Kereső toggle

Az erőszak kultúrája

Sok a bűntett, kevés a büntetés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több figyelmet kellene szentelni az uniós polgárok alapjogainak védelmére a munkaügy és a gazdaság mellett – derül ki abból a felmérésből, amely 28 uniós tagállam több mint negyvenezer női állampolgárától gyűjtött adatokat a nők elleni erőszak témájában. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) az unió egész területén folytatott adatgyűjtést, amiből ismételten megállapítható: míg az esélyegyenlőséget jobban megvalósító országokban az erőszakos cselekmények nagyobb részéről értesülnek a hatóságok, a nők társadalmi szerepvállalását kevésbé támogató országokban e téren is nagyobb a lemaradás.

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2009-ben kapott megbízást az Európai Parlamenttől az unión belüli adatgyűjtésre a nőket ért erőszakról – ennek a felhívásnak az eredményeként született meg a 2014 márciusában közzétett jelentés. Az FRA újra megállapította, hogy az érintettek sokkal többen vannak, mint amiről a hivatalos statisztikák szólnak, ugyanis a nők legnagyobb része, több mint 80 százaléka nem jelenti a hatóságoknak, ha bántalmazzák. Ennek oka egyrészt, hogy a hatóságok még a közelmúltban is privát ügyként kezelték a házasságon belüli erőszakot, és ebből kifolyólag gyakran nem nyújtottak megfelelő segítséget az érintettnek. Így a hivatalos szervekbe vetett bizalom hiánya miatt a mai napig az áldozatok alig 15 százaléka vállalja fel, hogy bejelentést tegyen. Mindezt alátámasztani látszik, hogy a bírósági ítélettel elítélt nemi erőszakot elkövetők száma jóval kevesebb, mint a nemi erőszakról szóló bejelentések száma.
Az egyes országok közötti eltéréseket viszont igen nehéz megállapítani, ugyanis a bejelentések száma nagyban függ attól, hogy az adott térségben mit tart erőszaknak a társadalom. Sok esetben a nőkben nem is tudatosul, hogy erőszak éri őket, ha a közfelfogás az adott cselekményt nem tartja annak. Az összesítés viszont feltárta, hogy tízből egy nő tapasztalt erőszakot 15 éves kora óta, és húszból egy, azaz a megkérdezettek 5 százaléka esett nemi erőszak áldozatául. A párkapcsolatban vagy házasságban élő nők között ötből egy tapasztalt szexuális jellegű vagy más fizikai erőszakot partnere részéről, és tízből legalább egy nő esett áldozatul ennek 15 éves kora előtt. Azok közül pedig, akik nem a párkapcsolatban, hanem ismeretlenek által elkövetett nemi erőszak áldozatai lettek, tízből egy esetben állították, hogy az elkövető nem egyedül volt. A bejelentések száma ehhez képest elenyészően kevés.
Magyarországon a megkérdezettek 7 százaléka szenvedett el fizikai vagy nemi erőszakot jelenlegi partnerétől, 23 százalék az előző párkapcsolatában. 14 százalékot ért idegen által elkövetett erőszak, és a megkérdezettek 28 százaléka állította, hogy 15 éves kora óta érte bármilyen formában nemi vagy fizikai erőszak.
A 2005 és 2007 közötti hivatalos bűnügyi nyilvántartásban szereplő bejelentések száma azt mutatja, hogy 100 ezer esetből Svédországban 47-et, Belgiumban 27-et, Walesben és Angliában 25-öt, míg Görögországban és Magyarországon mindössze 2-t jelentettek a hatóságok felé. Ennek alapján az FRA felmérése megállapítja, hogy azokban az országokban, ahol a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőséget széles körben elfogadják, illetve támogatják, sokkal magasabb számban tesznek feljelentést a nők, ha erőszak éri őket, mint azokban az országokban, ahol az esélyegyenlőség nem vagy kisebb mértékben valósul meg. Az esélyegyenlőséget támogató tagállamokban a válaszadási hajlandóság is sokkal nagyobb volt más országokénál. A 28 uniós tagállamban végzett vizsgálat alapján a legjobb helyzetben Svédország van ezen a területen, a legrosszabb állapot pedig Bulgáriában figyelhető meg. Az EIGE (European Institute for Gender Equality – Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete) által készített esélyegyenlőségi index értéke alapján Magyarország a sereghajtók közé tartozik.
A vizsgálat kitér arra a megállapításra is, hogy a nők társadalmi elhelyezkedése is befolyásolja, mennyire vannak kitéve erőszaknak például a munkájuk során. Meglepő megállapítás, hogy a magasabban képzett és vezető beosztásban lévő nőket sokkal több munkahelyi szexuális bántalmazás éri, mint alacsonyabb pozíciót betöltő társaikat. Ennek oka nagy valószínűséggel az, hogy azokban a társadalmakban, ahol az esélyegyenlőség még nem széles körben elfogadott, a berögzült és elfogadott társadalmi szerepek határainak feszegetése gyakrabban vált ki erőszakot a másik nem részéről, mint ott, ahol a nők szerepvállalása a nem hagyományosan női pozíciókban már elfogadottabb. Emellett azokban a társadalmi csoportokban, ahol a család jövedelme nem fedezi a kiadásokat, sokkal gyakoribb a párkapcsolaton vagy házasságon belüli erőszak. Ennek oka a felmérés szerint érthető módon az anyagi nehézségekben keresendő.
A felmérés eredménye többek között arra is rámutatott, hogy az uniós szervezetek által végzett hihetetlen mennyiségű statisztikai adatgyűjtés ellenére szánalmasan kevés erőfeszítés történik a nők elleni erőszak jelenlegi valódi állásának felmérésére. Az unió sokkal jobban érdeklődik a munkaügyi vagy gazdasági mutatók iránt, holott polgárainak alapjogait is folyamatosan védelmeznie kellene.

Északi modell

Nemrégiben fogadta el az Európai Parlament a prostituáltak klienseinek büntetésére vonatkozó direktívát, röviddel azután, hogy tavaly decemberben a francia nemzetgyűlés is megszavazta az erről szóló törvényt az ottani nőügyi miniszter indítványára. „Az uniós tagállamoknak meg kell próbálniuk visszaszorítani a prostitúciót azáltal, hogy az ügyfeleket büntetik és nem a prostituáltakat” – olvasható az Európai Parlament (EP) közleményében azzal az ajánlással kapcsolatosan, amely EU-szerte a keresletet csökkentő skandináv modell bevezetését szorgalmazza. Az állásfoglalás szerint a prostitúció minden formájában sérti az emberi jogokat és a méltóságot, és a nők elleni erőszak egyik formájaként értelmezendő.
„A legalizáció helyett – amely Hollandiában és Németországban katasztrófához vezetett – a prostitúciónak egy árnyaltabb megközelítésére van szükség, amely azokat a férfiakat bünteti, akik a női testet árucikként kezelik, és nem azokat a nőket és férfiakat kriminalizálja, akiket belevittek a szexmunkába” – indítványozza a határozat szerzője, az Egyesült Királyságbeli Mary Honeyball. Az ajánlás szerint a 21 év alatti prostituáltak „használata” mindenhol az EU-ban bűncselekménynek kell hogy számítson.
A prostitúció szorosan összefonódik az emberkereskedelemmel: az Európai Bizottság adatai szerint az emberkereskedelem áldozatainak 62 százalékát szexuális kizsákmányolás céljából adják-veszik, az áldozatok 96 százaléka nő vagy kislány, mindezek következtében a nyugat-európai prostituáltak ma már túlnyomórészt keletről érkező bevándorlók. Az EP-állásfoglalás szerint a megelőzés és a prostitúcióból való kiemelés alappillérét a szegénység elleni küzdelem és az oktatás fejlesztése jelenthetik.
Az „északi modellt” alkalmazó Izland, Norvégia, Svédország, Egyesült Királyság és Madrid mellé tavaly december óta felsorakozott Franciaország is. A törvényt elfogadtató francia nőjogi miniszter bevallott célja a nemzetközi futtatóhálózatok, azaz a nigériai, román és kínai embercsempész maffia felszámolása volt azáltal, hogy az ügyfeleket 1500 euróra (kb. félmillió forint), a visszaeső ügyfeleket 3750 euróra büntetik, miáltal az iparágat teljes illegalitásba kényszerítik. Kérdés, miként tartatható be a franciáknál egy ilyen törvény, amely ellen jogvédők és hírességek – köztük Catherine Deneuve, Charles Aznavour – egyaránt tiltakoztak, mondván: a prostitúcióra kényszerítés valóban üldözendő, de a teljes kriminalizálás helyett inkább ideológiamentes vitákra lenne szükség. Francia adatok szerint egyébként a prostituáltak 90 százaléka kényszer hatására végzi munkáját. (M. M. R.)

Olvasson tovább: