Kereső toggle

Langyos kampány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Színtelen és szagtalan a német választási kampány. A média szerint a kormánypárt Merkel kancellár népszerűségében bízik, és nem erőlteti az agresszív agitációt, a taktika pedig egyelőre működik. A szociáldemokraták vezetője megvádolta Merkelt, hogy „benyugtatózta a népet”, ami a média szerint akár rosszul is kijöhet, ha a választók annyira elalszanak, hogy nem mennek el szavazni.

David Frost egy angol metodista prédikátor fiaként nőtt fel, olyan szigorú atyai házban, ahol tiltott evilági hívságnak számított a vasárnapi újság vagy a televízió. A fiatal David eredetileg maga is prédikátornak készült. Nagy hatással volt rá Billy Graham amerikai evangélista, akivel évekkel később több interjút is készített, majd ezeket a beszélgetéseket Billy Graham Talks with David Frost (Billy Graham beszélgetése David Frosttal) című könyvében foglalta össze.
Vallásos neveltetése azonban nem tartotta vissza attól, hogy Cambridge-ben, ahol angol irodalmat tanult, csatlakozzon a számos neves komikus és színész karrierjét elindító, nagyhírű Footlights amatőr színjátszókörhöz. Az egyetemi évek alatt Frost belekóstolt az újságírásba is, innen pedig egyenes út vezetett a televíziózás – akkoriban még kibontakozófélben lévő – világába.
Mindössze huszonhárom éves volt, amikor a BBC That Was The Week That Was (kb. Ez volt a hét, ami volt) című szatirikus politikai műsorának vezetőjeként Frost berobbant a köztudatba: a hatvanas évek elején új műfajt teremtő műsor és talpraesett házigazdája óriási sikert aratott. Az ambíciózus fiatal újságíró az első perctől kezdve otthon érezte magát a kamerák előtt, szerethető figurája, udvarias, de határozott stílusa, éleselméjű fellépése hétről hétre nagyobb nézettséget produkált. Hamar kiderült, hogy különleges érzékkel tudja a legdörzsöltebb interjúalanyokat is őszinte vallomásra bírni, így idővel teljesen erre a műfajra „szakosodott”. Ekkoriban alakította ki sokat parodizált sajátos köszönését is: „Helló, jó estét, üdvözlet!” Sajátos stílusának a szakma a „tévés tárgyalás” elnevezést adta.
Frost senkit nem kímélt, politikusokat, üztletembereket és egyházi vezetőket „vallatott” a kamera előtt. A brit politikusok rendszeresen tettek panaszt a BBC-nél, amiért Frost és csapata gúnyt űzött belőlük. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – a publikum, amely addig feltétlen tisztelettel adózott a vezetőinek, díjazta a stílusát. A csatorna végül 1964-ben állította le az addigra kultusz övezte műsort, attól tartva, hogy a közelgő választásokon túlságosan közvetlen befolyást gyakorolhat a szavazókra.
1969-ben indult el a David Frost Show az Egyesült Államokban, ekkorra a Frost név jól csengő márkává kezdett válni. Az elkövetkezendő évtizedekben Frost sorra interjúvolta a a világ politikai, társadalmi és művészelitjének tagjait. Munkásságát követve alapos képet kaphatunk az elmúlt ötven év világtörténelmének alakulásáról. Hét amerikai elnök és nyolc brit miniszterelnök, Mose Dajan, Golda Meir, az iráni sah, Husszein jordán király, Jichák Rabin, Nelson Mandela, Benazir Bhutto és még sok más neves közéleti személyiség mellett mikrofonvégre kapta többek között Tennessee Williamset, Muhammad Alit, Mick Jaggert és a Beatles tagjait is.
Az igazi világhírt 1977-ben, a Richard Nixon korábbi amerikai elnökkel készített interjúsorozat hozta meg David Frost számára. Az addigra már lemondott exelnök a huszonnyolc órán keresztül forgatott interjú során már-már bocsánatot kért a Watergate-botrányban betöltött szerepe miatt, első alkalommal ismerve be, hogy csalódást okozott a barátainak, országának és az amerikai népnek. A megrendítő interjút negyvenötmillióan nézték végig, Frost pedig végleg beírta magát az újságírás történetébe. „Magával ragadó ember volt” – állította Frost Nixonról. „Úgy értem, egy rejtély. Soha nem ült ennyire titokzatos ember az ovális irodában. Eléggé magával ragadónak, titokzatosnak és meglehetősen nixoninak kellett lennie ahhoz, hogy 28 és háromnegyed órán át fenntartsa az ember figyelmét” – nyilatkozta később interjúalanyáról. Az interjúsorozat jelentőségét mutatja az a tény, hogy 2008-ban Frost/Nixon címmel Hollywood megfilmesítette a mérföldkőnek számító tévés beszélgetés elkészítését. Az alkotás, amelyben Frostot Michael Sheen, Nixont pedig az Oscar-díjra jelölt Frank Langella játszotta, kasszasikernek bizonyult.
A nyolcvanas-kilencvenes években a híres angol humorral megáldott Frost a könnyedebb, szórakoztató műsorok felé fordult, ám a bulvárosabb területen is úttörő munkát végzett: a Kulcslyukon át című műsorban például egy-egy híresség magánéletét vesézte ki, az illető lakásának részletes bemutatása alapján. Ugyanakkor interjúinak hangneme megváltozott, felhagyott egykori határozott, rámenős stílusával, és simulékonyabb – sokak szerint jóval unalmasabb – hangvételre váltott. Bírálói felrótták neki, hogy odalett az eredeti David Frost, aki udvariasan, de kíméletlenül szedte ki „áldozataiból” az igazságot, és azzal gúnyolták, hogy a Breakfast with Frost (Reggelizz Frosttal) című vasárnapi adásának sokkal találóbb lenne a Bedtime with Frost (Szenderegj Frosttal) elnevezést adni. 2006-tól haláláig az Al-Dzsazíra arab hírtelevízió angol nyelvű kiadásában futó Frost Over the World című műsor házigazdája volt. A hetvennégy éves műsorvezető augusztus 31-én váratlanul, szívrohamban hunyt el a Queen Elizabeth hajó fedélzetén, ahol beszédet készült mondani.

Olvasson tovább: