Kereső toggle

Dávid-csillag az űrben

Mérföldkőnél az izraeli űrprogram

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Opher Doron ügyvezető bemutatja az űrhajót, amit a Holdra küldenének.

Minden eddiginél nagyobb dobásra készül Izrael, a riválisokhoz képest elenyésző költségvetésből küldenének szondát a Holdra. Az űrprojekt áttörést hozhat a nemzetvédelmi feladatokban is.

Jövő év februárban hatszáz kilónyi Izrael landol majd a Hold felszínén, hogy két hónapon keresztül képeket és videókat sugározzon majd vissza a Földre. A teljesítmény értékét az mutatja, hogy eddig egyedül az Egyesült Államok, Oroszország és Kína volt képes „zászlót tűzni” az égi kísérőnk homokjába, ráadásul a zsidó űrprogram extrém alacsony költségvetésből volt képes kihozni azt az eredményt, amire a többiek dollármilliárdokat költöttek. A másfél méter magas, leginkább hokedlihez hasonlító gépet már nyolc éve fejlesztik, Morris Kahn projektigazgató szerint, ha a küldetés sikerrel jár, a kitűzött Dávid-csillagos lobogó minden izraeli polgárt büszkeséggel tölt majd el. „Történelmet írunk ezzel a misszióval, és meg vagyok róla győződve, hogy az országban mindannyian emlékezni fogunk arra a pillanatra, hol voltunk, amikor Izrael először szállt le a Holdra” – fogalmazott.

Rakétaprogram iráni pénzből

A patetikus űrhangulat azonban csak a felszín, a kisméretű szondák fejlesztése – ami a holdmissziót is lehetővé tette – elsősorban a katonai potenciált és nem a nemzeti büszkeséget szolgálja. Ez csupán egy „mellékes” terméke annak a negyven éve tartó intenzív űrhadászati fejlesztésnek, aminek célja a Közel-Kelet feletti totális kontroll kiépítése. Yaakov Shapiro, az izraeli védelmi minisztérium egykori munkatársa Ronen Bergman The Secret War with Iran (Titkos háború Irán ellen) című könyvében leírta, hogy miután a franciák a hatnapos háborút követően nem voltak többé hajlandóak rakétatechnológiát küldeni Izraelnek, a zsidó állam meglepő módon éppen Iránnal kötött alkut, hogy közösen fejlesszék ki a Jericho–2-t, az atmoszféra legfelső határáig jutó ballisztikus rakétát. Így emlékezett vissza a különös szövetségre: „úgy fogadtak minket Iránban, mint a királyokat. Elképesztő volumenben üzleteltünk velük, és nélkülük nem is lett volna pénzünk azokra a technológiákra, amik ma Izrael védelmének a gerincét alkotják“.

Ekkor persze még nem ajatollah, hanem az iráni sah, Mohammad Reza Pahlavi vezette az országot, aki offshore cégeken keresztül üzletelt az arab világ ellenségének számító zsidó állammal. Teheránt az együttműködésben az motiválta, hogy pénzéért cserébe Izrael a projekt végén megossza majd velük a kész technológiát. Erre azonban sosem került sor, mivel 1979-ben, az iráni forradalom után minden diplomáciai és üzleti kapcsolat megszakadt a két ország között. A Virág Projekt összességében így is több százmillió dollárnyi tőkét hozott a korlátozott erőforrásokkal működő izraeli hadiiparnak, ami végül „ingyenpénznek” bizonyult. Részben ebből az összegből fejlesztették ki azt a mai napig aktív rakétaarzenált, ami – feltételezhetően – 200 atomtöltetet tud eljuttatni a Közel-Kelet bármelyik pontjára.

Izraeli szem az égben

A Jericho-sorozat azonban nemcsak az arab világ sakkban tartására készült, hanem arra is, hogy 1988-ban a világűrbe juttassa a zsidó állam első kémműholdját. Ekkor még alig kilenc ország volt képes saját erőből űrbe juttatni hasonló eszközt, ezért Izrael akciójával rögtön a világ élvonalába került. 2016-ig további tíz felderítő műholdat küldtek fel, az Ofeq – héberül horizont – program keretében. Júvál Neemán, a program atyjának elvét követve, igyekeztek minél kisebb, ugyanakkor minél fejlettebb eszközöket gyártani, hogy versenyképesek maradjanak a többszörös költségvetéssel dolgozó vetélytársak között. Ennek a célnak a megvalósítása olyan jól sikerült, hogy míg Németország 2032-re tervezi, hogy mikroműholdakból egy „mindent látó szemet“ formál az űrben, addig az Izraeli Védelmi Erő már 2025-re elérhetőnek látja, hogy „bekamerázza“ az egész Közel–Keletet. A Jerusalem Post értesülései szerint a következő években  legalább tízezer miniatűr, kamerával felszerelt műholdat bocsátanak fel, amelyek egy intelligens hálózatba szerveződve folyamatos, élő adást közvetítenek majd a földfelszínről. Aharon Ze’evi Farkash, a legendás izraeli titkosszolgálat, a Shin Bet korábbi igazgatója, egy idén májusban megtartott konferencián kifejtette, hogy a közelmúltban történt technológiai áttörések – például az egyre kisebb műholdak és a mesterséges intelligencia fejlődése – teljesen új lehetőségekkel vértezik majd fel a kémszolgálatokat.

Úgy véli, ha feláll az új katonai műholdstruktúra, az átlag izraeli katona bármikor élő felülnézeti képet kérhet a harcmezőről, az ellenség állásait és helyzetét pedig folyamatosan nyomon követi majd a rendszer. Szerinte nem szükséges többé egy bonyolult és veszélyes akciót indítani a célba vett terrorista kiiktatásához, hanem a folyamatos műholdadásnak köszönhetően, elegendő egy miniatűr drónt kiküldeni, ami az adatok alapján elvégzi a piszkos munkát. „Izrael uralja a légteret, de a szárazföldön még sebezhető. A gázai rakétákat akkor tudjuk megállítani, ha a földi színteret is teljes kontroll alatt tartjuk” – utalt arra a célra, hogy a jövőben Izrael már nem a Vaskupolával szeretné vadászni a Hamasz rakétáit, hanem még a földön, a kilövés előtt végezni fognak a terroristákkal.

Kollégája, Adi Carmi hozzátette, hogy bár az űrből pislogó „szem” még fejlesztés alatt áll, a kémrendszer több eleme már most is működőképes. A legutóbbi gázai határkonfliktuson például már emberre lebontva meg tudták mondani a tömegben, hogy kik tartoznak a Hamaszhoz vagy az Iszlám Dzsihád nevű szervezethez. „Tudtuk, hogy hívják őket, és hoztak-e magukkal robbanóanyagot. Csak rajtunk múlik, hogy mennyire hatolunk be az ellenség intim zónájába.“

Olvasson tovább: