Kereső toggle

Mintadiákból lázadó

Újabb krízis előtt a görög gazdaság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Újabb fejezettel bŐvül a görög dráma. Úgy tűnik, ismét az államcsőd réme fenyeget, ugyanis Alekszisz Ciprasz tavaly év végi „lázadó” akciója után az IMF és az ESM is azt fontolgatja, hogy nem vesz részt tovább a görögök 2015-ben kialkudott áthidaló hitelezésében, és további megszorítások bevezetését követeli. Ha nem sikerül a tavaszi választások előtt megállapodni, az kikényszerítheti a görögöket a szabad piacra, ami katasztrofális következményekkel járhat.

Február 20-án jönnek össze az eurózóna pénzügyminiszterei, így égetően fontos, hogy legkésőbb ekkor megállapodás szülessen az eszkalálódó görög krízis megoldására. Tavasszal ugyanis elindul a választási hullám, ami azt jelenti, hogy az ügy a helyi politikai kérdések miatt háttérbe szorul, és mire májusban újra tárgyalóasztalhoz tudnának ülni, addigra már szinte teljesen biztos, hogy Ciprasz kormánya nem fogja tudni teljesíteni a júniusban esedékes adósságszolgálatot.

Mind az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), mind a Nemzetközi Valutaalap (IMF) bekeményített Ciprasszal szemben, és a német külügyminiszter, Wolfgang Schäuble is keményen bírálta a görög kormányt, amiért semmit nem teljesített ígéreteiből, így a válság eszkalálódásának egyedüli okaként Görögországot jelölik meg. Az IMF szerint a görög adósság 2030-ra „robbanhat”, ami azt jelenti, hogy sürgős intézkedésekre van szükség, amelyek hosszú távon csökkentik az adósság mértékét. Ezt pedig nem segítik elő a további segélyek, ha cserébe nem történnek reformok, hanem az első minimális többletet szociális intézkedésekre használják fel, ahogy az decemberben is történt.

Alekszisz Ciprasz egészen tavaly decemberig igazi mintadiákja volt az eurózónának. A görög kormányfő minden egyes megfogalmazott követelést igyekezett megvalósítani, bár nem teljesen az ütemterv szerint, viszont 2016 végén „belázadt”, és több olyan intézkedése is volt, amivel mind az ESM-nél, mind az IMF-nél rossz pontokat szerzett. Ciprasz elhalasztotta az áfa-emelést, egyhavi plusz „bónuszt” adott a nyugdíjasoknak, és harmincezer mélyszegénységben élő gyerek számára ingyenes iskolai étkeztetést ígért. Nem történt meg a munkaügyi reform sem, amelyben az EU a munkáltatók mozgásterét növelte volna a munkavállalók elbocsátására, ami jelenleg a szakszervezetek miatt nem könnyű. Ráadásul azokon a szigeteken, amelyeket a legsúlyosabb mértékben sújtott a migránsáradat, a helybeli cégeknek nem kell társasági adót fizetniük. Az ígéretek költségeit pedig abból a „virtuális többletből” finanszíroznák, ami a görög gazdaság tényleges teljesítménye és a segélyezők által tervként előírt szint között keletkezett.

Az ESM erre reagálva azonnal megfenyegette Görögországot, hogy nem teljesíti a saját részét a korábbi megegyezésből, amely átmenetileg enyhítené az ország rövid távú hitel-visszafizetési kötelezettségeit. Az előzetes megbeszélések nélküli szociális intézkedések ugyanis azt mutatják, hogy Ciprasz nem játszik nyílt lapokkal, így ha nem történnek azonnali megszorítások, Görögország nem kaphat kedvezményt. Ráadásul a görög központi bank által prognosztizált növekedési ütem sem életszerű, ugyanis 2016-ban a görög gazdaság pozitív növekedéssel zárt ugyan, ám az nem érte el az egy százalékot – így nehezen elképzelhető, hogy 2018-ra a jelenlegi tendenciákat követve elérné a 3 százalékot.

Sőt, az igazi problémákra semmiféle megoldás nem születik. Az adóelkerülés, ami nemzeti sportnak számít Görögországban, gigantikus kiesést okoz a költségvetésben, ám ezt a kérdést hosszú ideje egyetlen kormány sem merte megbolygatni. Ciprasz első pénzügyminisztere, Janisz Varufakisz szerint 76 milliárd euró meg nem fizetett adó lappang a rendszerben, amivel szinte teljesen ki lehetne váltani azt a 86 milliárd eurót, amit az ESM és az IMF szándékozott adni Görögországnak 2018-ig. Arra viszont semmilyen lépést nem tett a kormány, hogy ennek csak egy részét is begyűjtse – Ciprasz népszerűsége már enélkül is szinte teljesen elolvadt. Megtörténhet, hogy a görög miniszterelnök bedobja a gyeplőt a lovak közé, és új választást ír ki, amely után nagy valószínűséggel valaki más lesz kénytelen foglalkozni az egyre gigantikusabbá váló probléma megoldásával.

A február 20-iki találkozóig viszont folyamatosan növelni fogják a nyomást a görög kormányon. Az ESM már most is csak abban az esetben hajlandó segíteni a görögöknek a júniusi kifizetésben, ha abban az IMF is részt vesz – ám ez egyelőre még korántsem biztos. Amennyiben Görögország nem kap segítséget az uniótól, kénytelen lesz a szabadpiacon finanszírozást keresni, ami viszont tovább súlyosbítja majd az egyébként sem rózsás helyzetet; a görög államkötvények kamata ugyanis a kialakult helyzet miatt 7 százalék körülire ugrott, ami óriási plusz terhet róhat az országra a már meglévő gondok mellett.

A görög kormányfő a vádak ellen azzal védekezik, hogy a minimális többletből azoknak a rétegeknek juttatott egy keveset, akiket a legsúlyosabb mértékben érintett a válság. A nyugdíjasok ugyanis jövedelmük mintegy 45 százalékát elveszítették a megszorítások miatt, így a legtöbben havi 800 eurónyi összegből kénytelenek megélni (kb. 240 ezer Ft).  A költségvetési szigor leginkább a szegény rétegeket érintette, aminek volt valamennyi pozitív hatása is, legalábbis a gazdasági statisztikára: mivel a lakosságnak nincs pénze fogyasztani, így csökkent az import szintje is az exporthoz képest, ami a folyó fizetési mérleg egyenlegét jelentősen javította.

Olvasson tovább: