Kereső toggle

Kim Dzsongun foglyul ejti a világot

Újabb atomrobbantással sokkolt Phenjan

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Újabb atombombát robbantott múlt pénteken Észak-Korea, sorrendben az ötödiket és a legerősebbet. A bomba robbanóerejét közel 10 kilotonnára becsülik, ami közel van a Hirosimára ledobott bombáéhoz, ami gyakorlatilag a közelébe sem ér az atomhatalmak által birtokolt termonukleáris bombák robbanóerejének. Phenjan makacs próbálkozása azonban, hogy atomfegyverekre tegyen szert, komoly fenyegetést jelent – és nem csak a térségre.

Észak-Korea hivatalos bejelentése szerint ugyanis a bombát sikerült ballisztikus rakétára szerelniük. Ha ez igaz, azt jelenti, hogy innen kezdve már csak a rakéta hatótávolságán múlik, hogy melyik térségre jelent veszélyt. A térképre nézve egyértelmű, hogy az elsődleges célpontok Dél-Korea és Japán, valamint a térségben tartózkodó amerikai haderők.

Nem csoda, hogy Dél-Korea részéről hamar jött a válasz az északi fenyegetésre. A Yonhap nevű dél-koreai hírügynökség egy névtelenségbe burkolózó katonai vezető szavait közölte a témában. Eszerint, ha bármilyen jel arra utal, hogy Észak-Korea atombombát vetne be Dél-Korea ellen, akkor ballisztikus rakétákkal és robbanótöltetekkel porrá fogják rombolni Phenjant, különösen azokat a részeket, ahol az észak-koreai vezetés tartózkodhat. Dél-Koreának nincsen atomfegyvere, de Szöulnak olyan hagyományos ballisztikus rakéták állnak rendelkezésére, amelyekkel könnyedén elérik Észak-Koreát. Kedden Pak Kuhnje dél-koreai elnök utasította a hadsereget, hogy „számoljon le” Észak-Koreával, ha atomfegyvert vetne be. A dél-koreai elnök kijelentette: Kim Dzsongun „mentálisan teljesen beszámíthatatlanná vált”, és erre valóban nagyon sok jel utal. Augusztus végén például két magas rangú kormánytisztviselőt végeztek ki, az egyiket azért, mert elaludt a Kim Dzsongun tartotta értekezleten.

Észak-Korea katonai provokációival szemben a világ mindeddig tehetetlennek bizonyult, miközben Phenjan az év során négy ballisztikus rakétakísérletet hajtott végre. Az augusztusi akció során az 500 kilométeres hatótávolságú rakéta japán vizeken csapódott be. A rakétakísérletek miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa idén márciusban erőteljes szankciókat fogadott el Észak-Koreával szemben, ezek azonban csak akkor lehetnek sikeresek, ha Kína is valóságosan támogatja őket. Észak-Korea esetében a Kína által elfoglalt pozíció kulcsfontosságú – szerencsére az elmúlt időszakban egyre több jel mutatja, hogy már nekik is ellenükre van a magát nukleáris nagyhatalom vezérének gondoló Kim Dzsongun.

Ha a számokat nézzük, Észak-Korea nem tekinthető valódi atomhatalomnak, Oroszországnak és az Egyesült Államoknak egyenként közel hétezer atomtöltettel felszerelt ballisztikus rakétája van, amelyeknek robbanóereje egyenként is sokszorosa annak, amivel Észak-Korea jelenleg rendelkezik. A csapdahelyzetet az jelenti, hogy míg az atomhatalmak elrettentő stratégiai fegyverként tekintek az atom- és hidrogénbombáikra, Észak-Koreának mind a retorikája, mind a ráutaló magatartása azt jelzi, hogy szeretné használni a bombát. Ennek megfelelően egy, a rendelkezésre álló ballisztikus rakétára helyezett koreai atombomba nagyon nagy kárt tudna tenni nemcsak Dél-Koreában, hanem Japánban is. A fokozódó nukleáris fenyegetésnek köszönhetően szerda reggel az Egyesült Államok két B-1B típusú nukleáris szuperszonikus bombázója repült el a Koreai-félsziget felett.

A világgal szemben

Észak-Korea nukleáris programja egészen az ötvenes évekig nyúlik vissza, amikor szovjet segítséggel kezdte el a fejlesztést. 1969-ben kínai titkosszolgálati jelentéseknek köszönhetően derült ki, hogy Phenjan nukleáris fegyverek előállításán dolgozik.
1974-ben Észak-Korea csatlakozott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez, és megengedte nukleáris tevékenysége ellenőrzését. 1985-ben aláírták a nukleáris fegyverek leszereléséről szóló egyezményt, majd 1993-ban kiléptek a nemzetközi egyezmény hatálya alól.
A következő évben az Egyesült Államok és Észak-Korea olyan megállapodást kötött, melynek értelmében Phenjan felhagy a grafitrudas (Csernobil típusú) atomerőmű-programjával, üzemanyagért és más gazdasági és politikai előnyökért cserébe. Az egyezmény alapján Észak-Koreának alá kellett volna vetnie magát a NAÜ rendelkezéseinek.
1998-ban az Egyesült Államok nukleáris fegyverek fejlesztésére szolgáló titkos objektumokat fedezett fel Észak-Koreában. 2003-ban megindultak a tárgyalások, amelyeken Észak-Korea mellett Kína, Dél-Korea, Oroszország, Japán és az Egyesült Államok vett részt. A tárgyalásokon azt követelték Észak-Koreától, hogy szerelje le nukleáris objektumait, de ezt Phenjan elutasította. 2005-ben végül azt ígérte, hogy mégis eleget tesz a követeléseknek, alig több mint egy évvel később azonban felrobbantotta első atombombáját, amely közel egy kilotonna hatóerejű volt. Még ugyanabban a hónapban felrobbantották a második atombombát, amely már öt kilotonnás volt. 2013 februárjában került sor a harmadik tesztre – amelyet már 6-7 kilotonnásra becsültek –, majd 2016 januárjában jelentették be, hogy hidrogénbombát teszteltek. A robbanás mértéke miatt termonukleáris reakcióra nem került sor, de több mint aggasztó, hogy az ország sorra hajtja végre az atomrobbantásokat.

Olvasson tovább: