Kereső toggle

A melegházasság elfogadása kettéválasztotta Nyugat- és Kelet-Európát

A nagy szakadék

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Melegjogok Európában

A 21. század eddigi egyik legmarkánsabb fordulata a kontinensen a melegházasság törvényesítése - legalábbis, ami Nyugat-Európát illeti. A sort Hollandia nyitotta meg 2001-ben (ezzel világelső is lett egyben), azóta további 14 európai ország követte a példáját. Európa globálisan is élen jár ezen a téren: több országban házasodhatnak a melegek, mint a világ többi részén együttvéve. Nincs még egy olyan földrajzi térség, amely ilyen egyöntetűen felvállalta volna a házasság újraértelmezését, hiszen a melegházasságot engedélyező, Európán kívüli országok (jelenleg 10) - bár vannak közöttük nagy lélekszámú államok, mint Brazília - világszerte elszórtan helyezkednek el.

Ha a térképen nézzük meg azt, hogy mely európai országok mentek a legtovább a homoszexuális jogok érvényesítésében, egyértelműek a törésvonalak: a kontinens nyugati fele másfél évtized alatt teljesen rózsaszínű lett. Nemcsak a törvényhozás, hanem a lakosság is beállt a melegházasság mögé, a legtöbb nyugati országban 70-90 százalékos az új szabályozás támogatottsága. A közép-európai országok biztosítják a meleg állampolgárok egyenlőségét, de a házasságot továbbra is fenntartják a hagyományos, egy férfi és egy nő szövetségének. A homoszexuálisokat az életmódjuk miatt sújtó diszkriminációk megszűntek, de a jogi kapukat nem nyitották meg a melegkapcsolatok törvényesítése előtt. Ezekben az országokban legmagasabb a házasság átalakítását ellenzők aránya is: Csehország kivételével mindenütt az ellenzők vannak többségben, Lengyelországban a Pew Research 2017-es friss felmérése szerint 57 százalék, Magyarországon és Horvátországban 64 százalék, Szlovákiában 69 százalék, Romániában 74 százalék mond nemet a melegházasságra. Tovább haladva keletre pedig a lakosság elsöprő többsége ragaszkodik a hagyományos mintához: Ukrajnában 85, Oroszországban pedig a lakosság 90 százaléka utasítja el a melegházasságot, míg a rekordot Örményország tartja, 96 százalékkal.

„A múlt jelöltje”

Egy friss politikai vita jól jellemzi azt, milyen alapvető fordulaton ment keresztül néhány évtized alatt Nyugat-Európa. Hollandiában éles kritikát váltott ki politikusok és a média részéről az Egyesült Államok új nagykövetjelöltje. A 63 éves Pete Hoekstra első ránézésre ideális választásnak tűnt, hiszen Hollandiában született, és családjával együtt hároméves korában vándorolt ki Amerikába. Donald Trump jelöltjének – akinek a kinevezését még a holland parlamentnek és a washingtoni szenátusnak is jóvá kell hagynia – van azonban egy nagy bűne, legalábbis az ultraliberális nyugat-európai elit szemében, mégpedig az, hogy következetesen konzervatív.

Hoekstra 18 éven át, 1993 és 2011 között kongresszusi képviselő volt, és Michigan állam küldöttjeként rendre a melegházasság és az abortusz további liberalizálása ellen szavazott, valamint támogatta a halálbüntetés fenntartását, és nyilatkozataiban az Európa elleni „titkos dzsihádról” beszélt, amelynek jelei már szerte a kontinensen megmutatkoznak. Ezekről a kérdésekről Hollandiában éppen ellenkezőleg gondolkodnak. Az országban 1983 óta korlátlanul elérhető az abortusz (és orvosi javaslatra a 21. héten túl is megölhetik a magzatokat), továbbá szabadon lehet kábítószert vásárolni, engedélyezett a vállalkozási formában űzött prostitúció, és nincs akadálya az eutanáziának sem.

A holland kritikusok szerint ezért tudatos provokáció lehetett az, hogy Trump egy konzervatív politikust küld nagykövetként az ultraliberális mintaországba. A De Volkskrant című lap épp amiatt bírálja az amerikai elnököt, hogy „Trump ugyan egy hollandot küld Hollandiába, de olyat, aki a múltból, az 1950-es évekből érkezett”. Nem mintha Hoekstra provokálni készülne az európaiakat. Amikor megkérdezték tőle, vajon tart-e attól, hogy Hollandia modern kori „Szodomává és Gomorrává” válhat, azt felelte: „Egyáltalán nem így gondolom. Nyilvánvaló, hogy Hollandia számos területen eltérő döntést hozott, mint az Egyesült Államok. Külföldi politikusként azonban ezt a tényt tiszteletben kell tartani akkor is, ha nem értünk egyet ezekkel a döntésekkel.”

A baloldal szívügye

A legutóbbi, németországi és máltai döntések azt mutatják, hogy Nyugat-Európában a konzervatív parlamenti többség sem tudja – és újabban már nem is akarja – útját állni az LMBT-közösség újabb és újabb követeléseinek.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: