Kereső toggle

Etikus vezető?

Hatalmas öngól James Comey új könyve

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nincs Donald Trump elnökségét megrengető bombasztori James Comey volt FBI-igazgatónak a héten megjelent könyvében. Annál inkább magát leplezi le a szerző, miközben azon igyekszik, hogy ellentmondásos döntéseinek erkölcsi alapot fabrikáljon.

James Comey közel egy évvel ezelőtti kirúgásakor sokan vitatták a döntés helyességét. Az azóta napvilágra került információk bőven igazolták a lépést.

Az eltelt időszakban többek között kiderült, hogy Comey irányítása alatt az FBI folyamatosan információkat szivárogtatott ki a sajtónak, azzal az egyértelmű céllal, hogy Hillary Clintont politikai előnyhöz juttassa. Ezzel párhuzamosan, a Donald Trumpra nézve kedvező adatokat visszatartották a nyilvánosságtól (például, hogy Comey többször megerősítette, hogy az elnök személyével kapcsolatban nem folyik nyomozás).

Emellett két, egymással viszonyt folytató FBI-ügynök, Peter Strzok és Lisa Page üzenetváltásaiból a közvélemény értesülhetett arról, hogy az FBI magas beosztású hivatalnokai a háttérben „biztosítást” igyekeztek kidolgozni maguknak arra az esetre, ha minden erőfeszítésük ellenére Trump győzne. Lelepleződött továbbá, hogy Loretta Lynch volt igazságügy-miniszter és Comey már Clinton FBI előtti meghallgatását megelőzően tudták, hogy nem fognak eljárást indítani a demokrata jelölt ellen.

Comey ezen kívül megengedte, hogy helyettese, Andrew McCabe részt vegyen a Clinton Alapítvány ügyeit és Hillary Clinton e-mailjeit vizsgáló FBI-nyomozásban, annak ellenére, hogy McCabe feleségének virginiai szenátusi kampányát nagy összegekkel támogatták Clintonhoz közeli szervezetek. McCabe csak közvetlenül a választás előtti héten vonta ki magát a vizsgálatokból, miután a Wall Street Journal megszellőztette az ügyét. McCabe ráadásul bizalmas információt szivárogtatott ki a lapnak, nem sokkal a választás előtt.

Comey elismerte, hogy amikor tájékoztatta Trumpot az úgynevezett Steele dosszié tartalmáról, azt elfelejtette megemlíteni, hogy az a Hillary Clinton kampánya által fizetett „opposition research” (a politikai ellenfél gyenge pontjait célzó oknyomozás) eredménye. Bár tudta, hogy egy volt külföldi exkém készítette a dokumentumot, aki Putyin orosz elnökhöz közeli forrásokra támaszkodott, Comey nem kezdeményezte az ügy kivizsgálását. Mi több, az FBI az iratot „bizonyítékként” használta a Trump-stáb egyik tagja lehallgatásának igazolására.

Nem is beszélve Comey legnagyobb dobásáról, amikor maga szivárogtatta ki a New York Times-nak saját feljegyzéseit, azzal a céllal, hogy különleges ügyészt nevezzenek ki a Trump-kampány oroszokkal történő állítólagos összejátszásának kivizsgálására (ezek közt bizalmas információk is voltak, melyek kiadása bűncselekménynek számít).

A botránykönyv visszacsap

James Comey héten megjelent könyve, az A Higher Loyalty: Truth, Lies, and Leadership, (Magasabb rendű lojalitás: Igazság, hazugságok és vezetés) ezeket a tényeket hivatott jobb fényben feltüntetni. A visszásságok kimagyarázásához nem kis nyelvi bravúrra lett volna szükség, ám hiába a választékos megfogalmazás és mélyen szántó etikai eszmefuttatások, így is a szerzővel szemben merültek fel súlyos alkalmassági és erkölcsi kérdések. 

A könyv egyik legmegdöbbentőbb szakasza például feltárja azoknak a hónapoknak a hátterét, amikor Comey először nyilvánosan lezárta a Clinton e-mail használatával kapcsolatos nyomozást, majd tizenegy nappal az elnökválasztás előtt bejelentette, hogy újranyitja az ügyet. Mint kiderül, a volt FBI-igazgató arra alapozta nagy horderejű – Clinton támogatói szerint Trumpot győzelemre segítő – lépéseit, hogy a közvélemény-kutatások biztos befutóként hozták ki Clintont. „Lehet, hogy mivel olyan környezetben kellett döntéseket hoznom, melyben úgy tűnt, biztosan Hillary Clinton lesz a következő elnök, aggodalmam, hogy az újraindított nyomozás elhallgatásával illegitimmé teszem, nagyobb súllyal bírt, mint akkor, ha a választás szorosabbnak látszik, vagy Donald Trump vezetett volna a felmérésekben” – szabadkozik Comey. 

A volt FBI-igazgató régen várt könyve. Trumpot nem, inkább Comey-t hozta kínos helyzetbe.

Meglehetősen aggasztóan hangzik egy elvileg politikamentes szövetségi intézmény volt vezetőjétől, hogy egy komoly, nemzetbiztonsági kérdéseket érintő nyomozás sorsát a felmérések eredményeit figyelve határozta meg. Comey az FBI-igazgató pártatlanságának szabályát is megszegte, hiszen miközben azzal mentegetőzik, hogy nem akarta Clinton legitimitását aláásni, Trumppal pontosan ezt tette. Magyarázatába hallgatólagosan még az is beleérthető, hogy Clinton ügyének a kezelése során valószínűleg szem előtt tartotta, hogy a demokrata politikus hamarosan a főnöke lesz. Mindez mellékszálon arra is magyarázatot adhat, miért lehetett más szinteken is a többi botrányt – az IRS, vagyis az adóhivatal konzervatív csoportok elleni hadjáratát, a bengázi támadást vagy a Trump-kampány Watergate-re hajazó lehallgatását – olyan felháborítóan elkenni, Clinton győzelme „annyira biztosnak látszott”.

Comey könyvével sem saját bizonyítványát nem tudja kimagyarázni, sem Trumpot igazán besározni. Mivel valóban ütős sztorit nem hoz, az elnök külsejére vonatkozó kicsinyes személyeskedéssel és erkölcsi fölényeskedéssel éri be.

„Az etikus vezetői értékekre – csak hogy néhányat említsek: az igazságra, becsületességre, mások iránti tiszteletre – támaszkodik külső referenciapontokként, amikor döntést hoz” – jelenti ki (azt nem tudjuk meg, a közvélemény-kutatási eredmények melyik értékkategóriába esnek). „Az etikus vezető magasabb rendű lojalitással ragaszkodik ezekhez az alapértékekhez, saját személyes előnyével szemben” – folytatja. Donald Trump természetesen mindennek az antitézisét képviseli, és „nem elkötelezett az igazság és az intézményes értékek iránt”. Comey-t a Trump-stáb egyenesen azokra a maffiacsaládokra emlékeztette, akikkel, mint manhattani ügyész találkozott. „Amint bekerültem a Trump-közegbe, ismerős képek villantak be korábbi munkámból, amikor ügyészként a maffia ellen dolgoztam. A beleegyezés néma köre. A főnök totális kontrollja. A hűségeskük. A »mi vagy ők« világkép. Az állandó hazugságok.”

Nem csoda, hogy egy nappal a könyvet beharangozó interjú után republikánus és demokrata oldalon is szinte mindenki kikelt Comey ellen, és legtöbben „hazugnak” nevezték az „etikus vezetőt”. Könyve a maga abszurd állításaival valószínűleg ugyanúgy jelentősebb hatás nélkül feledésbe megy, mint a Fehér Ház elleni PR-háború másik opusa, Michael Wolff Tűz és haragja. Nem úgy, mint az a tény, hogy Comey pozíciójával visszaélve az FBI-t Hillary Clinton védelmének és Trump ellehetetlenítésének szolgálatába állította. Sikertelenül.

Olvasson tovább: