Kereső toggle

Széles paletta - Donald Trump sokkolja Amerikát

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Javában zajlik a küzdelem a 2016-os amerikai elnökválasztáson indulni készülő jelöltek között. Demokrata oldalon nem sok történt az elmúlt hetekben, eddig mindössze öt jelölt jelezte hivatalosan indulási szándékát, és ketten nyilatkoztak úgy, hogy a várakozások ellenére kimaradnak a versenyből. Nem így a republikánusoknál, ahol eddig tizenheten jelezték, hogy szándékukban áll megméretni magukat a következő elnökválasztáson, és csak Mitt Romney jelentette be, hogy ezúttal meghagyja a teret a többieknek. A kampány során tizenkét vitában fog majd eldőlni, ki lesz a republikánusok jelöltje jövő novemberben. Eddig két vitára került sor, amelyek a sajtó által becsült esélyeket már most a fejük tetejére állították.

A legutóbbi vitát a múlt hét csütörtökön tartották az ohiói Clevelandben, két fordulóban, ahol az esti vitára csak azt a tíz jelöltet hívták meg, akik a közvélemény-kutatások szerint vezetik a jelöltlistát, a többiek egy korábbi időpontban, délután ötkor vitatkozhattak egymással. Ugyanígy tervezik a felosztást a következő vitára is, amelyre szeptember 16-án kerül majd sor Kaliforniában.

A felosztás alapjául szolgáló közvélemény-kutatásokat bizonyos jelöltek bírálták, ugyanis a mértékadó média által esélyes indulónak tartott Chris Christie, vagy az előző elnökválasztáson már szárnyait próbálgató Rick Santorum az augusztusi adatok alapján a mezőny hátsó részében foglalt helyet, míg Donald Trump, akit a többiek igyekeznek komolytalan jelöltnek beállítani, az első helyen áll, még mindig mintegy 17 százalékponttal. A vita előtt a közvélemény-kutatásokban Trump 26 százalékponttal volt első helyezett, viszont a Fox News műsorvezetője, Megyn Kelly élő adásban olyan sikeresen hozta zavarba húsbavágó kérdéseivel, hogy ellentmondásos válaszaival, úgy tűnik, maga ellen fordított néhány százaléknyi támogatót. Ennek ellenére továbbra is vezet, ami a média szerint egyelőre csak azt mutatja, hogy a választóknak elegük van a politikusokból, és változtatni akarnak, mindegy, milyen áron.

Trump igazi médiaceleb, aki egy olyan Amerikát képvisel, amely már nem létezik. Az „amerikai álom” megtestesítőjeként először az üzleti világban, majd a valóságshow-k segítségével a szórakoztatóiparban építette fel saját magát, innen próbál most átnyergelni a politika világába. Kampányának legfőbb célkitűzése, hogy „tegyük újra naggyá Amerikát”, viszont a tévévita tanulságai szerint egyelőre mégsem veszi komolyan, annak ellenére, hogy a változásra áhítozó amerikaiak számára ő akár valódi jelölt is lehet, mivel nem sokban hasonlít a politikai háttérrel induló jelöltaspiránsokra.

A The New York Times szerint egyébként Trump akár még be is kerülhet a nagy játékba, ha egyesíteni tudja azokat, akik elégedetlenek és Obama ellen fordultak. Illetve tőkét kovácsolhat abból is, hogy rengetegen olvassák a könyveit, és a gyűlésein rendszeresen teltház van – magyarán jól ráérez, hogy a közönség mit szeretne hallani. Az is segíthet neki, hogy a New York-i üzleti világgal igen jó kapcsolatokat ápol. Trump a legtöbb fontos kérdésben konzervatív jobboldali álláspontot képvisel, nem támogatja sem az abortuszt, sem a melegházasságot, viszont nyíltan kiállt a melegek elleni gyűlölet-bűncselekményekkel szemben. Támogatja az egyház és vallási kérdések jelenlétét a közéletben, és teljes mellszélességgel kiáll Izrael mellett is, sőt, nemrég kijelentette, hogy a legrosszabb dolog, ami a zsidó állammal történhetett, az Barack Obama.

Az egyelőre vezető Trump mögött Floridában Jeb Bush és Marco Rubio áll a második helyen, New Hampshire-ben viszont Busht John Kasich korábbi ohiói kormányzó követi. Iowában az első öt között ott van még Ben Carson agysebész is, és szinte mindenhol feljött az ötödik helyre Carly Fiorina, a Hewlett-Packard konszern korábbi vezetője. Egyértelműen látszik, hogy hiába sorolták a második vonalba, magasan vitte a pálmát a délutáni vitában az üzletasszony, aki sokak szerint sikeresen kihívhatja a demokrata jelölti posztért eséllyel induló Hillary Clintont.

Fiorina sokak számára ismeretlen volt eddig, viszont a gazdasági szférában igazi sikertörténetet tudhat maga mögött, ami a The New York Times szerint akár döntő előnyt is adhat neki a többi republikánus aspiránssal, illetve Clintonnal szemben is – neki ugyanis valós tapasztalatai vannak arról, hogyan kell céget vezetni, amit eddig sikerrel művelt is.

Fiorina igazi konzervatív jobboldali, aki szerint az abortusz nem elfogadható, és hivatalosan is kijelentette, hogy az ő véleménye szerint a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata. Emellett ugyan respektálja a melegek élettársi kapcsolatát, de a házasságuk legalizálását nem támogatja. Egyelőre nem sok nyilatkozatot lehet hallani tőle egyházi és hitbeli kérdésekben, viszont azt lehet tudni, hogy erősen támogatja Amerika katonai szerepvállalását a válsággócokban. Idén februárban azt nyilatkozta: „Én valóban ismerem a Közel-Kelet vezetőit, Obama és Hillary viszont nem.” Egyelőre nem tudni, mekkora eséllyel vág bele a küzdelembe, de hogy felkerült az esélyesek palettájára, az biztos.

Az egyházi kérdésekben tett nyilatkozataival, gyújtó hatású beszédeivel és az agysebészet terén szerzett elvitathatatlan érdemeivel nagy népszerűségre szert tevő Ben Carlson számára viszont egyelőre nem annyira jók a kilátások, mint Fiorina számára. A The New York Times szerint akkor lehet esélye, ha a jól idézhető megszólalásai, illetve a vitákon nyújtott jó szereplése hosszú távon szavazókat nyernek meg a számára. Donald Trumphoz és Fiorinához hasonlóan Carlson számára is nagy előnyt jelenthet, hogy a jelenlegi politikusokkal torkig lévő amerikai társadalom szívesebben támogat olyan jelölteket, akik újoncok a politikában, az ő jelöltsége a finanszírozási kérdésen bukhat el – ugyanis könnyen meglehet, hogy Carlson nem tud majd versenyezni a pénzgyűjtésben a nagy súlyú gazdasági szereplőket is támogatóik között tudó jelöltekkel.

Ahogy demokrata oldalon Hillary Clintont tartják a leginkább kormányzóképesnek, republikánus oldalon ezt a szerepet talán Jeb Bushra lehetne ráhúzni. Megvan a politikai háttere, a financiális feltételek egy sikeres kampányhoz, jól beágyazott támogatói köre van az ország legfontosabb „billegő” államában, Floridában (itt dőlt el a 2000-es választás bátyja javára Al Gore-ral szemben), és erős kapcsok fűzik az ország spanyol ajkú lakosságához is, akik

jelentős erőt képviselnek a választáson. Nyíltan beszél katolikus hitéről, és azokkal a kijelentéseivel, amelyek szerint a hívő üzlettulajdonosokat hagyni kellene, hogy gyakorolhassák a szabad vallásgyakorlás jogát az üzletükben is, akár az evangéliumi hívő közösséget is maga mellé tudja állítani. Veszélyforrás lehet azonban számára a melegjogi kérdésekben tapasztalható enyhülése, ugyanis a Legfelsőbb Bíróság döntésére reagálva azt nyilatkozta, hogy az élethosszig tartó elkötelezettséget az egynemű párok esetében is respektálni kell, holott korábban egyértelműen ellenezte a melegházasságot. Mindemellett vannak olyanok is, akik a neve miatt nem támogatják – a Bush-dinasztia tagjának lenni eszerint egyszerre politikai tőke és hátrány is.

Floridában Bush mellett holtversenyben Marco Rubio áll a második helyen, aki ugyancsak nagy népszerűségnek örvend a republikánus szavazók között. Ő lehet az sokak szerint, aki újra egyesítheti a republikánusokat, ugyanis a programja a mérsékeltek, a szociálisan érzékeny konzervatívok és a költségvetési szigort követelő Tea Party-tagok számára egyaránt tartalmaz fontos elemeket is, ráadásul mivel Rubio maga is spanyol ajkú háttérrel rendelkezik, a hispán szavazók szimpátiáját is könnyen elnyerheti. Karizmatikus szónok, és a maga 43 évével igen fiatal a többiekhez képest, így akár az ifjabb szavazókat is sikerrel szólíthatja meg.

Rubio a többi republikánus jelölthöz hasonlóan konzervatív jobboldali, erősen ellenzi az abortuszt, és támogatja a nőkkel szembeni egyenlő bánásmódot a közélet és az üzleti szféra minden területén. Ő is, ahogy Jeb Bush, kifejezi, hogy a vallásszabadságot ugyanúgy támogatni kell, mint a melegek jogait, ám ellenzi a melegek házasodását, és nem ért egyet azzal sem, hogy gyermekeket fogadjanak örökbe. Az egyház és az állam elválasztásával kapcsolatban támogatja, hogy a hitbeli kérdésekben az állam ne dönthessen, és kijelentette, hogy Istent nem zárhatjuk ki az életünkből még a közéletben sem. A közel-keleti kérdésekben nemrégiben azt nyilatkozta, hogy az Iszlám Államot most kellene teljesen legyőzni, hogy ne később kerüljenek szembe ezzel a problémával. Támogatja a jelentősebb katonai szerepvállalást külföldön, és ellenzi a nukleáris programról szóló megállapodást Iránnal.

Rubio számára az jelenthet igazi veszélyt, ha az ugyancsak népszerű Jeb Bush-sal szemben alulmarad Florida államban, amire azért megvan az esély, mert nyilvánvaló, hogy nem lehet fenntartani azt a helyzetet, hogy mindenkit igyekszik képviselni politikai programjában – ezt vetik a sajtóban a leginkább a szemére, illetve hogy hajlamos a populizmusra. 2013-ban ugyanis ő volt az egyik, aki nyolcadmagával áttolt egy bevándorlási törvényt, amelytől mára egyértelműen elhatárolódott, azt állítva, hogy azt mindenképpen felül kell vizsgálni, ugyanis a helyzet megmutatta, hogy lépésről lépésre kell keresni a megoldást, ami mindenekelőtt a határok biztonságával kezdődik.

Olvasson tovább: