Kereső toggle

Kína is terrorcélpont Afrikában

A nemzetközi együttműködés mellé áll Kína is

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amikor néhány nappal a párizsi merényletek után az al-Kaida szaharai ágához köthető terroristák törtek rá egy bamakói luxushotelre, a 19 áldozat közül három kínai volt. Előzőleg a párizsi horrorért felelős Iszlám Állam jelentette be, hogy fegyveresei végeztek egy Mozambikban elrabolt kínai szakértővel. Hszi Csin-ping kínai elnök válaszul nem csupán elítélte a két dzsihádista szervezet támadásait: azt is leszögezte, hogy Kína „fokozni fogja nemzetközi együttműködését a béke és a nyugalom fenntartása érdekében az ártatlanokat sújtó terrorista tevékenység ellen”. Súlyos szavak: Peking mindmáig óvakodott erőinek külföldi bevetésétől. A történtek után ez is változhat.

A múltban a kínai hatalmat az ország határain belül főleg tibeti és hszincsiangi, a hatóságok által külföldről szervezett terrorista tevékenységként kezelt felkelések, merényletek fenyegették.  Ezek nyugtalan nemzetiségi térségek, ahová milliószámra telepítettek más kultúrájú „han” kínaiakat, hogy ők kerüljenek többségbe.  Napjainkhoz közeledve Kínának mind gyakrabban kellett külföldön is – főleg Afrikában – szembenéznie az ott terjeszkedő dzsihádisták akcióival. Már csak azért is, mert egyre több kínai érkezik erre a kontinensre, amelynek Kína mára a fő kereskedelmi partnerévé vált – évi 200 milliárd dolláros forgalommal.
A fekete földrészen dolgozó kínai állampolgárok számáról eltérő becslések keringenek, a Le Monde „csaknem kétmillióról”, a Time „legalább egy, de akár ötmillió” kínairól írt. Peking munkások seregét küldi több afrikai országba is, aminek kockázatait jól mutatja, hogy Kína 2011-ben példátlan flottaművelettel volt kénytelen kimenteni a polgárháborúba süllyedt Líbiából 36 ezer emberét. 2012-ben különböző fegyveres csoportok 44 kínai munkást ejtettek túszul Szudánban és Egyiptomban, elszigetelt incidensek azóta is több kínai állampolgár életét követelték a földrészen. Mindez már korábban elindította Peking stratégiájának felülvizsgálatát. Afrika földjén megjelentek a kínai egyenruhások, erre éppen a terrorizmus elleni globális küzdelem nyújtott alkalmat.
Kína bekapcsolódott a szomáliai kalózok elleni nemzetközi őrjáratokba, 400 katonával járult hozzá az ENSZ égisze alatt Maliban szolgáló nemzetközi kéksisakos erőhöz, amely a dzsihádisták agressziójának visszaverése után őrzi a rendet, Dél-Szudánba pedig, ahol jelentős olajérdekeltségei vannak, Peking 144 fős zászlóaljat küldött a világszervezet felkérésére. Az ázsiai óriás most arra készül, hogy állandósítsa katonai jelenlétét a kontinensen. A pekingi sajtó feltűnő helyen tudósított arról a látogatásról, amelyet novemberben Fang Fenghui kínai vezérkari főnök tett Dzsibutiban, hogy az ígéretesen alakuló katonai együttműködésről tárgyaljon a stratégiai fontosságú kelet-afrikai ország vezetőivel.
A Le Monde diplomáciai forrásból úgy értesült, hogy Dzsibuti engedélyezni fogja egy kínai haditengerészeti támaszpont létesítését, Kína pedig részt vállal partnere fegyveres erőinek fejlesztésében. Peking, amely eddig is bőkezűen pénzelte a kicsi és szegény államot, legalább 200 millió dollárt irányoz elő erre a célra. Az Afrika szarvában, Dzsibuti partjainál sorakozó amerikai, francia, japán támaszpontok fontossága mostanában a Közel-Kelet friss válságai miatt egyre nő. Egy ottani kínai bázis gondolatát korábban ellenezték Washingtonban, most viszont David Rodriguez tábornok, az Afrikában szolgáló amerikai katonai erők főparancsnoka feltűnő megértéssel kommentálta a lehetőséget: „Szomália, amelynek közelében Kína is részt vesz a kalózok elleni küzdelemben, nagyon messze van Kínától, Pekingnek ezért szüksége van egy logisztikai és utánpótlási támaszpontra” – magyarázta a Time-nak. Aligha véletlen az, hogy Eric Prince, aki korábban a Blackwater nevű amerikai biztonsági ügynökségnek – „a világ legnagyobb magánhadseregének” – volt a vezetője, manapság Afrikában működő kínai nagyvállalatoknak dolgozik.
Kínában a rendőrség és különböző titkosszolgálatok mellett külön minisztérium – a Guoanbu – őrködik a belbiztonság felett, ez a hatóság Egyiptomban, Jordániában, Dél-Szudánban, Nigériában, Angolában és Dél-Afrikában regionális képviseleteket létesített. A Le Monde szerint a Dzsibutiban tervezett kínai támaszpont feladata többek között a Guoanbu afrikai képviseletein zajló tevékenység, az afrikai kínai hírszerzők összehangolása lenne.
Peking szemében azonban érthetően a Kína határain belüli fenyegetések elhárítása a legfontosabb. Szeptemberben Hszincsiangban ért terrorista támadás egy bányát, erről csak novemberben, hosszú hajsza után számolt be a rendőrség, bejelentve, hogy a csoportot felszámolták, 28 tagját megölték. A hatóságokat különösen aggasztja, hogy már vagy ezer kínai állampolgár fordult meg pakisztáni és szíriai dzsihádista kiképzőtáborokban.
A terrorizmusról az al-Kaida 2001-es amerikai merényletei óta ismételten konzultáltak Washington és Peking szakértői: a legutóbbi, augusztusi megbeszéléseikről kiadott közlemény szerint a kínai fél arra figyelmeztetett, hogy az al-Kaidához kötődő – Kínában is dzsihádistákat toborzó – Kelet-turkesztáni Iszlám Mozgalom (ETIM) és a térségben működő más terrorista szervezetek „súlyos veszélyt” jelentenek nemcsak Kína és az Egyesült Államok, de az egész nemzetközi közösség számára is. Hszi Csin-ping alighanem erre utalt a bamakói merénylet után.
A globalizált világban nem számítanak a távolságok. Mali, Hszincsiang, New York vagy Párizs egyaránt célponttá válhat.

Olvasson tovább: