Kereső toggle

A Fehér Ház ifjú titánja

A Kushner család története (2. rész)

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A legnagyobb lapok címlapon foglalkoznak azzal a 36 éves fiatalemberrel, aki pár éve még csak egy botrányos cégvezér zöldfülű fia volt. Jared mára a világ legbefolyásosabb emberei közé küzdötte fel magát, Donald Trump legfőbb bizalmasaként megkerülhetetlen figura lett a washingtoni vezetésben.

A Kushner családdal foglalkozó cikkünk első részében (Lengyel gettóból a New York-i felhőkarcolóba. Hetek, 2017 július 7.) részletesen írtunk Jared holokauszttúl-élő nagyszüleiről és arról a családi konfliktusról, ami a fiú apját két évre rács mögé juttatta. A fiatal „trónörökös” pályája hasonlóan fordulatos és izgalmas.

Ugrás a mélyvízbe

Bár egész életében erre készült, Jared nem hitte, hogy 24 éves korában át kell vennie apjától a családi vállalkozást.

A New York-i Egyetem (NYU) hallgatójaként és az állami főügyész gyakornokaként akkor még zöldfülűnek számított a dollármilliárdos iparágban, habár Charles legidősebb fiát már egészen kiskorától mindenhova magával vitte, hogy kellő időben készen álljon az örökség átvételére. Jared egy interjúban elmesélte, hogy még alig tudott olvasni, amikor apja már pénzügyi jelentéseket tett elé, négyéves korától kezdve pedig rendszeresen részt vett a cég üzleti találkozóin. Az alkalmazottaknak ilyenkor mindig összeszorult a gyomra, mert a kisfiú jelenlétében Charles szokatlanul keményen beszélt, bemutatva a fiának az eredményes vezetés példáját. „Apám sosem hitt a nyári táborokban, mindig az irodába kellett mennünk vele” – mesélte.

Jared egy helyi ortodox zsidó iskolába járt, ahol ugyan rendkívül szorgalmasan tanult, de nem tartozott az intézmény eminens diákjai közé. A tanárokat éppen ezért megdöbbentette, amikor megtudták, hogy a tinédzser felvételt nyert a Harvardra. Angoltanára egy újságírónak elmondta, hogy egy teszteredménye sem indokolta azt, hogy a nála jobb és okosabb diákokkal szemben ő miért tudott bejutni az elitegyetemre. A Washington Post munkatársa szerint Charles intenzíven lobbizott a New Jersey-i szenátornál, hogy szóljon pár jó szót fia érdekében. A Harvard mindemellett 2,5 millió dollár támogatást kapott a milliárdos cégvezértől.

(Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy más intézményeket (Princeton, NYU) is bőkezűen támogatott.)

A Harvardon Jared szokatlan viselkedésével hamar kitűnt a diáktársai közül. A rövidnadrág-póló kombináció helyett, ő rendszeresen farmerben és ingben jelent meg az órákon, a féktelen bulizás helyett pedig általában üzleti és gazdasági tematikájú könyveket olvasgatott. Apja heti rendszerességgel elküldte neki a céges beszámolókat, miközben a fiú megvette első saját ingatlanjait is Massachusettsben. Mindemellett aktívan sportolt (jégkorong, kosárlabda), elsőévesként csatlakozott egy Politikai Intézet (I.O.P.) elnevezésű egyetemi klubhoz (a washingtoni elit egy része innen került ki), majd később a Fly nevezetű végzős szervezet tagja lett. Barátja és szobatársa, Nitin Saigal elbeszélése szerint egyetemi évei alatt is rendkívül ragaszkodott a vallásához és családjához. Szüleit minden nap felhívta, péntekenként csak kósert evett, betartotta a szombati előírásokat. Miközben az egyetemi klub az újoncokat rendszerint azzal avatta be, hogy kitakaríttatta velük a felsősök szobáját és meleg dzsint itatott velük, Jared a hagyományt megtörve mindenkit megvendégelt egy szombati vacsorára, ahol mesélt nekik a zsidó hagyományokról.

Amikor édesapja börtönbe került, Jared minden egyes vasárnap ellátogatott hozzá Alabamába édesanyjával, Seryllel együtt. „Ő volt a legjobb fia börtönben levő apjának és sokat szenvedő anyjának, testvéreit apaként nevelte” – nyilatkozta Charles a New York Magazinnak. Jared elképesztő módon felnézett apjára. Miközben büntetését töltötte, rendszeresen konzultált vele a cég irányításával kapcsolatban. „Az életben mindent megbeszélek vele” – hangsúlyozta. Habár a NYU-n később jogot tanult, a bírósági tárgyalásokat látva eldöntötte, nem ezt a pályát választja. „Apámat igazságtalanul üldözték és ítélték el. Nem akarom, hogy ügyészként a másik oldalon legyek, és családoknak okozzak fájdalmat, akár igazam van, akár nem. Ennek a morális terhe nagyobb, mint amit elhordozhatnék” – magyarázta.

Majdnem a vesztét okozta a 666-os ingatlan

Apja „meghurcolásáért” és a család nevének „bemocskolásáért” Jared leginkább a sajtót hibáztatta. Hamar rájött, hogy egy milliárdos ingatlanmogul nem sokra megy a befolyásával, ha nincsen elég hangja a lapokban. Éppen ezért úgy döntött, 2006-ban megveszi a New York-i Observert 10 millió dollárért. Az előző tulajdonos először Robert De Niróéknak akarta eladni a lapot, azonban beleunt az állandó tárgyalásokba és a médiapiacon újoncnak számító Jaredet választotta. A fiatal cégvezetőnek azzal is számolnia kellett, hogy az évek óta hatalmas veszteségeket termelő újság akár már másnap lehúzhatja a rolót. Jarednek azonban más tervei voltak. Ki akarta rántani az elit olvasóközönséggel rendelkező nívós kiadványt az old-school írások tengeréből, és egy pörgősebb, innovatívabb csapatot akart építeni.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Olvasson tovább: