Kereső toggle

A média szerepe az üldözöttek megmenekülésében

Út a szabadságba

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nemzetközi nyomásra hétfőn szabadon engedték szudáni börtönéből a keresztény hite és keresztény házassága miatt aposztáziával vádolt és halálra ítélt Mariam Yahya Ibrahimot. Hozzá hasonlóan sokakat ítélnek el, ám csak keveseknek adatik meg, hogy a Nyugat felkarolja ügyüket és megmeneküljenek a biztos haláltól.

Naivitás volna azt gondolni, hogy a szudáni igazságszolgáltatás döntésének bármi köze lenne az emberi jogok és a vallásszabadság gyakorlásához. Kartúm kormánya továbbra is az iszlám jogrendet, a saríát alkalmazza, amely szerint egy muszlimnak született ember nem változtathatja meg vallását – ha mégis megteszi, a törvény halálbüntetéssel szankcionálja. Mariam Ibrahim szabadon engedése sokkal inkább tekinthető PR-fogásnak, miután Szudán jelentős nemzetközi nyomás alá került az eset kapcsán. Az Egyesült Államok ugyanis 1997 óta súlyos, máig fennálló szankciókat alkalmaz Szudánnal szemben az emberi jogok megsértése és a nemzetközi terrorizmus elősegítése miatt. Nem véletlen, hogy a szudáni külügyminisztérium a precedens értékű kegyelmi határozat kapcsán rögtön felhívta a nemzetközi közösség figyelmét az országot sújtó szankciókra és a 35 milliós lakosság szenvedésére. 

A nyugati média és a közel egymillió tiltakozó aláírást összegyűjtő emberi jogi szervezetek szerepe vitathatatlan Mariam kiszabadulásában. Emellett számos magas rangú politikus, köztük Tony Blair, David Cameron és Hillary Clinton is elítélte az ügyet. Mindennek köszönhetően a fellebbviteli bíróság semmisnek nyilvánította a korábbi bírósági ítéletet, és elrendelte Mariam szabadon bocsátását. Al-Sharif Ali, Mariam ügyvédje szerint nagyban hozzájárult a győzelemhez az asszony erős személyisége és kitartása is, aki annak ellenére nem volt hajlandó hite megtagadására, hogy február óta raboskodott a Kartúm melletti börtönben 20 hónapos kisfiával és a börtön falain belül megszületett kislányával.

Egy nappal szabadulása után azonban Mariam Ibrahimot és családját 40 titkosszolgálati alkalmazott tartóztatta fel a kartúmi repülőtéren, ahon-nan Amerikába készültek utazni.

A szudáni kormány közlése szerint a családot úti okmányaik körüli bonyodalmak miatt tartóztatták fel, 24 óra elteltével azonban újra szabadon engedték őket.

Szudánhoz hasonlóan a világ országainak több mint tizedében érvényes a saría azon rendelkezése, hogy a más (többségében keresztény) hitre térők halállal lakolnak. Ezt csak a hitüket megtagadók kerülhetik el. Azok közül, akik a végsőkig kitartanak, csak azok a kevesek menekülnek meg, akiknek ügye széles körű nemzetközi felháborodást kelt.

A nyugati média tiltakozására szabadult ki 2012-ben Juszef Nadarkhani iráni keresztény pásztor, akit 2009 októberében börtönöztek be és ítéltek halálra aposztázia vádjával. Az ügy kapcsán kialakult óriási nemzetközi figyelem találkozott a szankciókkal sújtott perzsa állam érdekeivel, ami elősegítette Nadarkhani pásztor szabadulását. 2010 óta azonban, amikor Khamenei ajatollah felhívta a figyelmet a házi gyülekezetek terjedésére, mindennapos lett a keresztény vezetők és csoportok üldözése, bebörtönzése. Nadarkhani pásztor esetével ellentétben a főáramú média nem karolta fel az immár 2 éve börtönben sínylődő Saeed Abedini pásztor ügyét, aki a mindennapos verések miatt súlyos belső szervi károsodást szenvedett, és állapota orvosi beavatkozás hiányában egyre romlik.

A média figyelme és nemzetközi felháborodás nélkül nem szabadult volna ki a 2006-ban többször bebörtönzött, majd halálra ítélt, szintén keresztény hitre áttért Abdul Rahman sem, akinek megmeneküléséhez hozzájárult Condoleezza Rice akkori amerikai külügyminiszter telefonhívása is, melyben az afgán elnököt kérte a halálos ítélet eltörlésére. Ezt követően Rahmant szellemi fogyatékosnak nyilvánították, és elengedték. 2012-ben egy tizenéves pakisztáni keresztény lányt a Korán elégetésével vádoltak meg, és börtönöztek be, majd szintén a nyugati médiavisszhang miatt ejtették a vádat. Sajnos azonban ő csak egy szerencsés a számos névtelen, a nyugati média figyelmét elkerülő keresztény között, akik napi szinten szenvednek atrocitásokat Pakisztánban is – mint az az áprilisban halálra ítélt pár, akik az ellenük felhozott vád szerint istenkáromló SMS-eket küldtek egymásnak, noha egyikük analfabéta.

Olvasson tovább: