Kereső toggle

Ragadozók klubja

Minden eddiginél nagyobb pedofilbotrány a Katolikus Egyházban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Pennsylvania államban  az 1940-es évek óta több mint 1000 gyerekmolesztálási ügyet hallgatott el a katolikus egyház. az esetek mennyisége és minősége is megdöbbentő: szervezett pedofilhálózat képe rajzolódik ki belőlük.

A pennsylvaniai államügyészség kétéves vádesküdtszéki vizsgálatot követően hozta nyilvánosságra azt a 880 oldalas jelentését, amelyben részletesen feltárta a közel 70 éve zajló molesztálási ügyeket és azok eltussolási mechanizmusát.

„Mindenhol megtörtént”

Josh Shapiro Pennsylvania állam legfőbb ügyésze. Kitart a 880 oldalas jelentés hitelessége mellett.
Az esküdtszék hat nagy egyházmegye (Pittsburgh, Allentown, Erie, Greensburg, Harrisburg és Scranton) feljelentési ügyeit nézte végig, melynek eredményeként több mint 300 pap felelősségét tudták megállapítani gyermekmolesztálás tárgyában. A bűncselekmények nagy része elévült, tehát konkrét vádemelésre 2 esetet leszámítva már nincs lehetőség. Az ügyészség éppen ezért úgy döntött, hogy az érintett papok és egyházi vezetők nevének és cselekményeinek közzétételével szerez elégtételt az áldozatok és családjaik számára.

Josh Shapiro, a vizsgálatot vezető államügyész szerint bár nem ez az első pedofil zaklatási botrány a katolikus egyházon belül (az első a bostoni katolikus egyház 2002-es pedofilbotránya volt, melyet a The Boston Globe újságírói tártak fel), ilyen átfogó vizsgálat még sosem indult. „Születtek már jelentések a katolikus egyházon belüli gyermekmolesztálásokról. Ezek a történetek sokunk számára viszont mindig valahol máshol, tőlünk messze zajlottak. Most már tudjuk az igazságot: mindenhol megtörtént”– nyilatkozta a sajtótájékoztatón Shapiro.

Shapiro szerint nagyon sok aggasztó, egyedi eleme van a pennsylvaniai egyházmegyékben zajló, papok által elkövetett szexuális visszaéléseknek. A jelentés például leleplez egy, a ‘70-es években a Pittsburgh-i közösségben működő pedofil kört, amely pornográf anyagokat készített kiskorúakról. Olyan felvételek kerültek elő, melyeken a papok ostorral verték a levetkőztetett fiúkat, akiknek ezt követően kereszt előtt kellett pózolniuk. Egy másik esetben egy allentowni pap orális közösülésre kényszerített egy fiút, majd szentelt vízzel kimosta a száját. De előfordult olyan is, hogy a pap teherbe ejtett egy tinédzser lányt, majd abortuszra kényszerítette.

Elhallgattatott áldozatok

Az államügyész szerint a zaklatások mértéke és a rutinná vált áldozatelhallgattatás rendszerszintű problémává vált az államban működő katolikus egyházon belül. A zaklató papokat a „lebukást” követően egy bevett forgatókönyv alapján tisztázták. A „gyanúba” keveredett személyeket egyházi birtokban lévő terápiás központokba küldték rehabilitáció céljából, a kezelés végeztével pedig más egyházmegyébe helyezték őket. A jelentés szerint e központok hatékonysága erősen megkérdőjelezhető, inkább a „vádlott papok mosdatása” zajlott, mintsem valódi segítségnyújtás (a megvádolt papokat saját bevallásuk alapján mentették fel vagy ítélték el, az áldozatok megkérdezésére nem került sor).

A titkos iratokból kiderült, hogy az egyházi vezetők tiltották a molesztálási ügyekben a rendőrséghez fordulást, valamint központi utasítás volt a „probléma házon belül tartására”. Éppen ezért a jelentés nemcsak az elkövetőket nevezi meg, hanem a mosdatásban részt vevő püspököket és bíborosokat is. Esetükben kiemeli, hogy bár a bizonyítottan molesztáló papok eltávolítása sok esetben megtörtént, a botrány eltussolásában és az áldozatok elhallgattatásában részt vevő egyházi személyek fényes karriert futottak be.

Ellentámadás

A felelősnek nyilvánított személyek között több magas pozícióban lévő katolikus elöljáró is van, például Donald Wuerl washingtoni bíboros. Wuerl 1988-ban vette át a nyugat-pennsylvaniai egyházmegyét, regnálása alatt minden zaklatási esetben kimutatható volt, hogy az intézmény érdekeit az áldozatok elé helyezte. Az esküdtszék egyértelműen felelősnek tartja, mivel nem volt képes a gyerekeket megvédeni az egyházon belüli szexuális ragadozóktól, valamint kulcsinformációkat tartott vissza a hívektől és a hatóságoktól is. (Wuerl bíboros nem mellesleg Ferenc pápa egyik kiemelt tanácsadója amerikai ügyekben.)

A washingtoni bíboros tagadja a vádakat, szóvivőjén keresztül az egész eljárás hitelességét megkérdőjelezte, mert az csak az ügyészség hibás prekoncepcióját alátámasztó bizonyítékokat vette figyelembe. A szóvivő szerint az ügyészséget elsősorban az érdekelte, hogy kijöjjön a jelentés, semmint az, hogy jól csinálják meg. A katolikus klérusból többen jelezték, hogy bíróság előtt kívánják megtámadni a vádesküdtszék közzétett dokumentumát.

Shapiro ezekre reagálva azt nyilatkozta, kitart az esküdtszéki vizsgálat eredményei mellett. A jelentés a kritikák ellenére is egyedülálló – több tucatnyi szemtanú és pap vallomásával, valamint titkos archívumi anyagok (több, mint 500 ezer oldalnyi belső dokumentum) felhasználásával született.

A hárítás művészete

A pedofíliát vallási és világi fórumok egyaránt elítélik – legalábbis elvileg. Ám a konkrét esetben – a hivatalos vatikáni bűntudat ellenére – katolikus körökben még mindig jellemző magatartás a tagadás. A Katolikus Liga elnöke, Bill Donohue szerint „szó sincs” az egyházon belüli pedofilbotrányról, sokkal inkább a római katolikus papok körében elterjedt homoszexualitásról. A Katolikus Liga elnöke számos tudományos kutatási eredményt számba véve rámutat: a gyermekeket molesztálók között kiugró számban szerepelnek homoszexuálisok, ami a statisztikákból is egyértelmű. Donohue azt írja: a legtöbb homoszexuális irányultságú pap nem molesztál gyermekeket, de a gyermekeket molesztáló papok túlnyomó többsége homoszexuális. Donohue felidézte Roderick MacLeish Jr. kutatásait a Bostoni Egyházmegyében elkövetett szexuális visszaélésekkel kapcsolatban, melyek szerint a négyszáz sértett 90 százaléka a pubertáson már túlesett fiú volt.

(A pennsylvaniai vádesküdtszék Donohue-t is meghallgatta az államban zajló tömeges molesztálási ügyekről illetve azok eltussolásával kapcsolatban. Elképesztő nyilatkozatában a Katolikus Liga elnöke azzala mentegette a történteket, hogy szerinte „szó sincs” a legtöbb esetben erőszakról, hiszen sokszor „csak” fogdosásig jutottak el a papok, konkrét nemi aktus kevés esetben történt.)

A John Jay College büntető igazságszolgáltatási részlege 2004-ben készített átfogó tanulmányában a katolikus egyházon belüli gyermekzaklatásokat vizsgálta. 4329 elkövetőt elemeztek, akik közül 96-an 12 év alatti gyerekeket rontottak meg; a többiek olyan homoszexuális irányultságú személyek, akik pubertás korban lévő fiúkat zaklattak. A vizsgált esetek 80 százalékának volt homoszexuális természete.

2011 és 2015 között végzett újabb kutatások megerősítették ezeket az eredményeket. Margaret Smith, a vizsgálatban részt vevő amerikai kriminológus azt nyilatkozta, hogy itt is „a legtöbb erőszakos bűncselekmény homoszexuális természetű volt”.

Az ausztrál katolikus egyház más szemszögből közelíti meg a problémát – testületi szinten arra a következtetésre jutottak, hogy a papi nőtlenség összefüggésben lehet a gyerekek iránti rendkívül torz szexuális vággyal. Ezzel szemben az amerikai katolikus egyház hevesen fellépett, tagadva, hogy bármilyen összefüggés lenne a kettő között.

Dr. Richard Fitzgibbons, amerikai pszichiáter közel négy évtizede foglalkozik molesztáló papokkal. Praxisában szerzett tapasztalatai alapján nem a cölibátust, hanem a homoszexualitást hozza összefüggésbe a pedofíliával: páciensei közül minden papnak, aki szexuálisan molesztált gyermekeket, korábban volt homoszexuális viszonya felnőttel.

Meleg szubkultúra az egyházon belül

Amikor a homoszexualitás szóba kerül, a római katolikus egyházi testületek iránymutatása szerint az azonos neműek iránti szexuális vonzalom rendellenes, de önmagában nem bűn. Ezzel szemben a homoszexuális cselekmények minden esetben elítélendők.

Elviekben viszont homoszexuális irányultsággal nem lehet papi tisztséget betölteni. Mégis az utóbbi időben nyilvánosságra kerültek olyan hírek, mely szerint bizonyos szolgálati területeken olyan nagy számban vannak jelen meleg papok, hogy azok negatív hatással vannak a heteroszexuális férfiak papi szolgálatba való belépésére.

A John Jay által végzett kutatás az 1970-es, ’80-as években intenzív működésbe kezdő meleglobbiról számol be a katolikus egyházon belül, amikor is számos papi szemináriumon a „meleg szubkultúra” kezdett kibontakozni – aminek terjedése napjainkig töretlen. Szemtanúk szerint az érintett képzéseken a diákok egymással vagy akár tanáraikkal lépnek homoszexuális kapcsolatba. A vizsgálatot végző szervezet szerint ez olyannyira köztudott, hogy a heteroszexuális jelöltek nagy ívben kerülik az ilyen képzőhelyeket.

Teológiai viták

Dwight Longenecker, evangélikus háttérből lett katolikus pap és blogger szerint komoly teológiai problémákat is felvet a szexuális ragadozók megdöbbentő jelenléte a katolikus egyházon belül. Szerinte a római katolikus papok körében jelentkező szociális és szexuális devianciáknak teológiai gyökere van elsősorban.

Ezt erősíti meg a korábban már idézett pszichiáter, Richard Fitzgibbons is. Szakmai tapasztalatai szerint azok a papok, akik akár pedofil, akár homoszexuális cselekményeket végeznek, kivétel nélkül tagadják, hogy bármilyen bűn lenne az életükben. Szerinte az érintett papok teljesen elvetik az egyház „haszonelvű” szexualitással kapcsolatos tanait.

Mindezeken felül a saját vágyaik kielégítését helyezik előtérbe, háttérbe szorítva a rájuk bízott gyermekeket és tinédzsereket, akikre csupán szexuális tárgyként tekintenek. A pszichiáter szerint az ilyen bűnöket elkövető személyeknél elmarad a lelkiismerettel való szembenézés, sok esetben pedig nyíltan fellépnek a katolikus egyház szexualitással kapcsolatos nézeteivel szemben.

A Katolikus egyház küzdelme a szexuális devianciákkal

A katolikus egyház napjainkban már igyekszik kiszűrni a pedofilokat – a papi szemináriumokon négylépcsős felvételi eljárás van, ebben van egy pszichiátriai teszt, amely azt célozza, hogy rendezetlen hajlammal senki ne tudjon papi szolgálatba lépni.

Viszont a kutatási eredmények azt mutatják, hogy a kiskorúak továbbra is sok esetben ki vannak szolgáltatva a szexuális ragadozóknak, akik hatalmukkal és bizalmi pozíciójukkal visszaélve tönkreteszik a fiatalok életét. A botrányok eltussolásában közreműködő egyházi vezetők pedig osztoznak az elkövetőkkel a felelősségben. Ahhoz, hogy végre ténylegesen véget vessenek az évtizedek óta tartó felháborító botránysorozatnak, sokak szerint a katolikus egyháznak nemcsak látszatintézkedésekre, hanem alapvető paradigmaváltásra lenne szüksége nemcsak a gyerekek elleni erőszak megfékezését, de a belső igazságszolgáltatást illetően.

Grand Jury

Szó szerinti fordítás „nagy esküdtszék”, magyarul vádesküdtszék.  Ma már csak kevés helyen működik, feladata annak megállapítása, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megindítható-e a büntetőeljárás. 16-23 tagja lehet.

Olvasson tovább: