Kereső toggle

Kormányzati leállás és kényszerszabadság Amerikában

Állóháború

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A várakozással ellentétben nem született megállapodás az áthidaló költségvetési törvényről, így az amerikai szövetségi kormány az október 1-jével induló új költségvetési év hajnalán részlegesen fizetésképtelenné vált. A politikai és a gazdasági szféra idegeit pengető republikánus többségű képviselőház és a demokrata többségű amerikai szenátus sokszori nekifutásra sem tudott közös nevezőre vergődni az Obamacare névre keresztelt egészségügyi reformot illetően, így a Fehér Ház arra utasította az érintett kormányzati intézményeket, hogy a pénzügyi év lezártával függesszék fel tevékenységüket.

Az Egyesült Államok történetében nem egyszer volt már átmeneti kormányzati leállás. A legutóbbi tizenhét éve, Bill Clinton elnöksége alatt történt és 21 napig tartott. Ahogy most, akkor is költségvetési kérdések álltak a viták kereszttüzében. 2011-ben pedig az adósság-plafon elérése fenyegetett csőddel, ami végül a szuverén államadósság leminősítéséhez vezetett. A Standard & Poor’s azzal indokolta döntését, hogy a kockázatos politikai intézményrendszer túl gyakran hoz vért izzadva törvényeket, és ha csak egyszer is úgy alakul, hogy az alsó- és felsőház nem tud dűlőre jutni, már az önmagában túl nagy kockázatot rejt.

A mostani tragikomédiában a főszerepet Ted Cruz radikális republikánus szenátor játssza, akit Obama legkeménykötésűbb ellenfeleként tartanak számon. Az ő ötlete volt a huzavona hátterében álló elképzelés, miszerint a költségvetés elfogadását adó- és kiadáscsökkentések, illetve az egészségügyi reform elhalasztásának függvényévé teszik. Az elnök nyomatékosan kijelentette, hogy a republikánusok követeléseit egyszerű zsarolásnak tekinti, és nem hajlandó egyeztetést folytatni a témában. Ted Cruz az esélytelenek nyugalmával kezdett vakrepülésbe, hiszen jól tudta, hogy a képviselőházban a republikánusoké a vezető szerep, a szenátusban pedig a demokraták vannak többségben, így semmi esélye erőfölénybe kerülni a törvényhozásban. Mivel hétfőn, tisztán politikai ellentétek miatt, a két pártnak nem sikerült megegyeznie a költségvetés alapjairól, kedden leállt az Egyesült Államok kormányzati szerveinek többsége. A krízis egészen addig tart, amíg a felek meg nem egyeznek egymással. Ez lehet napok kérdése, de akár hónapokig is eltarthat.

Elfogadott költségvetés hiányában csak az alapvető fontosságúnak titulált intézmények működnek tovább. Ilyenek a nemzetbiztonság, a közrend és a társadalombiztosítás fenntartását szolgáló szervezetek; azaz a katonák, rendőrök, börtönőrök, tűzoltók, kórházak, légi irányító központok folytatják munkájukat. A NASA és a Külügyminisztérium is tovább tevékenykedik, a CIA folytatja a hírszerzést, nem áll le a nyugdíjak és a munkanélküli segélyek folyósítása sem, azonban nyolcszázezer közalkalmazottat kényszerszabadságra küldenek, valamint további egymillió kormányzati hivatalnok fizetés nélkül kénytelen ellátni feladatait. Az adóhivatal, okmányirodák, múzeumok, nemzeti parkok, állatkertek átmenetileg bezárják kapuikat, és a legtöbb kutatási projektet felfüggesztik. A patthelyzet miatt kialakult intermezzo minden napjának komoly ára van: a Morgan Stanley elemzői szerint 0,15 százalékot farag le a GDP-ből minden olyan hét, amikor nem üzemel az államigazgatás.

Az Obamacare néven ismertté vált egészségügyi reform elsődleges célja a szövetségi szociális háló kibővítése: hozzávetőlegesen harmincmillió eddig nem biztosított állampolgárra terjesztenék ki az egészségügyi ellátást, és 2014-től kötelezővé tennék az alapszintű egészségbiztosítás fizetését.
A republikánusok ezt egyrészt felesleges pénzkidobásnak tartják, másrészt ellenérzést vált ki bennük a tény, hogy a kormány a gazdaság aránytalanul nagy része felett szerezzen
befolyást.

Az Egyesült Államok számára azért is olyan kiélezett a helyzet, mert a gazdasági válságból sikerrel kilábalni igyekvő ország most újabb zuhanórepülésbe kezdhet. A helyzet pikantériája, hogy a demokraták és a republikánusok között kialakult, államcsőddel fenyegető állóháború részben mondvacsinált, mivel a trendek egyre inkább azt igazolják, hogy a következő években a bevezetett új adóknak és az újjáéledő gazdaságnak köszönhetően el is tűnhet a szövetségi költségvetés hiánya.

A politikusok a háborút mégis egyszerre két fronton vívják; a költségvetés elfogadása és a 16,7 milliárd dollárban meghúzott adósságplafon megemelése áll a vita kereszttüzében. Előbbi elsősorban az Obama kampányígéretei között is szereplő egészségügyi reformon vérzett el, utóbbival kapcsolatban pedig legkésőbb október közepéig kell elásni a csatabárdot.

Jacob Lew amerikai pénzügyminiszter augusztus folyamán arról tájékoztatta az Egyesült Államok Kongresszusát, hogy október 17-ére kiürül az államkassza, és a törvényhozási ütközetre még azelőtt sort kell keríteni. Az elnök azonban, aki a törvényhozásban vétójoggal rendelkezik, kategorikusan kijelentette, hogy nem hajlandó vitát nyitni az adósságplafonról, ami lényegében azt a felső határt jelenti, amíg a kormány szabadon vehet fel hiteleket. Az adósságplafon megemelése rutineljárásnak számít a Kongresszus törvényhozói gyakorlatában. Elméleti síkon a korlátba ütközve az ország fizetésképtelenné válik és végül csődöt jelent.

Akármekkora kárt is okoz most az áthidaló költségvetési törvény hiánya, a végső ütést mégis az adósságplafon emelésének halogatása jelentheti. A Credit Suisse hatástanulmányai szerint a gazdaság hirtelen és erőteljes zuhanása az egész világot magával ránthatja, és a nemzetközi piacok felett újfent krízis és pánikhangulat uralkodhat el. Akármennyire is valószínűtlen, de ha az Egyesült Államok csődöt jelent, a GDP-je előreláthatólag 5 százalékponttal csökken, a részvénypiacok pedig 30 százalékot eshetnek. Azonban az optimista várakozások azért is a megegyezés mellett foglalnak állást, mert annak hiányában a Kongresszus saját kardjába dőlne. Az utóbbi években nem egy olyan esetet láttunk (Izland, Ciprus, Görögország), amikor egy állam nem jutott hitelhez a piacon, és adóssága futtatta zátonyra, de a történelem során arra még egyszer sem volt példa, hogy egy fejlett ország úgy vigye magát csődbe, hogy azt egy tollvonással el is kerülhette volna.

Olvasson tovább: