Kereső toggle

Migráció és válság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 2015-ös évet egyértelműen a szíriai konfliktus következményeképpen megindult migránsáradat, majd az e körül kialakult év végi terroresemények határozták meg Európában – emellett még a görögök tavaszi fizetésképtelensége körül kialakult botrányok, valamint a britek egyre hangosabb unióellenes megnyilvánulásai és esetleges kilépésük fenyegetése is eltörpült.

Már az év elején érezhető volt, hogy az Európába érkezők számában jelentős növekedés állt be. A januári adatok alapján láthatóvá vált, hogy 2014-ben rekord-számú menekültkérelmet adtak be Németországban, mégpedig 626 ezret, ami 1992 óta a legmagasabb szám volt egy év alatt.

Idén áprilisban azonban már egyértelmű kellett volna legyen, hogy a baj igen nagy, ugyanis ez volt a 2015-ös év legfeketébb hónapja. Április 19-én 800 bevándorló haláláról érkeztek hírek, akik Líbiából igyekeztek embercsempészek segítségével átutazni a Földközi-tengeren. A kísérletet mindössze 28-an élték túl, és már akkor egyértelmű volt, hogy a szerencsétlenül járt lélekvesztőt még sok fogja követni. Az európai politika azonban áprilisban csak egy általános tervet fogadott el a menekültügybe fektetett összegek növelésére; egyelőre úgy látszott, nem ismerték fel a probléma akut voltát.

A nyár közepére viszont már nemcsak az időközben a csődtől újra megmentett görögök érezték a saját bőrükön a Törökország és Észak-Afrika irányából egyre özönlő tömegek okozta káoszt, hanem Magyarország, Szerbia, Horvátország, Montenegró, de a nyugat-európai országok is. Június elején Leszbosz polgármestere jelezte, hogy nem bírnak az egyre özönlő tömeggel, a hónap végén pedig minden szem Magyarországra tekintett, és az európaiak egyik része hangosan éltette Orbán Viktor kiállását, míg mások egy emberként követelték a magyar kormányfő menesztését. Június végére ugyanis a magyar kormány egyértelművé tette, hogy rajtunk keresztül senki nem mehet illegálisan Nyugat-Európába – vagy regisztrálnak és vállalják az azonnali kiutasítást, vagy menjenek másfelé.

Nyári ostrom

Ezzel párhuzamosan a Franciaország és Nagy-Britannia közötti calais-i átkelőhely is gócponttá változott, amikor július végén mintegy 2100-an indultak meg egyszerre Calais-ból, hogy a Dzsungel néven ismert tranzitzónából kitörve végre brit felségterületre léphessenek. A britek a magyar példához hasonlóan nem a liberális megoldást választották, hanem hétmillió font extra forrást csoportosítottak át az átjáró védelmére. A Dzsungel már 2002 óta létezik, viszont a menekültek szinte ostromszerű megindulása egyértelműen ráirányította a figyelmet Calais-ra. Másnap újabb 1500 ember próbált átjutni a Csalagúton – ekkor már a franciák is „beszálltak a játékba” 120 átirányított rendőrrel, valamint egy, a britek által finanszírozott, a Csalagút bejárata köré emelt 3 méter magas kerítés építésével.

Augusztus és szeptember volt az eseményekben leggazdagabb két hónap a nyári időszakban – az ekkor már minden irányból érkező migránstömeg az egész európai politikában központi kérdéssé vált, és több helyen egyszerűen megbénította a közlekedést is. Csak júliusban 50 ezer ember érkezett Európába az UNHCR adatai szerint. Augusztus elején az újraválasztott görög miniszterelnök, Alekszisz Ciprasz bejelentette, hogy országa segítség nélkül nem tud több bevándorlót befogadni, és felhívta a figyelmet, hogy a probléma nem egyedül Görögországé, hanem egész Európáé.

Nagyjából ezzel egy időben dőlt el, hogy az Európai Bizottság mintegy 2,4 milliárd euró forrást biztosít a következő hat évben azoknak az országoknak, amelyek nagy létszámban kénytelenek foglalkozni a migránsokkal. A pénzt elsősorban a határok megerősítésére, illetve az embercsempészek elleni hatékonyabb fellépésre adják majd, amire a pénzügyi válság által sújtott görög gazdaságnak már nem maradna egyébként elkülöníthető forrása.

Őszi áradat

Augusztus végén Macedónia megnyitotta korábban lezárt határait, amivel egy csapásra 39 ezer migráns indult el a kontinens belső részei felé. Ausztriában egy gazdátlanul hagyott hűtőkocsiban hetven migráns holttestére bukkantak a hatóságok. Az eset újra felhívta a figyelmet arra, hogy az embercsempészek elleni fellépés még mindig nem elég hatékony, annak ellenére, hogy csak 2015-ben mintegy 30 ezer bűnözőt sikerült azonosítani.

Szeptember elsejére a görög Leszbosz szigeten tartózkodó bevándorlók száma hivatalosan is meghaladta a sziget lakosságát, illetve az UNHCR is megállapította, hogy addigra mintegy 300 ezer ember érkezett az európai kontinensre. Ugyanezen a napon zárta le a magyar kormány hivatalosan a Keleti pályaudvart, amivel igyekeztek megakadályozni, hogy az érvényes úti okmánnyal nem rendelkező bevándorlók Nyugat-Európába távozhassanak az országból. A nemzetközi felháborodás eredményeképpen a magyar hatóságok végül továbbengedték a hangosan tiltakozó bevándorlókat, akiknek útját a szeptember 2-án a török Bodrum strandján megtalált hároméves kisfiú, Alan Kurdi holttestéről készült fényképek keltette nemzetközi szimpátia is segítette.

Nem segített a helyzeten Angela Merkel kétértelmű felhívása sem, amely szerint a szíriai menekültekre nem vonatkoznak a korlátozások; akik a háború elől menekülnek, Németországba mindenképpen mehetnek. Ennek hatására a magyar főváros pályaudvarán rostokoló tömeg szeptember 2-án a Keletiből gyalog elindult az osztrák határ felé. A magyar hatóságok később buszokat indítottak, amelyek egyre gyorsabban juttatták át a tömeget az osztrák határon. A nemzetközi felháborodás aztán a német pályaudvarokon érte el a tetőpontját, amikor az érkező bevándorlókat könnyeit törölgető üdvözlő tömeg várta. Merkel kancellár emellett bejelentette, hogy a tervek szerint mintegy 6 milliárd eurót csoportosít át a tartományi és a központi költségvetésben az érkezők elhelyezésére.

Egyre lohadó lelkesedés

Szeptember 6-án Ferenc pápa is úgy érezte, hogy eljött az ideje a hivatalos bejelentésnek, hogy a Vatikán is fogad be migránsokat, majd hasonlóan nagylelkű ajánlatok érkeztek Nagy-Britannia és Franciaország részéről, melyek szerint a britek öt év alatt 20 ezer szíriai menekültet hajlandók befogadni, a franciák pedig 24 ezret két év alatt. Németország ehhez képest viszont csak az idén 800 ezer bevándorlót fogadott be. Az egyenlőtlenség hatására megszületett az egységes kvótarendszer ötlete, amit azonban a kelet-európai országok kivételes egységben utasítottak el.

Az egyre növekvő létszámú migránstömeg egyértelműen segítségére volt azoknak is Nagy-Britanniában, akik a szigetország kilépését propagálják az Európai Unióból – a britek nélkül viszont a kvótarendszer egyértelműen kudarcra van ítélve. Ha pedig nincs konszenzus, csak kényszer, akkor a jövő nyárra valószínűsített brit népszavazás eredménye borítékolhatóvá válik.

Szeptember végére a németek lelkesedése is majdnem teljesen elfogyott, igyekeztek a német–osztrák határ lezárásával lassítani a menekültáradatot, amit a korábban már megszüntetett határellenőrzések visszaállítása követett Ausztriában, Hollandiában és Szlovákiában is.

Nagyjából ezzel egy időben Dánia, az egyik kiemelt migránscélpont hivatalosan is felére csökkentette a bevándorlóknak járó segély összegét, Finnországban pedig egyre gyakoribbá váltak a menekülttáborok elleni rasszista támadások, ami elvette a bevándorlók kedvét attól, hogy odamenjenek. Svédország még ekkor is fogadott be bevándorlókat, bár itt is egyre inkább érezhető volt, hogy a hatalmas tömeg anyagi igényeit nem biztos, hogy hosszú távon bírni fogja a svéd gazdaság.

Ősszel már a német menekülttáborokból is sorra érkeztek a hírek és rémhírek megerőszakolt nőkről, agresszíven rabló migránsokról és a hírek nyomán kialakult rasszista támadásokról, felgyújtott menekülttáborokról. A Die Welt című hetilap beszámolója szerint a német lakosság körében egyre növekszik a migránsoktól való félelem, amelynek nyomán a legálisan megvásárolható fegyverekből, gáz- és paprika-spray-kből már akkora a hiány, hogy csak a jövő év elején várható újabb készlet.

Rekordlétszám

Szeptemberben a német alkancellár, Sigmar Gabriel bejelentette, hogy a hivatalos menedékkérők létszáma várhatóan év végéig átlépi az egymilliót, és még legalább 200 ezren vannak úton. Erre válaszul John Kerry amerikai külügyminiszter közölte, hogy 2017-ig az Egyesült Államok is befogad majd 100 ezer menekültet, amivel azonban nem váltott ki osztatlan sikert az amerikai polgárok között. Október végén Olaszország lezárta a Mare Nostrum fedőnevű kereső- és mentőakcióját a tengeri útvonalon lélekvesztőkön érkező migránsok kimentésére. A következő napon, azaz november elsején kezdődött el a Frontex hasonló akciója, a Triton, amely viszont sokkal kisebb költségvetéssel gazdálkodhat, mint az olaszoké, így valószínűsíthető, hogy egyre több haláleset várható a romló időjárási viszonyok között útnak induló migránsok között.

Akik azonban az idén nem indulnak el, minden bizonnyal megpróbálják majd az átjutást jövőre, amikor az unió prognózisa alapján akár 3 millió bevándorló is érkezhet.

Nem lesz Brexit?

Az idei év másik forró témája volt a britek által 2017-re tervezett, de nagy valószínűséggel jövő nyáron megrendezésre kerülő népszavazás az unióban maradásról. Szakértők szerint azonban nem annyira az érvek, hanem a taktika és a kampányra fordított források mennyisége fogja eldönteni, hogy a britek végül mit választanak; a bevándorlás korlátozásán kívüli két legfőbb érv ugyanis, amelyekkel a kilépés hívei kampányolnak, az év végére minden jel szerint megszűnt.

Schengen az újra felállított határellenőrzésekkel komoly sebet kapott, bármennyire is bizonygatja mindenki, hogy az intézkedések átmenetiek. Az is egyértelmű, hogy a dublini egyezmény kudarcot vallott, így a jövőben a jelenlegi felállást mindenképpen valami másnak kell felváltania. A másik brit érv, mely szerint az eurózónából föderációs egység jöhet létre, ugyancsak gyengült, hiszen az euró valószínűleg a közeljövőben nem tudja kiváltani a még meglévő nemzeti fizetőeszközöket. Ennek ellenére mégsem vehető biztosra, hogy a britek bent maradnak az unióban, köszönhetően az immár húsz éve tartó folyamatos elidegenedésnek a szigetország és az unió többi tagállama között.

Olvasson tovább: