Hideg béke

Felerősödni látszik a magyar–román feszültség. Minek tudható be, hogy a két országban szinte egyszerre lezajlott rendszerváltás, illetve az egymást követően elért NATO- és EU-tagság ellenére még mindig kiegyensúlyozatlan a viszony?

A kétoldalú kapcsolatok az elmúlt években egyáltalán nem úgy alakultak, ahogyan két szomszédos, egymással stratégiai partnerségben levő EU- és NATO-tagállam esetében az elvárható volna, mondja lapunknak Nagy Árpád kolozsvári politológus. Aki szerint román oldalról sem a Victor Ponta vezette baloldali, sem pedig a Dacian Ciolos vezette szakértői kabinet sem tett erőfeszítéseket a kapcsolatok javítására, de a magyar kormánypárt, a Fidesz sem jelezte megfelelő vehemenciával a párbeszéd elmaradását.

2010 után Magyarországon a határon túli magyar közösségekkel kapcsolatos legfontosabb fejlemény egyrészt a magyar állampolgárság kiterjesztése volt, másrészt a Fidesz és az RMDSZ békekötése. Ezt követően a magyar kormány egyre határozottabban emlékeztette a mindenkori román vezetést arra, hogy a kisebbségi autonómia törekvések támogatása nagyon is európai ügy. Az Erdély Romániához csatolásának közelgő 100. évfordulója által felerősített nacionalista romániai közhangulatban azonban ezek a figyelmeztetések egyre kevésbé hatottak.

Kolumbán Gábor székelyudvarhelyi politológus szerint a mostani konfliktusok gyökere a diktatúra bukása utáni évekre nyúlik vissza. Akkor az erdélyi magyar értelmiség és annak vezetői túlságosan optimistán látták az erdélyi magyar közösség autonómiatörekvéseinek jövőjét, figyelmen kívül hagyva, hogy a diktatúra bukása után Romániában kulcsszereplővé előlépett fiatal értelmiségiek a Ceausescu-érában szocializálódtak, amelyben az ország etnikai homogenitása nagyon fontos volt. 1990 tavaszán hamar kiderült, hogy az etnikai kártya bármikor kijátszható, és ha kell, gátlástalanul elő is húzzák azt az új hatalom képviselői.

Nagy Árpád véleménye szerint a közelgő magyarországi választás előtt nem várható a két ország között közeledés, különösen, hogy a magyar állampolgársággal rendelkező erdélyiek a kampány részeseivé válnak.

A bukaresti sajtó eközben tele van a magyarellenes kirohanásokkal, ami vélhetően a közeljövőben még erősödik, hiszen rövidesen kezdődik az 1918-as események centenáriumi éve és az ezzel járó romániai ünnepségsorozat, ami vélhetően a nacionalista érzelmeket és hangokat erősíti fel, és (román) győztesekre, illetve (magyar) vesztesekre osztja a társadalmat.

Nagy Árpád szerint az etnikai konfliktus szempontjából a közeljövő egyik legfontosabb kérdése a katalán események alakulása. Az erdélyi magyar politikusok szerint semmi összefüggés nincs a két mozgalom között. A hárítás azonban nem jutott el a román közvélemény elé, sőt a román politikusok és véleményformálók, jól kihasználva a párhuzamokat, módszeresen és megfontoltan összemossák a katalánok függetlenségi, valamint a székelyek autonómiatörekvéseit, mintegy figyelmeztetve a románságot arra, hogy a katalán események akár már a közeljövőben az országukban ismétlődhetnek meg. Ugyanakkor a romániai magyar politikusok azt határozottan leszögezik, kizárólag egyetlen vonatkozásban, az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglaltak mentén lehet párhuzamot vonni a két régió között: hogy minden népnek joga van szabadon élni és szabadon dönteni a sorsáról. Ez az értelmezés azonban alig jut el a tömegekhez, így a média és a hatalom mindenféle kontroll nélkül állíthatja szembe a magyarságot a román többségi társadalom tagjaival.

Eközben Magyarországon kiújult a 2010 óta elfeledettnek hitt magyar–magyar ellentét, hiszen Gyurcsány Ferenc új frontot nyitott a magyarországi politikában azzal, hogy pártja megvonná a választójogot a határon túli magyar állampolgároktól.

Gyurcsány számára egyszer, 2004-ben már rövid távú sikert hozott, amikor sikerült érvényteleníteni a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló népszavazását. Kolumbán Gábor szerint Gyurcsány a múltban ragadt, egy jól meghatározható kör megtartására törekszik, és nyilvánvalóan közömbös a számára, hogy az erdélyi magyarok már ezer szállal kapcsolódnak az anyaországhoz, nemcsak érzelmileg. Nagy Árpád szerint Gyurcsány alapvetően provokált a felvetésével, amellyel egy célja van: a szocialista óbaloldal feletti dominancia megszerzése.