Kereső toggle

Világnézeti háború a színfalak mögött

Exkluzív: sok mindent megmagyaráz a lemondatott FBI-igazgató szakdolgozata

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A novemberi kampány során hozott döntései alapjaiban befolyásolták a választás kimenetelét Donald Trump győzelme után az amerikai elnök egyik legnagyobb ellenlábasa lett. James Comey FBI-igazgatóként tett szokatlan kijelentései egy 35 évvel ezelőtti szakdolgozatra vezethetőek vissza. A Hetek megszerezte az írást, ami új alapokra helyezi az Egyesült Államokban tapasztalható társadalmi szembenállásról alkotott képünket.

Pár hónappal ezelőtt a Gizmodo egyik újságírója érdekes felfedezést tett, amikor leleplezte James Comey, az akkori FBI-igazgató titkos Twitter és Instagram fiókjait. Az amerikai elnökválasztás egyik kulcsfigurája ugyanis Reinhold Niebuhr álnéven (lásd keretes írásunkat) volt fent a közösségi oldalakon, aki a 20. század egyik vezető teológusa volt. Hamar kiderült, hogy a szövetségi nyomozóiroda első embere egyetemistaként a William & Mary kémia-teológia szakán diplomázott, szakdolgozatát 1982-ben pont az említett teológusról írta. Niebuhrra azóta is több demokrata és republikánus politikus (köztük Barack Obama és John McCain) morális iránytűként tekint, nézetei különösen az ezredforduló óta váltak széles körben elterjedtté.

James Comey egy ír származású New York-i katolikus családban nevelkedett, majd csatlakozott a metodista egyházhoz, ahol még a vasárnapi iskolában is tanított.

A William & Mary egyetemen írt szakdolgozatát A keresztény a politikában címmel adta be. A diplomamunka gerincét a liberális protestáns nézeteket valló Reinhold Niebuhr és Jerry Falwell konzervatív evangélista (lásd keretes írásaink) elveinek szembeállítása képezi.

Comey a téma vizsgálatának apropójaként Falwell úgynevezett Moral Majority (morális többség) nevezetű mozgalmára hivatkozik, ami 1979-ben indult útjára. Az irányzatot röviden úgy jellemezte: „a mélyen vallásos emberek nemzeti politikai erővé formálódása”. „Az 1980-as elnökválasztás során egy új erő jelent meg az amerikai politikában, az úgynevezett keresztény jobboldal” – kezdte dolgozatát 35 évvel ezelőtt az FBI volt igazgatója. Az új erő lényegében a liberális és szekuláris – többek között a pacifista, melegjogi, feminista – törekvések ellenében kívánt társadalmi hatást kifejteni. A mozgalom egyik legnagyobb sikere az volt, hogy 1980-ban a szavazók mozgósításával és eredmé-nyes adománygyűjtési akciókkal az elnöki székig tudták juttatni Ronald Reagant. A keresztény társadalomban tapasztalható megosztottság azonban évtizedekkel korábban kezdődött.

Fundamentalista, vagy modern kereszténység?

Niebuhr a 20. század közepének domináns vallási irányzatához, a liberális protestantizmushoz tartozott, amit zömében az úgynevezett „mainline” felekezetek (például metodista, episzkopális, presbiteriánus, kvéker) alkottak. A mainline protestánsok igen nagy kulturális és politikai befolyással rendelkeztek, közülük került ki a tudományos, kulturális, üzleti élet krémje, és ők alapították a legjelentősebb felsőoktatási intézményeket. John F. Kennedyt, Jimmy Cartert és Bill Clintont kivéve minden magát kereszténynek valló elnök ilyen vallási háttérrel bírt, csakúgy, mint sokáig a legfelsőbb bíróság, valamint a kongresszus és a szenátus tagjainak zöme.

Az 1920-as években a presbiteriánus Princeton teológiai szemináriumban azonban elindult egy szakadás a hit alapvető kérdései – a kereszténység szerepe, az Írás tekintélye, Jézus engesztelő áldozata – mentén. Az azóta fundamentalista–liberális szembenállásként emlegetett folyamat idővel országszerte minden felekezetet elért, és két fő irányzat jött létre: az evangéliumi és a modernista. Az előbbi ragaszkodott a kereszténység ortodox tanításaihoz, míg az utóbbi képviselői az európai bibliakritika hatására a Szentírást a mitológia kategóriájába sorolták. Úgy vélték, a „meghaladott” eszméket a változó időkhöz kell igazítani. Társadalmi kérdésekben liberális álláspontot kezdtek képviselni, aktívan bekapcsolódtak például több polgárjogi mozgalomba, köztük a női egyenjogúságért vívott küzdelembe is.

Az 1930-as évek végére a teológiai liberalizmus bekebelezte a mainline protestáns hierarchia csúcsát, a teológiai képzések és kiadók többségét. A konzervatív keresztények – különösen, miután gúny tárgyává váltak az alkoholtilalom és az evolúcióelméletet tanító biológiatanár ügye, a Scopes-per után – kiszorultak a társadalmi élet központi áramából, így kénytelenek voltak saját alapítású kiadóik, egyetemeik „katakombáiba” visszavonulni.

A liberális protestáns egyházak taglétszáma az 1950-es években érte el tetőpontját, a század második felében pedig ütemesen fogyatkozni kezdett. A kocka az 1970-es években fordult, köztük a Comey által is említett „új keresztény jobboldali” mozgalmak, köztük a Moral Majority megjelenésével. A keresztény fundamentalisták jelentős politikai tényezővé váltak. (A fundamentalista kifejezés alatt egyébként, mely a Bibliát, mint Isten tévedhetetlen üzenetét szó szerint értelmező, konzervatívabb keresztény irányzatokat szoktak – sokszor pejoratív értelemben – használni, a The Fundamentals (Alapvetések) röpiratsorozat címe alapján terjedt el. A konzervatív teológusok 1910–1915 között ebben a kilencven esszében foglalták össze nézeteiket.

A konzervatív sikert látva, a liberális kereszténység rögtön az egyház és állam szétválasztásának megsértéséről kezdett beszélni, a másik oldal erkölcsi kérdésekben való véleménynyilvánítását alkotmányba ütközőnek nevezte. A politikában való részvételt azóta is saját monopóliumként kezelik. A The New York Times egy közelmúltban megjelent cikke szerint „a hitük fennmaradásáért küzdő” liberális egyházvezetők „szeretnék kimenteni a nemzet morális irányítását a jobboldal szorításából”.

Szakdolgozat egy világnézeti háborúról

Comey az 1982-es diplomamunkájában összesen három területen ütköztette a Falwell-féle mozgalom politikai aktivitását Niebuhr társadalmi felelősségvállalásával: a Biblia-értelmezésben, az ember állapotának értékelésében és a nemzetről alkotott képben.

Végzős hallgatóként úgy vélte, Falwell fundamentalizmusa – a Biblia Isten szava, s mint ilyen, társadalmi kérdésekben végső vezérelv – nem a Szentírás szó szerinti értelmezése, hanem a tévedhetetlenségének hangsúlyozása miatt jelent problémát. Magyarázatában idézi Niebuhrt, aki szerint a „letűnt korok szent hagyományai vagy vallásos szövegei alkalmatlanok arra, hogy eligazítást adjanak a világi kultúra folyton változó emberi kapcsolataiban”. A liberális nézeteket valló teológus a bibliai történeteket ebből kifolyólag mítoszoknak tartotta, amelyek ugyan mélyebb igazságokat tárnak fel az emberi léttel kapcsolatban, történeti hitelességük azonban nincsen.

A két teológus közötti nézetkülönbség egyik sarkalatos pontja a keresztények politikai szerepvállalásának kérdése. Niebuhr szerint az embernek, mint tökéletes politikai lénynek az a feladata, hogy érvényesítse a világban az igazságosságon keresztül a szeretet törvényét. Comey ezzel a nézettel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az igazságosság eléréséhez azonban kompromisszumokat kell kötni, mivel a világ gonosz. Ebből viszont az következik, hogy minden erkölcsi norma relatív. A szakdolgozat írója úgy vélte, egy kereszténynek készen kell lennie arra, hogy áthágjon bármilyen vallásos meggyőződésen alapuló etikai korlátot.

Falwell követői teljesen máshogy gondolkodtak erről. Comey azt írja, ők „a politikán keresztül igyekeznek a közösségük erkölcsi világképét társadalmi normává emelni”. A fundamentalistának mondott keresztény vezető azonban nem azt szorgalmazta, hogy a keresztények lépjenek be a politikába, hanem azt, hogy alulról szerveződő mozgalmakat hozzanak létre, amikre „Amerikai válsága” miatt van égető szükség. Nézetei szerint két irányból is veszély fenyegette az országot, kívülről a kommunizmus, belülről pedig az „öt nemzeti bűn” (abortusz, homoszexualitás, pornográfia, világi humanizmus, családok szétesése). Falwell nem egy ízben a gyülekezet pulpitusa mögül is hangoztatta, a keresztényeknek tudatniuk kell a megválasztott képviselőkkel a véleményüket, mivel a legfontosabb erkölcsi kérdések a politikai küzdőtéren dőlnek el. A konzervatív teológus „keresztény Amerikáról” alkotott képe valósággal kicsapta a biztosítékot Comey-nál. Szerinte „zászlólengető szuperpatriotizmus” az (a kifejezést a New Yorker 1981-es cikkéből kölcsönözte), ha összefüggést látnak Amerika erkölcsi állapota, prosperitása és a világban betöltött vezető szerepe között. „Az alkotmánnyal kapcsolatban hiszem, hogy Isten akaratával megegyezően született meg, éppen ezért az elmúlt 204 évben itt, Amerikában példa nélküli szabadságban élhettünk” – idézte dolgozatában a prédikátort.

Comey élesen bírálta Falwell akkoriban elterjedt „Amerika, mint új Izrael” nézetét is. Ennek a lényege abban állt, hogy az Egyesült Államok éppúgy szövetségbe került Istennel az alkotmánya révén, mint Izrael. „Amerika létezésének egyetlen joga és indoka, hogy ezekben az utolsó időkben az evangéliumot hirdesse szerte a világban, és védelmezze Isten népét, a zsidóságot” – vélekedett a teológus. A szerző ezzel szemben Niebuhr álláspontját osztotta, aki szerint ez a szemlélet „a nacionalizmus és a patriotizmus bálványozása”. A liberális nézeteket valló ideológus úgy vélte, Amerika jelentősége ugyan isteni küldetés a történelemben, a hazaszeretetét azonban megrontotta a büszkeség bűne. Azt az állítást egyenesen hamis próféciának tartja, mely szerint Isten felmagasztalná Amerikát az igazságossága miatt. Niebuhr szerint az igaz vallás kerüli az előítéletes nacionalizmust, az önzést és a büszkeséget. Comey megjegyzi, a teológus a kortárs keresztény irányzatot „a Mindenható udvarában zajló egyetlen hatalmas nemzeti lobbitevékenységnek tekintette”.

Comey vs. Trump

Donald Trump 33 évvel az ominózus szakdolgozat után elnökválasztási kampányának zászlajára egy ismerős üzenetet, Amerika nagyságának helyreállítását tűzte ki. Bár a megválasztott elnök nem tűnik gyakorló hívőnek, a nemzetről alkotott képe rokonszenvez Jerry Falwellével, aki az FBI volt igazgatója szerint a hamis prófétai felfogáson alapuló vallásos nacionalizmus érvényesítője. Ugyancsak beszédes, hogy ahogyan 1980-ban Ronald Reagan a győzelmét a keresztény fundamentalista irányzatnak köszönhette, 2016-ban Trump győzelme is lényegében azon múlt, hogy az olyan evangéliumi keresztény vezetők, mint például Jerry Falwell fia, az apja által alapított Liberty Egyetem vezetője kiállt mellette.

Talán nem véletlen az sem, hogy Trump gyakran beszél az Egyesült Államok értékeit támadó fenyegetésekről – a kommunizmus helyett a terrorizmusról, valamint a belső veszélyről, az erkölcsi erózióról. Az évente megrendezett imareggelin február elején például erre hivatkozva tett ígéretet arra, hogy visszavonja a Johnson-kiegészítést, ami korlátozta a gyülekezeti vezetőket abban, hogy az adómentességük elvesztése nélkül politikai kérdésekről is beszélhessenek, illetve ilyen ügyekben is mozgósíthassák híveiket. Beszédében az elnök kijelentette, kész megvédeni Amerika keresztény identitásában rejlő értékeit. „Az emberek ezt akarják: egy nagyszerű és oszthatatlan nemzetet Isten színe előtt.”

A Comey és Trump közötti ellentét az elnök orosz kapcsolatai, illetve az orosz befolyásolási kísérlet körüli nyomozás során bontakozott ki. Habár szinte vitathatatlan, hogy Moszkva (mint több másik állam) megpróbálta befolyásolni az amerikai választás kimenetelét, Trump érintettségére máig nem került elő bizonyíték. Miközben folyamatos szivárogtatással igyekeztek fenntartani a gyanút, Comey hosszú ideig nem volt hajlandó nyilvánosan elismerni, hogy az FBI nem folytat vizsgálatot az elnök ellen. Többek között az orosz-ügy szolgáltatott hivatkozási alapot a Trump elnökségének legitimitását tagadó demokraták „ellenállási mozgalmának” is.

A két kulcsszereplő közötti konfliktus akkor eszkalálódott igazán, amikor kiderült, egy esetben Comey bevallottan maga juttatta el az elnökkel folytatott beszélgetéseiről készített feljegyzéseit a The New York Timesnak. Az FBI volt igazgatója ezekkel az írásokkal azt a látszatot keltette, mintha Trump megpróbálta volna rávenni a nyomozás leállítására. Végül egy jó barátját, Robert Muellert bízták meg „az igazságszolgáltatás akadályozásának” kivizsgálásával, aki eddig nem mutatott fel bizonyítékot az elnök és stábja ellen.

 

Reinhold Niebuhr

Karl Paul Reinhold Niebuhr német bevándorlók gyermekeként született a Missouri állambeli Wright Cityben 1892-ben. Lelkész apja nyomdokaiba lépve teológiát tanult, hittudományi oklevelét a Yale Egyetemen szerezte 1915-ben. Felszentelése után a detroiti evangéliumi gyülekezet lelkésze lett, miközben folytatta tanulmányait és sokat utazott. A harmincas évek elején egy időre belépett az Amerikai Szocialista Párt militáns frakciójába, a kommunizmusból azonban hamar kiábrándult.
A második világháború kitörése után szakított liberális neveltetésében gyökerező pacifista elveivel, élesen bírálva a békepárti teológusokat. Nemcsak a hadba lépést támogatta, de pártolta a kommunizmus elleni harcot és az elrettentést szolgáló nukleáris fegyverek kifejlesztését is.

 

Jerry Lamon Falwell

Jerry Falwell a virginiai Lynchburgben látta meg a napvilágot 1933-ban. A középiskolában kiemelkedő tanulmányi és sporteredményeket ért el, második egyetemi évében megtért. Visszautasítva egy profi baseballcsapat ajánlatát, átiratkozott a springfieldi Baptist Bible College-ba. A diploma után évek alatt 22 ezer fős gyülekezetet épített, amelynek volt saját iskolája, rehabilitációs központja és gyerektábora is.
A ma Liberty University néven működő egyeteme 1971-ben nyitotta meg kapuit. Falwell indított egy keresztény rádióműsort is, amely országszerte sugárzott televíziós műsorrá nőtte ki magát.
A hetvenes években figyelme a politika felé fordult, mozgalmat indított a konzervatív, élet- és családvédő értékek védelmében. A Moral Majority nevezetű szervezetet 1989-ben feloszlatta, miután állítása szerint „teljesítette küldetését”. A politikai szerepvállalás után médiahálózatot kezdett el építeni. 2007-ben egy váratlan szívmegállás következtében elhunyt, örökségét idősebb fia, ifj. Jerry Falwell viszi tovább.

 

Comey, a királycsináló

Amikor Barack Obama 2013-ban kinevezte James Comeyt az FBI élére, a média ódákat zengett róla. Egyedül a TheWall Street Journal pedzegette, hogy olyan valaki, aki „azt gondolja, hogy a szövetségi bürokráciának kell a választott hivatalnokokat felügyelni, nem pedig fordítva”, alkalmatlan a posztra. A washingtoni lap aggodalma úgy tűnt, nem volt alaptalan. Az FBI-igazgató teljesen váratlanul az elnökválasztási kampány kellős közepén az egyik leg-égetőbb kérdésben, Hillary Clinton e-mail-ügyében felmentette a demokrata elnökjelöltet a károkozás szándékának a hiányára hivatkozva. A döntésén a republikánus oldal – köztük Donald Trump – felháborodott, a jobboldal kezében ugyanis az e-mail-botrány kulcsfontosságú kártya volt. Októberben viszont (a Clinton-közeli Anthony Weiner laptopján talált levelezés miatt) bejelentette az akták újranyitását, alig pár héttel a novemberi választások előtt. A nyomozást pár nappal később aztán ismét megszüntette, a következményeket azonban már nem lehetett visszafordítani. Míg a legtöbb közvélemény-kutató Clinton magabiztos győzelmét vetítette előre, az FBI-igazgató hirtelen jött bejelentése hatására a verseny pillanatok alatt kiegyenlítődött. Nem véletlen, hogy sajtóforrások szerint a demokrata jelölt részben Comeyt okolta a választási vereségért.

Olvasson tovább: