Kereső toggle

NATO-üzenet Moszkvának

A legnagyobb NATO-csúcstalálkozó a berlini fal leomlása óta

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A berlini fal leomlása óta a legnagyobb NATO-csúcstalálkozóra került sor múlt hétvégén Varsóban. A kétnapos tanácskozáson a legfontosabb döntés a keleti területek orosz fenyegetéssel szembeni megerősítésére vonatkozó megállapodás volt. A szervezet 2017-től négy zászlóaljat állomásoztat rotációs rendszerben Lengyelországban és a balti államokban. Az üzenet pedig Moszkva elrettentése, és annak demonstrálása, hogy a Brexit ellenére az EU, illetve a NATO továbbra is egységes és szorosan együttműködik.

Bár meglepően kevés nyilvánosságot kapott a múlt hétvégi NATO-csúcstalálkozó, a beszámolók mind kiemelték a korábbiakkal szembeni újszerűségét és már-már történelmi fontosságát. Még az olyan jelképes körülmények is jelentőséget kaptak, mint hogy „első alkalommal rendezték közép-európai fővárosban”, mely ráadásul régen szovjet blokkhoz tartozott, sokan pedig „új korszak kezdetének látják”, melyben Európa biztonsága és területi védelme ismét a NATO fő küldetései közé került. A szervezet főtitkára, Jens Stoltenberg szerint a „mérföldkő jelentőségű találkozón” megszületett határozatok „igazolják Európa és Észak-Amerika összefogását szövetségeseik megvédése érdekében”. Obama amerikai elnök szerint a hidegháború óta ez volt a „legfontosabb pillanat” a szervezet történetében.

A zsúfolt hétvégén sok napirendi téma került terítékre: megállapodtak például a közel-keleti és észak-afrikai partnerállamok segítéséről, az iraki hadsereg fokozott támogatásáról, az afgán haderő és rendőrség helyzetének javítását szolgáló anyagi vállalás növeléséről, valamint az Iszlám Állam elleni harcban való nagyobb részvételről. A NATO és az EU most először adott ki közös nyilatkozatot biztonsági együttműködésről, mely elsősorban a hibrid- és a kiberhadviselés területére vonatkozik (azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az Ukrajnában alkalmazott orosz módszereket – a kormány legitimitásának aláásása dezinformáció, szakadárok bátorítása, hackertámadások stb. révén – ne lehessen a balti államokban is bevetni), valamint az illegális bevándorlás visszaszorítását célzó tengeri műveletekre terjed ki. Ami miatt azonban valóban precedens nélkülinek bizonyult ez a csúcstalálkozó, az az, hogy végre válasz született az elmúlt két év orosz külpolitikájára.

A csúcstalálkozó legfőbb célja annak egyértelművé tétele, hogy a nyugati kormányok, bár továbbra is párbeszédet szeretnének folytatni Moszkvával, készek keményebb fellépésre a más országok szuverenitását fenyegető vagy sértő magatartással szemben. A szervezet keleti tagországai a Krím félsziget 2014-es elcsatolása és a kelet-ukrajnai orosz beavatkozás óta sürgetnek olyan intézkedéseket, melyek fokozottabb védelmet biztosítanak számukra. Az aggodalmakat fokozzák a szomszédos országok – vagy akár a skandináv államok egyidejű – lerohanását szimuláló, olykor 40-80 ezer fős csapatokat megmozgató, rendszeressé vált hadgyakorlatok, valamint az orosz vadászgépek heti szintű berepülései a keleti légtérbe.

Mivel az Észak-atlanti Szerződés 5. cikkelye értelmében valamelyik tagállamot ért fegyveres támadás a szervezet egésze elleni támadásként értelmezendő, és kollektív választ válthat ki, a 2014-es walesi csúcstalálkozón egy készenléti tervet fogalmaztak meg a legveszélyeztetettebb államok (jelenleg a Baltikum) védelmére. Most Varsóban abban is megállapodtak, hogy mindezt hogyan valósíthatják meg az Oroszországgal 1997-ben aláírt egyezmény megsértése nélkül, vagyis úgy, hogy nem állomásoznak állandó csapatok a Németországtól keletre fekvő tagországok területén. Ennek megfelelően négy új, összesen 4000 fős gyalogos zászlóaljat küldenek a térségbe – az USA Lengyelországba, az Egyesült Királyság Észtországba, Kanada és Németország pedig Litvániába, illetve Lettországba – de egy jogi kiskaput kihasználva ezek rotációs rendszerben, vagyis ideiglenesen fognak állomáshelyeiken tartózkodni. Obama elnök egy tankokkal és más tüzérségi járművekkel ellátott páncélos dandárt is ígért, mely lengyelországi bázissal rendelkezik majd. Még ezzel együtt sem beszélhetünk majd jelentős haderőről, jelenlétük inkább üzenetértékű.

A varsói csúcson bejelentették továbbá, hogy elérték a Romániában, Törökországban és Spanyolországban az USA által telepített rakétavédelmi pajzs kezdeti műveleti képességét (IOC). Oroszország többször provokációnak nevezte a rendszer létrehozását, és megkérdőjelezi a NATO állítását, mely szerint a cél egy esetleges délről – például Iránból – érkező támadás semlegesítése. Szóba került a minszki megállapodás érvényesítése is, de Ukrajna a hibridhadviselés elleni támogatáson kívül nem sokat kapott. Illetve kritikákat igen, amiért nem halad kellő ütemben a gazdasági modernizáció és a korrupció elleni küzdelem, valamint nem tartottak még választásokat a kelet-ukrajnai régióban, és nem adtak különleges státuszt a területnek.

Moszkva elrettentésén túl a varsói csúcstalálkozó másik fontos üzenete, hogy bár Nagy-Britannia az unióból való kilépés mellett döntött, ez nem veszélyezteti a nyugati országok egyéb szövetségesi viszonyait és együttműködését. Ám Brexit ide vagy oda, a színfalak mögött koránt sincs egység, az Oroszországgal kialakítandó kapcsolatot ugyanis alapvetően kétféleképpen látják. Van egy Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter által képviselt párbeszédpárti tábor, akik a (július elején egyébként újabb hat hónapra meghosszabbított) szankciók feloldását tartanák célravezetőnek. Ugyanakkor, mint a hétvégi NATO-tanácskozás mutatja, jelenleg a párbeszéd és elrettentés megfelelő aránya között egyensúlyozók – Barack Obama, Angela Merkel és Jens Stoltenberg főtitkár – véleménye számít mérvadónak. Utóbbi úgy fogalmazott, hogy miközben fenntartják a Kremllel a folyamatos kommunikációt, a szélesebb körű együttműködéshez való visszatérés a Krím annektálása és az ukrán szeparatisták moszkvai támogatása miatt kizárt. A párbeszédnek egyébként külön platformja is van: a NATO–Oroszország Tanács, amely a hétvégi csúcstalálkozót követően szerdán ült össze a varsói döntésekre és az ukrán válságra fókuszálva. A keleti szárny – mégoly jelképes – megerősítésére a Kreml már a bejelentés után ingerülten reagált, és kilátásba helyezte, hogy válaszul fokozza a katonai jelenlétét a régióban (amely eddig sem volt elhanyagolható). „Amikor NATO-katonák masíroznak és NATO-gépek repülnek a határainknál, nem mi vagyunk, akik a NATO határait fenyegetjük” – jelentette ki Dmitrij Peszkov, Vlagyimir Putyin szóvivője, elfelejtve, hogy már most háromszor akkora haderővel vannak jelen a túloldalon, mint amit a NATO előirányzott.

A NATO-n belüli törésvonal abból a máig megoldatlan dilemmából adódik, hogy hogyan lehet Európa biztonságát szavatolni, és közben Oroszországgal konfrontációmentes kapcsolatot fenntartani. Nem kérdés, hogy Moszkva a mégoly csekély NATO-jelenlétet is bármikor ürügyként használhatja, és a feszültség várhatóan növekedni fog. Ugyanakkor Bogdan Klich egykori lengyel védelmi miniszter szerint a keleti szárny megerősítése nélkül a szervezet „bábu lenne, nem tigris”.

Olvasson tovább: