Kereső toggle

Kettős mérce - Obama valódi hagyatéka

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kedden megkezdődött a Trump-adminisztráció miniszterjelöltjeinek kongresszusi meghallgatása. Bár a demokrata szenátorok jó előre kilátásba helyezték, hogy nem fogják zökkenőmentesen jóváhagyni a kinevezéseket, a republikánus többségnek köszönhetően való-színűleg azok nagy része megkapja a zöld utat. Egy megrázó chicagói bűntény pedig újfent bebizonyította, mennyire képes a mainstream média bármit – akár személyes tragédiákat is – saját céljai érdekében manipulálni.

Azt, hogy a demokrata szenátorok nem fognak könnyen rábólintani az új adminisztráció miniszterjelöltjeire, már akkor lehetett tudni, amikor kiderült, hogy nem Hillary Clinton nyerte a választásokat. Nem is okozott különösebb meglepetést a kinevezések véglegesítéséhez szükséges kongresszusi meghallgatásokat megelőző és kí-sérő ellenállás. Elizabeth Warren massachusettsi szenátor egyenesen Jeff Sessions igazságügy-miniszteri kinevezésének visszavonására szólította fel Trumpot, mások ahhoz ragaszkodtak, hogy előzetes etikai átvilágítás segítségével biztosítsák, hogy az új kormánytagok „hazájuk érdekeit a sajátjaik elé fogják helyezni”. Ezek a megjegyzések különösen a milliárdos vagyonnal és jól kiépített üzleti kapcsolatokkal rendelkező jelölteknek – Betsy DeVosnak, az oktatási, Rex Tillersonnak, a külügyi, Wilbur Rossnak, a kereskedelmi és Steve Mnuchinnak, a pénzügyi tárca várományosának – szóltak, akik kiemelten a támadások kereszttüzében állnak.

Gyorsított menetrend

Az erkölcsi átvizsgálásokért felelős Kormányzati Etikai Hivatal (OGE) vezetője, Walter Shaub a demokrata szenátoroknak írt levelében a meghallgatások túlhajtásával vádolta a republikánusokat, mondván, „a menetrend szükségtelen nyomást gyakorol a hivatalnokokra”. Pedig 2009-ben hasonló volt a helyzet mind a meghallgatások ütemezését, mind a republikánusok helyzetét illetően, akik kisebbségben voltak a szenátusban, és Barack Obama számos kinevezésével nem értettek egyet. Ennek ellenére a republikánus szenátorok nem próbálkoztak ezek hátráltatásával – még az adóelkerülés gyanújába keveredett Timothy Geithner is pénzügyminiszter lett február 2-ára –, és az OGE is jobban bírta a tempót (tizenkét jelölésből tízet mindössze hat nap alatt elfogadtak). A demokrata szenátorok ugyanakkor – saját rövidlátásuknak köszönhetően – nem sokat tehetnek a kinevezések blokkolása érdekében, hiszen 2013-ban az ehhez szükséges szavazati küszöböt hatvanról ötvenegyre csökkentették, a republikánusok pedig jelenleg többségben vannak a szenátusban.

A kérdés inkább az, hogy ez utóbbiak mennyire tartanak össze, Rex Tillersonnal szemben ugyanis többen kifogást emeltek, aggályosnak tartva a jelölt üzleti érdekeltségeit és orosz kapcsolatait.

Hétfőn Trump egyébként újabb kinevezést jelentett be: veje, Jared Kushner főtanácsadói szerepet fog betölteni. A média azonnal felhívta a figyelmet, hogy a döntés ellentétes a nepotizmusellenes törvényekkel, melyek azonban nem érvényesek „az elnök közvetlen hivatalára”; amellett a kongresszus elfogadott egy szabályt, mely szerint az államfő saját belátása szerint választhatja ki stábjának tagjait. Kushner egyébként teljesen megválik 200 millió dollár értékű befektetési portfóliójától; lemond a Kushner Companies ingatlancége vezérigazgatói, valamint a New York Observer nevű lapja kiadói tisztéről, és eladja külföldi cégekben birtokolt részvényeit.

Heti gyűlölet

A új adminisztráció előtt álló számtalan probléma egyike a bűnözés elképesztő mértékű növekedése – pontosan Barack Obama városában, Chicagóban, ahol keddi búcsúbeszédét is megtartotta a leköszönő elnök. 2015 óta a gyilkosságok száma 58 százalékkal emelkedett – 1997 óta nem volt ilyen magas. Obama elnök és Rahm Emanuel polgármester tudomást sem vettek a helyzetről, és egy múlt heti chicagói megrázó eset sem a megoldáskeresésre irányította rá a figyelmet, hanem a média kettős mércéjére. Négy fekete fiatal elrabolt és válogatott kínzásoknak vetett alá egy fogyatékos fehér fiút. Miközben kinevették, trágár megjegyzéseket tettek Trumpra és a fehérekre, mindezt pedig élőben közvetítették a Facebookon.

A főáramú média eleinte hallgatott, majd amikor végül elkezdtek az ügyről tudósítani, a faji indíttatást kihagyták. Az AP eredeti tudósításának címe – A chicagói rendőrség videóra vett bántalmazás ügyében nyomoz – csak annyit állít, hogy „két férfi és két női gyanúsítottat vettek őrizetbe”. A sajtó hozzáállását az teszi igazán botrányossá, hogy ha ugyanezt fehérek követik el fekete áldozat ellen, a sztori azonnal ott lett volna az összes baloldali lap címoldalán, annak bizonyítékaként, hogy Donald Trump megválasztása kiengedte a rasszizmust és a gyűlöletet a palackból. A The New York Times például Trump győzelme óta heti rovatot közöl This Week in Hate (körülbelül Heti gyűlölet-hírmondó) címmel.

Az éppen aktuális számban azonban említés sem történt a brutális esetről, a másnap megjelent cikkben pedig azt a látszatot keltették, hogy a bűncselekményt a fogyatékosok elleni gyűlölet vezérelte.

Hollywood harcban

Annak ellenére, hogy a hasonló bűncselekmények rendkívül gyakorivá váltak, Obama elnök soha nem vállalta a felelősséget az ezt kiváltó környezet kialakításáért, sőt előszeretettel hangoztatta, hogy a faji kapcsolatok javultak hivatali ideje alatt. Keddi búcsúbeszédében annyit elismert, hogy – bár nagy előrelépés történt a faji és gazdasági egyenlőtlenségek elleni küzdelem terén – még sok a tennivaló. Ez azonban nem Donald Trump és vele együtt a következő adminisztráció hibája – Obamának a Gates professzor ügy (a tanárt letartóztatták, mert betörőnek hitték, ami nemzeti szintű vitát kavart arról, hogy az eset a rendőrség faji szte-reotipizálásának példája-e) kapcsán a helyi, cambridge-i rendőrség ellen intézett kirohanása vagy Trayvon Martinnal (a 2012-ben Floridában önvédelemből megölt fekete fiatallal) és a fergusoni zavargásokkal kapcsolatos megjegyzései egyértelművé tették, hogy az elnök a rendőrséggel szemben mélyen elítélő, és azokkal érez együtt, akik a faji ellenségeskedések erősödéséért felelősek. Sokatmondó a korábbi igazságügy-miniszter, Eric Holder hírhedtté vált megjegyzése is, mely szerint a nemzet túl gyáva ahhoz, hogy valódi párbeszédet lehessen folytatni a faji kérdésekről.

A chicagói helyzet Barack Obama valódi hagyatéka, mint ahogyan az áldozatszerep „kisajátítása” a baloldal által: nagy port kavart az életműdíjjal kitüntetett Meryl Streep Golden Globe-díjátadón mondott köszönőbeszéde, melyben megjegyezte, hogy „Hollywood, az idegenek és a sajtó jelenleg az amerikai társadalom legüldözöttebb rétegei”. Nagyobb kontraszt nem is lehetett volna szavai és a kamerák közvetítette kép között, melyeken a társadalom leggazdagabb, legkiváltságosabb tagjai feszítettek több tízezer dolláros ruháikban, áldozat mivoltukat bizonyára mélyen átérezve.

Ez volt a második jelentősebb alkalom, hogy egy színész szakmájához kapcsolódó platformot használt ki az új adminisztráció erkölcsi megleckéztetésére – novemberben a Hamilton című Broadway-musical stábja intézett pár rögtönzött és keresetlen szót a közönség soraiban ülő Mike Pence leendő alelnökhöz.

Olvasson tovább: