Kereső toggle

Lojalitáspróba

A média összeugrasztaná Trumpot és Pence-t

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amikor a Trump-adminisztráció fölött a szokásosnál is több felhő gyülekezik, Mike Pence alelnökre automatikusan nagyobb figyelem irányul. Most sem más a helyzet; ezúttal elsősorban az ObamaCare visszavonására tett sokadik sikertelen kísérlet és Trump rekordalacsony népszerűségi mutatóinak megjelenése után „leplezte le” a Trump-kormányzattal következetesen ellenséges sajtó, hogy Pence már a 2020-as választások rajtjánál helyezkedik – elnöki ambíciókkal. Pence keményen visszautasította a megosztási kísérletet, ám az tény, hogy szerepe nagyon fontos lehet a következő, cseppet sem könnyűnek ígérkező években a republikánus táboron belül.

Az első spekulációk, melyek szerint Mike Pence már saját 2020-as elnökválasztási kampányát építgeti, nem később, mint tavaly októberben, az elnökjelölti vita után megjelentek, konzervatív és liberális körökből egyaránt. Azóta is rendszeresek az ilyen jellegű találgatások, és a tálalás sem sokat változott: a demokraták mintha tartanának egy esetleges Pence-elnökségtől, ám a republikánus mainstream nem sorakozik fel egyöntetűen a Trumphoz lojális, bár az elnöknél szolidabb és higgadtabb alelnök mögött.

               

A Times-sztori…

Az elmúlt időszakban a Trump-adminisztráción belüli gondok fokozódásával párhuzamosan újra és újra felröppentek a találgatások, amelyek azzal foglalkoztak, hogy ha Trump ki is tölti ezt a ciklusát, egy másodikra már nem sok esélye marad. A Trumppal szemben következetesen ellenséges The New York Times egyik augusztus elején megjelent cikke szerint a republikánusok körében is erősek a kétségek a 2020-as esélyeket illetően; a szerzők szerint több prominens politikus a hagyományosan az elnökválasztási küzdelem kulcsállamainak tartott Iowát és New Hampshire-t járja, emellett adományozókat, konzervatív érdekcsoportokat igyekszik megnyerni. Új adminisztrációhoz képest szokatlanul korán úgynevezett árnyékkampány indult, amelyben mintha nem számolnának a Fehér Ház jelenlegi lakójával, aki ugyanakkor egyértelműen nem egy ciklusra tervez. A Times legalább 75, a párthierarchia különböző fokain elhelyezkedő republikánust, választott hivatalnokot, donort és stratégát kérdezett meg, akik mind kétségesnek tartják, hogy Trump rajta lesz a 2020-as indulók listáján.

A Times állítása szerint a tempót Mike Pence alelnök diktálja; a többiek csak próbálnak lépést tartani vele. Először is, létrehozott egy politikai adománygyűjtő bizottságot (PAC), amit a lap trónutódlási szándéknyilatkozatnak tekint. Ráadásul a Great America Committee nevű csoport eddig gyümölcsözőbben működött Trump saját hasonló szervezeténél, az America First Actionnél. Pence színfalak mögötti manőverezésének bizonyítékát látják „gyanús” politikai eseményeken való részvételében és az alelnöki hivatal új vezetőjének kinevezésében is. Nick Ayers neve valóban sokat mondó: a most harmincnégy éves politikai stratéga tizennyolc évesen csöppent a politikába, és egyből sikerre vezette az esélytelennek tartott Sonny Perdue kormányzói kampányát Georgiában. 2010-ben már a Time magazin negyven legbefolyásosabb negyven év alatti politikai szereplője között említette. A Times két meg nem nevezett közeli forrásra hivatkozva megjegyzi, hogy Ayers és más tanácsadók már jelezték a párt támogatói felé, hogy ha Donald Trump nem indul 2020-ban a Fehér Házért, az alelnök rajtra kész.

 

…és ami kimaradt

Mike Pence keményen visszautasította a Times állításait, melyek, mint mondta, „nem egyebek, mint a média legújabb kísérlete a kormány megosztására”. Nyilatkozatában megerősítette, hogy továbbra is arra fog koncentrálni, hogy az elnök programja menjen előre és Donald Trump 2020-ban ismét győzzön. Kellyanne Conway elnöki tanácsadó az ABC televíziónak szokásos stílusában reagált: „Való igaz, az alelnök 2020-ra készül – hogy alelnökként újraválasszák.”

A Politico Ayers kinevezése kapcsán mindenesetre arról írt, hogy kevesen tartják valószínűnek, hogy Pence indulna Trumppal szemben 2020-ban. Ayers Pence kormányzói kampányában, a tavalyi alelnöki versenyben, november 8-a után pedig a hatalomátvételt irányító csapatban is részt vett. Januárban azért nem követte Pence-t a Fehér Házba, mert Trump kabinetfőnöke, Reince Priebus személyes ellentétek miatt igyekezett távol tartani. Miután Donald Trump leváltotta Priebust, Ayers számára megnyílt az út. Nemcsak Pence szorgalmazta egyébként újbóli csatlakozását a csapathoz, hanem az elnök veje és fia, azaz Jared Kushner, illetve ifjabb Donald Trump, valamint Steve Bannon stratégiai főtanácsadó is, akikkel szoros munkakapcsolatban állt a kampány során.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy 2020-ig még ott vannak a jövő év novemberében esedékes képviselő-választások. Ayers, aki 2007 és 2011 között a párt jelöltjeinek megválasztását segítő Republikánus Kormányzók Szövetségének (RGA) igazgatója volt, a 2010-es sikeres kampány során nagyban hozzájárult, hogy tizenegy újabb állam élére került republikánus vezető, és mindkét házban megerősödött a republikánus többség. Az adományozói hálózat építésére a 2018-as sikerhez is szükség van; a közelmúltban Pence több olyan eseményen vett részt, ahol republikánus jelöltek kampányának finanszírozására gyűjtöttek.

Az amerikai média működésére jellemző, hogy a Times különösen árulkodónak találta, hogy Pence beszédet mondott az év egyik legjelentősebb republikánus összejövetelén, a Joni Ernst iowai szenátor kezdeményezésére rendszeresen megrendezett, motoros felvonulással egybekötött malacsütésen. Az elhangzottakról viszont már nem tudósított. Pence azzal kezdte, hogy maga az elnök bátorította a részvételre: jelenléte gesztus a szenátor felé, aki huszonhárom évig szolgált az iowai nemzeti gárdában, és mint veterán, az év elején együttműködött Donald Trumppal a hadsereg átszervezésére vonatkozó elképzeléseinek kidolgozásában.

Ami a Times által említett politikai akcióbizottságot illeti, a Business Insider úgy látja, nem feltétlenül „hátsó szándékot” jelez. A Great America Committee május közepén indult, de Nick Ayers szerint december óta tervezték, és Trumppal is egyeztettek az ügyben. A PAC lehetővé teszi Pence számára, hogy hozzáférjen a képviselői és kormányzói munkája során összegyűjtött kampányinformációkhoz, és azokat szövetségi adatbázisba továbbítsa, fedezze a 2018-as képviselő-választásokkal kapcsolatos kampány költségeit, valamint a Trump programja mögé beálló jelöltek támogatását.

 

Hiteles, de más, mint a mainstream

A republikánus párt egyik, szintén a Business Insidernek nyilatkozó stratégiai tanácsadója szerint Pence-nek nagyon zsúfolt lesz a naptára, ahogy a kétévente tartott, ezért félidősnek is nevezett választások közelednek. „Ez részben egyenesen következik abból, hogy Trump és Pence annyira különböznek egymástól. (…) Pence nagyon népszerű a republikánusok, különösen a képviselők közt. Az adományozók is kedvelik. Nagyon értékes húzóerő lesz ebben a választási ciklusban.” Párton belüli népszerűségét egy, a Times által megszólaltatott pennsylvaniai képviselő is alátámasztotta: „Egyesek ideológiai okokból örülnének neki, másoknak jobban tetszik a stílusa”.

Más kérdés, hogy Pence személye a teljes szembenállást jelképezi a mai amerikai liberális mainstream felfogással, márpedig a republikánusok nem feltétlenül szeretnek szembemenni ezzel a mainstreammel.

Néhány éve készült egy jelentés arról, hogy hogyan lehetne a pártot népszerűbbé tenni, és ebben irányelvként fogalmazták meg a hispán, fekete, ázsiai és homoszexuális közösségek felé való nyitást. John Hudak, a Brookings Institution think-tank munkatársa megjegyzi: „demográfiai jellemzőit, tapasztalatát, politikai nézeteit és ideológiai beállítottságát tekintve nem valószínű, hogy Pence máshogy teljesítene [a különböző demográfiai csoportokban], mint Donald Trump, Mitt Romney vagy Paul Ryan”.

További problémát jelentenének a republikánus párton belüli repedések. Henry Olsen, az Ethics and Public Policy Center agytröszt munkatársa szerint a Trumpnak – így végső soron Pence-nek is – sokat ártó ObamaCare-fiaskó „világosan mutatja, hogy a republikánus párt képtelen megfogalmazni, mit is akar”. A pártvezetés nem számolt például azoknak a republikánus szenátoroknak a motivációival, akik megválasztásukkor nagymértékben támaszkodtak a mérsékelt demokrata szavazókra.

Ugyanígy a jól kirajzolódó irányvonal hiánya mutatkozik meg abban is, hogy a republikánus establishment gyakran képvisel liberális, a mainstream gondolkodással egybecsengő álláspontot. Abortuszkérdésben például, míg a párton belül a két véglet között a vélemények széles skálán mozognak, Pence határozottan életpárti (tavaly márciusban, még Indiana kormányzójaként, országos szinten az egyik legszigorúbb abortusztörvényt léptette életbe). Az Atlantic szerint a vallásszabadság védelmében még indianai kormányzóként általa aláírt jogszabály körüli vita befolyásos támogatókat és komoly szavazói csoportokat idegeníthet el Pence-től, akinek elnökjelölti indulása már csak ezért sem valószínű 2020-ban.

A demokrata kedélyek megnyugvása szintén nem lenne várható, ha a magát elsősorban keresztényként, másodsorban konzervatívként, harmadsorban republikánusként meghatározó Pence venné át a stafétabotot a Fehér Házban. Trump fegyelmezett, kiszámítható változata nem tenné elfogadhatóbbá ugyanazt az Amerika érdekeit előtérbe helyező politikát, sem egy hitelesebben képviselt társadalmi konzervativizmust. Ron Klain, Al Gore egykori alelnöki hivatalvezetője szerint egyértelmű, hogy ha Pence meg is próbálna kibújni Trump árnyékából, rögtön a demokraták kérlelhetetlen támadásával találkozna. „2020-ban, egy bukott, egyciklusos Trump-elnökség után nem lehetne annyi pénzt gyűjteni vagy annyi adományozói találkozót szervezni, amivel Pence alelnök ledolgozhatná az abból adódó hátrányt, hogy Donald Trump (…) jobbkeze volt” – vélekedett.

Egyelőre persze azt sem tudjuk, hogy hogyan fogják megítélni az amerikaiak Trump ciklusát 2020-ban – bár a jelek ma nem túl biztatóak az elnök számára, ez nem feltétlenül jelenti, hogy ne tudna ismételni. Bill Clintont például első ciklusának viharai után 1996-ban nagy többséggel választották újra.

 

Kanyargós pálya

Michael Richard Pence középosztálybeli demokrata családban nőtt fel az indianai Columbusban. Bár otthon nem beszéltek politikáról, Mike-ot érdekelte e téma, John F. Kennedy-ről egy doboznyi kivágott cikket gyűjtött össze, tizenöt évesen pedig önkéntesnek jelentkezett a demokrata párt helyi szervezetéhez.
1977-ben a magát liberálisnak mondó Mike az indianai Hanover College történelem szakos hallgatója lett. Katolikus neveltetése ellenére vonzották az evangéliumi fiatalok csoportjai, mert lazábbak voltak és úgy tűnt, személyesebb kapcsolatuk van Jézussal. „Átadtam az életemet Jézus Krisztusnak, és ez mindent megváltoztatott” – nyilatkozta 2010-ben. Misékre továbbra is eljárt – így ismerte meg későbbi feleségét, Karent, akivel három gyermekük született. Ezzel egy időben zavarni kezdte a demokrata párt abortuszkérdésben elfoglalt álláspontja.
Az Indianai Egyetemen 1986-ban szerzett jogi diplomával a zsebében vállalati ügyvédként helyezkedett el. 1988-ban azonban úgy döntött, indul a helyi választásokon. Szórólapjait pozitív program helyett ellenfelét lejárató információkkal töltötte meg, és végül 6 százalékponttal alulmaradt. Két év múlva hasonló stratégiával megint vesztett, de ezúttal nem hagyta nyugodni a lelkiismerete. Levélben bocsánatot kért vetélytársától, sőt kiadott egy, a negatív kampányolást elítélő esszét. A ’90-es években rádió- majd tévéműsort vezetett, 2000-ben pedig sikerült bejutnia a kongresszusba.
A képviselőházban következetesen a kormány befolyását kiterjesztő törvények ellen szavazott. Ellenezte az egyneműek házasságát és katonai szolgálatát. Több ízben megpróbálta elérni a Planned Parenthood abortuszklinika-hálózat állami támogatásának visszavonását, a Bush-féle adócsökkentés kiterjesztését, az ObamaCare kiiktatását, valamint a Keystone XL Pipeline vezeték megépítését. Mindkét pártban korán felfigyeltek rá; akik közelről ismerik, sikereit morális tartásának tudják be – az irodájában mindig tartott Bibliát, és gyakran idézett belőle a döntései alátámasztására. Többen sürgetni kezdték, hogy vegye célba Indiana kormányzói posztját – voltak, akik már ekkor az Egyesült Államok elnökeként is szívesen látták volna.
Pence az előbbinél maradt, de kormányzóként nem tudta előbbi sikerszériáját folytatni. Mikor Trump kiválasztotta alelnökjelöltnek, már egyáltalán nem tűnt biztosnak, hogy második ciklusra is megválasztanák. A liberális mainstreamhez igazodó republikánus rétegek körében a legtöbbet állítólag egy, a vallási szabadságot védelmező törvény elfogadása ártott neki, amely lehetővé tette volna homoszexuálisoknak és transzneműeknek nyújtandó szolgáltatások lelkiismereti okokból történő megtagadását. Az aláírást azonban erőteljes felháborodás fogadta, sőt különböző szervezetek egy kifejezetten keresztényellenes kampánygépezetet indítottak be Indianában. Tim Cook, az Apple vezérigazgatója szintén elítélte a döntést, az egyik nagyvállalat pedig bejelentette, hogy lemondja indianapolisi székhelye 40 millió dolláros tervezett bővítését. Pence végül visszakozott, és aláírta a képviselők által összehozott új, kompromisszumos változatot, így viszont a konzervatív keresztények érezték cserbenhagyva magukat.
Hogy maga Pence mit gondol jövőbeni esélyeiről, arról egyelőre annyit tudhatunk, amennyit 2012-ben, a képviselőházi búcsúbeszédében korábbi karrierjéről mondott: „Amikor egy teknőst látunk egy kerítésoszlopon, egyetlen dolog biztos: hogy nem magától került oda.”

Olvasson tovább: