálbüntetést is vonhat maga után.

1991 óta több mint ezer eljárás indult ilyen ügyekben, amelyek közül 67 az igazságszolgáltatáson kívüli gyilkossághoz vezetett (vagy még a letartóztatása előtt végzett a népharag a gyanúsítottal, vagy szabadlábra helyezése után, esetleg a börtönben ölték meg). Bár az áldozatok többsége muszlim, a keresztény kisebbség (a lakosság 1,5 százaléka) ebben felülreprezentált (a blaszfémia miatt felelősségre vontak közül 564 muszlim, 459 ahmadi – ez az iszlámon belül egy irányzat, 154 keresztény és 21 hindu). Ezekben az ügyekben idővel vagy ejtették a vádat, vagy életfogytiglani (illetve nagyon hosszú) börtönbüntetést szabtak ki a gyanúsítottra (jelenleg negyvenen töltik börtönbüntetésüket Pakisztánban blaszfémia vádja miatt). Asia Bibi ügye abban különbözik az eddigiektől, hogy először szabtak ki valakire halálbüntetést a blaszfémiára vonatkozó rendelkezés alapján.

Magának a halálos ítéletnek a körülményei meglehetősen zűrösek voltak, Asia Bibi így emlékszik az ítélethirdetés pillanatára: „A tömeg a bírónak állva tapsolt, azt kiabálták »Öljétek meg, öljétek meg! Allahu Akbar!« A tárgyalóterembe az ajtókon keresztül tört be az euforikus tömeg, amely azt skandálta, hogy »Bosszú a szent prófétáért! Allah hatalmas!«”

Hasonló körülmények között zajlott a fellebbezés a lahore-i ítélőszéknél, amely 2014 novemberében helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését (miután a tárgyalást öt alkalommal elnapolták). A bíróság nagy nyomás alatt dolgozott, tudniillik ugyanannál a bíróságnál 1997-ben egy hasonló blaszfémia-ügyben Arif Bhatti bírót ölték meg az irodájában, vélhetően amiatt, hogy 1994-ben két keresztény ellen ejtette a vádat.

Noreen ügye azóta a Legfelsőbb Bíróság döntésére vár. 2016 októberében az egyik radikális irányzathoz tartozó, 150 muszlim vallási vezetőből álló kollégium adott ki egy nyilatkozatot, amelynek értelmében kérték a halálbüntetés végrehajtását, valamint arra szólították fel a muszlimokat, hogy öljenek meg bárkit, aki az elítélt megmentésén fáradozna. A Legfelsőbb Bíróság három döntéshozó bírája közül az egyik a nyomás hatására visszamondta az ügyet, emiatt a kollégium döntésképtelenségre hivatkozva halogatta a döntést. Végül 2018 áprilisában a Legfelsőbb Bíróság és egyben a kollégium elnöke, Saqib Nisar megígérte, hogy hamarosan tárgyalásra kerül az ügy, ami október 8-án történt meg.

A végső döntést még nem ismertették, de bármelyik pillanatban várható az ítélet. Az utóbbi hetekben az egész országban zajlanak a 2010 óta megszokott tüntetések, illetve ismétlődnek a Legfelsőbb Bíróság tagjai elleni fenyegetések arra az esetre, ha nem az „utca” követelései valósulnának meg. Noreen felmentése esetén akár az ország teljes megbénításával lehetne számolni a különböző radikális csoportok, politikai pártok tiltakozásainak hatására, amelyek előre bejelentették, hogy a helyi keresztényeken terveznek bosszút állni. 

2010 után egy magánszemély magas vérdíjat tűzött ki Noreen fejére. A pakisztáni liberális politikus-üzletember, Salmaan Taseer 2011-es meggyilkolása után Noreent egy másik börtönbe szállították át, ahol egy kicsi, ablaktalan magánzárkában él, 24 órás őrizet mellett. A mérgezés veszélyének elhárítása érdekében a családja friss alapanyagokat hoz neki, amiből a szobában lévő kis rezsón magának főz ételeket. Muszlim ügyvédjét, Saif-ul-Malookot is folyamatosan őrzik, ő így nyilatkozott a sajtónak október elején: „Tönkrement az egészségem. Magas vérnyomástól szenvedek, a magánszférámat teljesen elveszítettem. Állandóan rejtőzködnöm kell. A szomszédjaim közül mindenki jól tudja, hogy itt van annak az embernek a háza, akit a mérges mullahok – vallási vezetők – haragjukban bármikor megölhetnek.”

2010 óta az „Asia Bibi-ügy” vízválasztóvá vált egész Pakisztánban. A döntés már egészen biztosan megszületett, de a kihirdetésére még várni kell. A bíróság tagjainak, valamint a kormánykoalíció politikusainak minden alapjuk megvan arra, hogy saját életüket féltsék, amennyiben a hölgy felmentésében vagy megsegítésében bármilyen pozitív szerepet vállalnának. Intő példa, hogy a már említett, muszlim vallású Salmaan Taseert, Pandzsáb tartomány vezetőjét saját sofőrje végezte ki, miután aktívan azon fáradozott, hogy előmozdítsa Asia ügyét. Néhány hónapra rá a keresztény vallású Shahbaz Batthit, az akkori kisebbségekért felelős minisztert ölték meg ismeretlen fegyveresek a fővárosban. Taseer gyilkosát elfogták, de ezzel csak azt érték el, hogy gyakorlatilag hőssé vált Pakisztánban. Annyira, hogy Pervez Ali Shah bíró, aki halálra ítélte, az ítélet nyilvánosságra hozatalának másnapján végleg elhagyta az országot, jelenleg Szaúd-Arábiában él. Később, 2018 májusában a jelenlegi belügyminiszter, Ahsan Iqbal, aki szintén Taseer meggyilkolásának felderítését sürgette, túlélt egy fegyveres támadást.

Más szempontból a döntés nyilvánosságra hozatala nehezen tűr további halasztást. 2017-ben az Európai Parlament kijelentette, hogy Pakisztán szabadkereskedelmi előnyeinek a megtartását Noreen szabadlábra helyezéséhez kötik (Pakisztán a rendkívül előnyös „GPS +” külkereskedelmi státuszba van besorolva). Egy optimista forgatókönyv szerint a Legfelsőbb Bíróság döntése nyomán azonnal külföldre távozna Noreen és a családja, egy olyan országba, amely menedékjogot adna nekik. Bár állítólag több EU-tagország neve felmerült, a megvalósítás távol sem olyan egyszerű. Noreen legidősebb gyermekei házasok, unokái vannak. A menedékjog elvileg csak a férjére és a kiskorú gyermekeire vonatkozik. Noreen férje, Ashiq Masih viszont semelyik gyermekét sem szeretné hátrahagyni.

Egy kevésbé optimista forgatókönyv szerint Noreent szabadlábra helyeznék, de az ország elhagyásától eltiltanák, azt remélve, hogy ezáltal a szélsőséges elemeket kevésbé haragítanák magukra a bírák.

Akármi lesz, Ashiq Masih október elején kijelentette, hogy Noreen „lelkileg, fizikailag és szellemileg erős. Erős hite van, kész meghalni Krisztusért, és soha nem fog áttérni az iszlámra”.

Egyedül a Boko Harammal szemben

 

2018. február 19-én Északkelet-Nigéria Yobe államában a Boko Haram 111 diáklányt rabolt el a dapchii középiskolából. Öten meghaltak az út során, egyiküknek sikerült megszöknie, 104 lányt márciusban elengedtek elrablóik. De egy lány, a 14 éves Leah Sharibu nem térhetett haza.

Az eset majdnem pontosan négy évvel a Chibok városában élő 276 diáklány elrablása után történt. A chiboki lányok közül még mindig 112-en vannak fogságban. 2010 óta a Boko Haram terrorszervezet (amely hűséget esküdött az Iszlám Államnak) 20 000 ember meggyilkolásáért, valamint rengeteg gyermek elrablásáért felelős. Egy, az UNICEF által 2018 áprilisában közzétett tanulmány szerint ezer gyermekről van szó. A Boko Haram több hónapig megszállva tartotta a Borno állambeli Damasak városát, majd amikor 2015 elején a katonaságnak sikerült visszafoglalnia a várost, legalább 300 iskoláskorú gyermek tűnt el a helységből, akiket nagy valószínűséggel a Boko Haram vitt el rabszolgának. Több száz gyermeket lemészároltak, mielőtt elmenekültek volna Damasakból. Azóta senki nem tudja, mi történt ezekkel a gyermekekkel, és úgy tűnik, hogy a kormány se nagyon érdeklődik utánuk.

A hazatért lányok szerint Leah, aki osztálytársai közül az egyetlen keresztény volt, nem akart elvegyülni a muszlim lányok között, nem volt hajlandó a barátnői által neki szánt hidzsábot felvenni, ahogy biztonsága érdekében osztálytársnői tanácsolták neki, valamint nem akarta elmondani velük a muszlim imákat . Emiatt fogvatartói számára hamar kiderült, hogy keresztény, és mivel az iszlámra történő áttérést keresztény hite miatt elutasította, nem engedték visszatérni a szüleihez.

Leah édesapja, aki egyébként rendőrként dolgozik, miután kiderült, hogy Leah nincsen a visszatérők között, kijelentette: „Apjaként természetesen örültem volna, ha hazatérhetett volna, viszont nagyon büszke vagyok rá, mert hűséges maradt Krisztushoz; hiszem, hogy Isten kezében az irányítás.” Édesanyja viszont a hír hallatán rosszul lett és kómába esett, kórházba kellett szállítani.

Ahogyan megerősítést nyert, hogy tényleg a hite miatt nem engedték el Leah-t, Nigéria muszlim elnöke, Muhammadu Buhari rögtön hangsúlyozta elkötelezettségét a lány kiszabadítása iránt. „Nem fogjuk hátrahagyni” – mondta. (Az ügy pikantériája, hogy Buhari támogatói között kifejezetten radikális muszlim erők is vannak, akik bár Boko Haram-ellenesek, de programjukban a keresztényekre is ki akarják terjeszteni, illetve egyes területeken már ki is terjesztették a saría jogot.)

A frissen hazatért lányok a néhány hétnyi közös fogság után arról számoltak be, hogy Leah és két osztálytársa valamikor megszökött, majd három napi bolyongás után egy fulani marhapásztor családtól kértek segítséget, akik nyomban visszaszolgáltatták őket a Boko Haramnak (a fulani egy nomád törzs, amelynek a tagjai közül sokan szimpatizálnak a Boko Harammal, vagy maguk is keresztényeket támadnak – jelenleg a fulanik támadásainak következtében több keresztény hal meg Nigériában, mint a Boko Haram terrorakciói miattt). Visszatérésükkor a foglyok arra számítottak, hogy a szökevény lányokat megkorbácsolják (ahogyan az más szökevények esetében megtörtént), de Leah csoportja mindenfajta megtorlás nélkül megúszta a szökést. „Így is elég sokat szenvedtek” – legyintettek az őreik.

A kiszabadított iskolatársnőin keresztül Leah üzenetet küldött édesanyjának: „Kedves Édesanyám! Kérlek, ne aggódj, tudom, hogy nem lehet könnyű nélkülem, de szeretném a tudtodra adni, hogy jól vagyok ott, ahol vagyok… Bízom abban, hogy újra viszontláthatom az arcodat. Ha nem itt, akkor az Urunk Jézus Krisztusnál.”

Bár egy újabb Chibok-botrányt minden áron el akartak kerülni a hatóságok (ezért rögtön tárgyaltak a rablókkal, így majdnem minden gyermek élve és épségben visszakerült), arra viszont nem számítottak a megbízott túsztárgyalók, hogy lesz olyan köztük, aki a keresztény hitére hivatkozva nem fogadja el a szabadon bocsátás feltételeit, és inkább fogságban marad.

A nigériai sajtó szerint áprilisban, Buhari elnök washingtoni látogatása során szóba is került Leah Sharibu ügye. Trump elnököt is biztosította arról, hogy lassan, de biztosan haladnak a tárgyalások. A canterbury érsek is szóba hozta Leah ügyét. A chiboki lányok sorsával foglalkozó NGO-k is ráálltak az ügyre, és a 112 chiboki fogoly mellett Leah érdekében is kampányba kezdtek #BringBackOurLeah néven. Az összes nigériai és más keresztény felekezet is rendszeresen, folyamatosan imádkozik Leah-ért.

Azóta telnek a hónapok, és legalábbis látszólag nem nagyon történt semmi Leah Sharibu ügyében, a szülők a nigériai sajtóban többször elpanaszolták, hogy semmilyen tájékoztatást nem kaptak arról, hogy vannak-e tárgyalások Leah ügyében, életben van-e a gyermekük.

Augusztus végén viszont egy félperces videót kaptak lányukról a Boko Haramtól, amiben kérte Buhari elnök közbenjárását az érdekében.

„Csodálatos nap volt (…) amikor újra hallottam Leah lányom hangját. A feleségem elkezdett sírni, de könyörögtem neki, hogy ne sírjon. Fokozatosan abbahagyta a sírást, és elkezdett dicséretet énekelni Istennek (…). Az, hogy Leah még életben van, a hívők imájának köszönhető”.

Természetesen továbbra sem tudjuk, mire jutott a nigériai kormány a terroristákkal, csak feltételezéseink vannak. Október közepén járt le a terroristák által szabott ultimátum, ami arra enged következtetni, hogy nem sikerült megállapodásra jutniuk. Leah-val együtt fogva tartják a Nemzetközi Vöröskereszt két, valamint a UNICEF egy női munkatársát is. Mind a négyükre vonatkozott az ultimátum, aminek a lejárata esetére kilátásba helyezték a kivégzésüket. Szeptemberben már meggyilkolták Saifura Ahmedet, a Vöröskereszt munkatársát, muszlim szülésznőt és kétgyermekes édesanyát.

Az ultimátum lejárata előtt 24 órával a Nemzetközi Vöröskereszt a fogvatartók lelkiismeretére apellált, felsorolva a még életben lévő foglyokat: „Az egyik egy szülésznő, a másik egy ápolónő, a harmadik egy diáklány. Mint ahogy a többi fogvatartottnak, nekik sem volt soha részük semmilyen harcban.” Az ultimátum lejárta napján a terroristák megölték a Vöröskereszt másik munkatársát, a szintén muszlim Hauwa Lemant. Ekkor derült ki nyilatkozatukból, hogy Saifura Ahmed már szeptember óta nem él. A két keresztény fogoly, Leah Sharibu és Alice Loksha Ngaddah sorsáról azt írták: „A mi rabszolgáink lesznek. A tanításaink alapján jogunk van bármit megtenni velük”. Ez alapján arra lehet következtetni, hogy a két keresztény fogoly életben van. Muszlim sorstársaikat azért végezték ki, mert nyugati szervezeteknek dolgoztak, ami a Boko Haram szerint egyfajta hitehagyott állapotot feltételez, ezért a hitehagyottakra kiszabható halálbüntetést mértek rájuk.

2019 februárjában esedékesek a következő választások Nigériában, ahol Buhari elnök szeretne újra indulni. A nigériai elemzők szerint, ha tényleg nyerni akar, ahhoz először haza kell hoznia Leah Sharibut.

Olvasson tovább: