Kereső toggle

Nagyot javultak az amerikai–izraeli kapcsolatok

Újra egységben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Donald Trump és Benjamin Netanjahu washingtoni találkozója új korszakot nyitott az amerikai–izraeli kapcsolatokban. Bár a konkrétumokra érthető módon még várni kell, a hangsúlyok azért körvonalazódni látszanak. Izrael számára a legfontosabb kihívás Irán, az Egyesült Államok pedig nem kizárólag a kétállami megoldást látja járható útnak a palesztinokkal való megegyezésre. Abban pedig mindkét fél egyetért, hogy a térségben most lehetőség nyílik arra, hogy arab országok is bekapcsolódjanak egy átfogó rendezésbe. Igaz, ez utóbbi könnyen illúziónak bizonyulhat a szaúdi külügyminiszter kijózanító nyilatkozata után, amellyel Kelet-Jeruzsálemet követelte a palesztin állam fővárosának.

A csúcstalálkozó egyik célja az elmúlt években mélypontra süllyedt kétoldalú viszony helyreállítása volt. Az tény, hogy Donald Trump elnöksége negyedik hetében fogadta az izraeli miniszterelnököt, akit Obama idején volt, hogy a hátsó bejáraton engedtek csak be a Fehér Házba. Most egészen más volt a hangulat a közvetlen tárgyalásokat megelőző sajtótájékoztatón, és ezt a változást Trump szavakban is nyomatékosította. „Sok jó dolog történik, és sok szeretetet fognak tapasztalni” – ígérte, és Netanjahu is a személyes tapasztalataira hivatkozott, amikor azt mondta, hogy sok év óta jól ismeri nemcsak az elnököt, hanem stábjának számos kulcsfontosságú tagját, köztük a közel-keleti ügyekre legnagyobb befolyást gyakorló Jared Kushnert, Trump főtanácsadóját és egyben vejét. (Kushner portréját lapunk 2016. december 9-ei számában mutattuk be. Jared, a Big Data és a Fehér Ház.)

A személyes szimpátiát kifejező gesztusokon túl a két vezető azt hangsúlyozta, hogy a szólamok helyett a lényeggel akarnak foglalkozni, másrészt pedig mindketten nyitottak az úgy nevezett „out-of-the-box”, vagyis kreatív, a bevett gondolkodási sémákon kívül eső megoldásokra. A prioritási sorrendben újra az első helyre került Irán, mint a térség biztonságának első számú veszélyeztetője. Trump kijelentette, hogy soha – mint nyomatékosította: ezt szó szerint érti – nem engedi meg, hogy Irán atomfegyvert fejlesszen ki. A Barack Obama elnöksége alatt 2015-ben, a nagyhatalmak és Irán között létrejött 10 évre szóló nukleáris megállapodást pedig minden idők „legkatasztrofálisabb alkujának” nevezte. Netanjahu pedig emlékeztetett arra, hogy Irán továbbra is a „Nagy Sátánnak” tekinti az Egyesült Államokat, az iráni ballisztikus rakétákra pedig héberül azt írják rá, hogy „Izraelnek pusztulnia kell”.

Az iráni fenyegetés ügyében Izrael és az Egyesült Államok arra számít, hogy a közel-keleti szunnita arab államok, Szaúd-Arábiával az élen, támogatják az új szankciók bevezetését, sőt akár a katonai fellépést is a teheráni rezsimmel szemben. Az al-Dzsazíra angol nyelvű katari hírtelevízió kommentárja legalábbis ez utóbbit is elképzelhetőnek tartja az elmúlt hetek fejleményei alapján. Irán ballisztikus rakétakísérleteket végzett, amire válaszul Washington bejelentette, fokozott figyelemmel kíséri Irán tevékenységét, és az országot felvette a beutazási tilalommal sújtott államok listájára, igaz ennek az elnöki rendeletnek a végrehajtását a bíróság felfüggesztette. Trump és Netanjahu úgy látják, hogy a nemzetközi terrorizmus legyőzéséhez is – amit Trump beiktatási beszédében megfogadott – Iránon keresztül vezet az út, mert a teheráni rezsim szövetségesein – elsősorban a Hezbollah-on keresztül – folyamatos fenyegetést jelent a térségben, és azon kívül.  

Ami a palesztinokkal való viszonyt illeti, Netanjahu két dolgot hangsúlyozott: bármiféle tárgyalásnak előfeltétele, hogy Mahmúd Abbász elismerje a zsidó állam létezéshez való jogát, másrészt pedig a palesztinok megszüntessék a lakosság folyamatos uszítását Izrael és a zsidók ellen, amit már óvodás korú gyerekeknél elkezdenek. Ezzel Trump is egyetértett, mondván „rettenetes gyűlöletet szítanak a palesztin fiatalok között”, és elfogadhatatlannak tartja, hogy a palesztinok nem ismernek el egy „olyan nagyon nagy és fontos országot”, mint Izrael.  

A sajtótájékoztató utáni mainstream médiavisszhang szinte egységesen azt állította, hogy Netanjahu és Trump feladták a „kétállami megoldást”. Végighallgatva a sajtótájékoztatót (aminek a Hit Rádióban magyar szinkronnal sugárzott változata a Vigyázó! blog YouTube-csatornáján elérhető), egyértelműen állítható, hogy ez nem állja meg a helyét. Trump csak annyit mondott, hogy eredetileg ő is a kétállami megoldást tartotta jobbnak, de arra a meggyőződésre jutott, hogy bármiféle békének csak akkor van esélye, ha azt mind a két fél elfogadhatónak tartja. És ha ez a közösen elfogadható megoldás nem a nemzetközi közvélemény által egyedül üdvözítőnek gondolt kétállami koncepció, akkor az elnök ezt is kész elfogadni. A nemzetközi sajtó szintén nagy teret szánt Trump annak a mondatának, amiben Netanjahutól azt kérte, „egy kicsit” fogják vissza magukat a települések építésében. Kevesebb teret kapott a tudósításokban az, hogy Trump cserébe megígérte, „olyan nagyszabású és jobb alkut szeretnének előkészíteni, amire talán senki nem gondol”. Erről azonban az amerikai elnök még nem árult el részleteket. Trump egy kérdésre válaszolva azt is jelezte, hogy továbbra is foglalkozik az amerikai nagykövetség átköltöztetésével Jeruzsálembe, de a megvalósítás módját még tanulmányozzák.

Olvasson tovább: