Kereső toggle

Klánok harca - Üzbegisztán Karimov után

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ahogy a diktátorokkal kapcsolatban általában, úgy az Iszlam Karimov üzbég elnök halálával összefüggő hírekkel is nagy volt a bizonytalanság a szeptember másodikán elhangzott bejelentésig. Hogy mi lesz a következménye az egyik legnépesebb közép-ázsiai ország első elnöke halálának, képes lesz-e békésen új elnököt választani a volt szovjet köztársaság, még nem tudni. Mindenesetre csaknem egy hétig tartott a bizonytalanság az elnök rosszullétéről szóló hírek után a halálhír bejelentéséig. Közben viszont nagy csinnadrattával megünnepelték az üzbég függetlenség kikiáltásának 25. évfordulóját.

Szamarkandban, az elnök szülővárosában, már a halálhír hivatalos bejelentése előtti napon elkezdődtek a temetés előkészületei. Üzbegisztán, a Szovjetunióból elsőként kivált közép-ázsiai ország, a birodalom szétesése után nem lett demokrácia. A korábbi pártfőtitkár, az első elnök, Iszlam Karimov országa autokratikus rezsim volt, ahol a börtönökben körülbelül ötezer politikai fogvatartottról tudunk. Az elnök a legutóbbi, 2015-ös választásokat közel kilencven százalékos szavazati aránnyal nyerte, az EBESZ szerint deklarált számtalan csalás mellett, ám a Karimov halála utáni bizonytalanság még ijesztőbb, mint a stabil autokrácia. Az elnök halálhírét nem is hozták nyilvánosságra néhány napig, mivel az utódlás kapcsán hatalmi harcok indultak a különböző klánok között.
A legtöbb, a térséggel foglalkozó elemző szerint az utód a jelenlegi miniszterelnök, Savkat Mirzijajev lehet, aki a róla szóló hírek szerint még keményebb vezető lesz, mint az első elnök volt. A pénzügyekért felelős miniszterelnök-helyettes, Rusztam Azimov a másik, bár kevésbé esélyes utódjelölt: őt a nyugat felé nyitottabb vezetőnek tartják, aki a piacgazdaság elkötelezett híve. Az egyetlen biztos pont a bizonytalanságban az üzbég biztonsági szolgálat feje, Rusztam Inojatov, akit rendkívül kemény és kegyetlen emberként írnak le. Az ő „érdeme”  a 2005-ös andizsáni lázadások elfojtása. Akkor az elnök a város főterén mintegy kétszáz tüntetőt lövetett agyon.
Egyes vélemények szerint a harmincmilliós országot két nagyhatalom próbálja befolyási övezetébe vonni, azaz Kína és Oroszország is beleszólhat az utódlási kérdésbe; a legfrissebb híradások szerint a nyugatbarát miniszterelnök-helyettest már le is tartóztatták, hogy a korábbi KGB szárnyai alól kinövő üzbég biztonsági szolgálat emberei egészen biztosan a hatalom meghatározói lehessenek. A hatalomért folytatott küzdelem az országot uraló klánok között a szó szoros értelmében vérre megy, azért is vívják elkeseredetten az elit tagjai, mert a vereség az életükbe kerülhet.
Valószínűnek tűnik, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatot vezető Rusztam Inojatov, a miniszterelnök Mirzijajev és az elnök özvegye, Tatyjána Karimova alkotta hatalmi trojka már rég eldöntötte az utódlás kérdését. A kormányfő egyébként élvezi a titkosszolgálat támogatását, és elődjéhez méltóan fenntartaná a jelenlegi rendőrállamot a harmincmilliós országban, ami minden nagyhatalomnak érdekében áll. A legfontosabb, hogy a déli szomszéd, Afganisztán oldaláról megvédje az országot az iszlamista hatástól: noha Üzbegisztán muszlim ország, a nők a szovjet időkre jellemző emancipációhoz szoktak, nem hordanak nikábot, és nem is kényszerítik rájuk. A magát előszeretettel az ország világi jellegének és stabilitásának legfőbb biztosítékaként bemutató elnök mindent megtett azért, hogy távozásával se vehessék át a hatalmat a régió sötét lyukának tekinthető Fergana-völgy iszlám radikálisai. Orosz elemzők szerint egyébként ellenzék nem létezik az országban, így a posztszovjet térségre jellemző „színes forradalmak” veszélye nem áll fenn, viszont a vidéki muszlim lakosság körében fennáll a radikalizálódás veszélye: több ezer üzbég harcol az Iszlám Állam oldalán, és az afganisztáni al-Kaidának is van innen utánpótlása. Oroszországnak is elemi érdeke, hogy az ország megőrizze szekuláris jellegét, és a muszlim radikalizmust az eddig megszokott titkosszolgálati és rendőri módszerekkel szorítsák vissza, hiszen sok ezer gazdasági bevándorló dolgozik ott a térségből.
A belső konfliktusokon kívül a leendő elnöknek szembe kell néznie a szomszéd Kirgizisztánnal esetleg kiújuló ellenségeskedéssel is, hiszen a mintegy 1400 kilométernyi közös határból 370 kilométer vitatott terület. Ide tartozik az Ungurtepa hegy is, amely jelenleg kirgiz fennhatóság alatt áll, ám augusztus végén az üzbégek fegyveres deszantosokat vezényeltek a térségbe, amire a helyi lakosság és a kirgiz ellenzék is harcias választ akart adni. Még nem tudni, hova fajulhat a viszony megromlása, de Atambajev kirgiz elnök idejében a kapcsolat annyira mélypontra került, hogy a háború sem volt esélytelen. Mindenesetre a következő üzbég elnök személye – ha autoriter rezsim vezetője is, és rendőrállamot tart is fenn – garanciát kell, hogy jelentsen a stabilitásra és a békére, máskülönben újabb muszlim országot fenyeget káosz és háború.

Olvasson tovább: