Kereső toggle

Új kihívások az öbölmenti együttműködés előtt

Döcögős integráció

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Unióvá alakítaná az Öbölmenti Együttműködési Tanácsot Szaúd-Arábia és Bahrein. A két monarchia szerint Irán növekvő befolyása, valamint a Közel-Keleten uralkodó bizonytalanság miatt lenne szükség egy erőteljesebb regionális tömörülésre. Az elképzelés szerint a tagállamok összehangolnák gazdasági és politikai programjaikat, valamint közös katonai műveletekben vennének részt. Ugyanakkor nem minden öbölmenti ország lelkesedik Rijád és Manáma ötletéért.

Az Öbölmenti Együttműködési Tanács (GCC) 2013-as csúcstalálkozóján Szaúd-Arábia és Bahrein már határozottan egy szorosabb unió mellett érvelt. A tanács többi négy tagállama azonban elvetette az elképzelést. A térség helyzete azóta sokat változott, ami a szaúdiak és bahreiniek szerint még inkább indokolttá teszi a lépést. Úgy látják, hogy az idei csúcson komoly esély van arra, hogy a többi olajmonarchia is támogassa a felvetést. Ez azonban korántsem ilyen egyértelmű.

A térségbeli országok ugyanis nemcsak fontos szövetségest látnak Szaúd-Arábiában – állítja Giorgio Cafiero, az öbölmenti régió elemzője –, hanem egy olyan ambiciózus szomszédot, amely nem mindig tartja tiszteletben a kisebb államok szuverenitását. A szakértő szerint azért sem biztos, hogy létrejön a Rijád és Manáma által óhajtott unió, mert számos nemzetközi, illetve térségbeli fejleményt az egyes országok másképp értelmeznek.

A GCC országai közül Cafiero Kuvaitot tartja a legdemokratikusabbnak. Példaként hozza fel a múlt hónapban tartott választásokat, amelyeknek eredményeképpen a kuvaiti nemzetgyűlésben olyan liberálisokból és iszlamistákból álló ellenzék alakul, akik a többi GCC-államban semmiféle hivatalt nem tölthetnének be. Sok kuvaiti büszke erre a viszonylagos demokráciára, ezért valószínűleg az unió elképzelése heves ellenvéleményeket fog kiváltani az országban.

Katarnak, amely a világ első számú cseppfolyósföldgáz-exportőre, gazdasági aggályai is vannak a szorosabb tömörüléssel szemben. Egy olyan unió, amely pénzeket venne el a gazdagabb öbölmenti államoktól, hogy a GCC szegényebb térségeit támogassa, semmiképp sem elfogadható a számára. Doha emellett több iszlamista csoporttal került kapcsolatba az elmúlt években – befogadta például a Muzulmán Testvériség számos tagját, még akkor is, ha ez a többi GCC-országgal való jó kapcsolat rovására történt. Cafiero szerint Katarnak fontos kérdés, hogy mi lesz azoknak az ismert iszlamista vezetőknek a sorsa, akik Dohában élnek, egy olyan unió esetén, amelyben például az Egyesült Arab Emirátusok terrorcsoportnak tartja a Muzulmán Testvériséget.

Az Egyesült Arab Emirátusok pénzügyi területen lát riválist Szaúd-Arábiában. Abu-Dzabi többek között ellenezné, ha egy Rijád székhelyű központi bankot állítanának fel a térségbeli országok számára. A helyzetet tovább bonyolítják az iszlamisták, akik nem kis kihívást jelentenek a helyi hatóságok számára. Főleg, hogy már hosszú ideje úgy hírlik, hogy a Muzulmán Testvériség Szaúd-Arábia és Katar megbízásából tevékenykedik az Egyesült Arab Emirátusokban az ország nemzeti szuverenitásának és függetlenségének aláásásán.

Nem egyértelmű az egyes GCC-államok Iránhoz fűződő viszonya sem. Ez alól kivételt jelent Omán, amely mindig is szorosabb kapcsolatokra törekedett a perzsa állammal. A két ország közötti együttműködés kereskedelmi, energetikai, diplomáciai és biztonsági téren is tapasztalható. Ez a jó viszony döntően befolyásolta abban, hogy ne támogassa az öbölmenti országok unióját. Szaúd-Arábiához és Bahreinhez képest Kuvait és Katar is másképp ítéli meg Iránt. Ez utóbbi két országban az uralkodó családok és az ott élő síiták kapcsolata kifejezetten jó, így nem tartanak Irán által generált síita lázadástól. Rijád és Manáma azonban komoly fenyegetést lát az iszlám köztársaságban, amely véres forradalmon keresztül akarja megdönteni a jelenlegi királyi családok hatalmát.

Az tagadhatatlan, hogy a GCC-nek 2013 óta új kihívásokkal kell szembesülnie. Ilyenek például az Iszlám Állam feltűnése és térhódítása, a nemzetközi színtérre visszatért Irán, valamint a jemeni polgárháború. Az sem világos, hogy az öbölmenti országok mit várhatnak a jövőben Washingtontól. A GCC-államok biztonságukat tekintve erőteljesen függnek az Egyesült Államoktól, de természetesen az amerikai fegyvergyártók is szép bevételre tesznek szert az ezeknek az országoknak történő eladásokból. 2015 májusa óta az Egyesült Államok 33 milliárd dollár értékben adott el fegyvereket a térségbeli szövetségeseinek. Az azonban valószínűleg megnyugtató lehet az öbölmenti királyságok számára, hogy a Pentagon élére kijelölt James N. Mattis tavaly a kongresszus egyik bizottsága előtt elismerte: Amerika stratégiai érdekeltségeihez nélkülözhetetlen a GCC.

Korántsem biztos, hogy a regionális bizonytalanság és veszélyek hatására a GCC országai felvállalják, hogy lemondanak bizonyos mértékben az önállóságukról, és alárendelik magukat Rijád fennhatóságának. Az integráció folyamata egyébként már a kezdetektől fogva döcögősen alakult a térségben. Az Öbölmenti Együttműködési Tanácsot az európai Közös Piac sikerén felbuzdulva 1981-ben alapították. A tömörülés célkitűzése volt, hogy szorosabb gazdasági együttműködés alakuljon ki a tagállamok között, összehangolják katonai műveleteiket, és hogy közös valutát vezessenek be.

A valódi közös piac azonban csak 2007-re született meg, a közös valuta bevezetése pedig el is akadt.

Kémhálózat Szaúd-Arábiában

Tizenöt embert ítéltek halálra Szaúd-Arábiában Iránnak való kémkedés vádjával, tizenöt másik személyre pedig 6-tól 25 évig terjedő börtönbüntetéseket szabtak ki. A gyanúsítottakat még 2013-ban vették őrizetbe. Többen közülük egykor a szaúdi védelmi és belügyminisztérium alkalmazásában álltak, de volt közöttük idős egyetemi tanár, gyermekorvos, bankár és két hitszónok is. A vád szerint kémhálózatot állítottak fel, valamint bizalmas katonai és biztonsági információkat adtak át Iránnak, amivel szaúdi gazdasági érdekeket sértettek meg, és felekezetközi feszültséget szítottak. Némelyüket amiatt ítéltek el, hogy az ország síita többségű térségében tüntetéseket támogattak, kémeket szerveztek be, és jelentéseket küldtek az iráni hírszerzésnek. Régóta ez az első bírósági eset, hogy szaúdi állampolgárokat vádoltak meg Iránnak való kémkedéssel. Januárban egy ismert síita vallási vezetőt végeztek ki a királyságban. Nimr Baqir al-Nimr ellen az volt a vád, hogy rendőrök meggyilkolásában vett részt, és hogy arra buzdította a tüntetőket, hogy rohamozzák meg a szaúdi nagykövetséget Teheránban.

Olvasson tovább: