Kereső toggle

„Érzékeny városi környezetek” Franciaországban

Radikalizálódás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Franciaország és Anglia egyaránt volt gyarmatosítóként nézett szembe a bevándorlás kérdésével. Ez a párhuzam a napokban egy dupla merénylettel folytatódott: nem sokkal az után, hogy Londonban halálra kaszaboltak egy katonát iszlám terroristák (lásd kapcsolódó cikkünket), Párizsban szintén gyilkos szándékkal szúrtak le egy francia katonát. Cedric Cordier szerencsére túlélte a nyakát ért késszúrást.

Franciaországba eleinte főleg a volt gyarmatokból, Algériából, Marokkóból, Tunéziából érkeztek bevándorlók. Míg a betelepülőket Angliában kisebbségi közösségként kezelték, saját kultúrával, vallással, Franciaország az amerikai elképzeléshez hasonlóan a teljes integrációt szorgalmazta. Ez a folyamat az algériai polgárháború kirobbanásakor, 1991-ben bicsaklott meg a francia muzulmánok lelkében. A rendszerváltás után Algériában az első szabad választásokat egy iszlamista párt nyerte meg, velük szemben a francia kormány az algériai katonai diktatúrát támogatta, amely betiltotta a nyertes pártot. Az iszlamisták fegyvert ragadtak, és az ország tizenöt éves polgárháborúba sodródott. Ennek nyomán Franciaországban „egyik napról a másikra változtak meg az emberek, az egyik nap még vallástalan, francia arab másnapra hagyományos ruhát viselő és muzulmán nézeteket valló, gyökereihez hű bevándorló lett” – számolt be lapunknak egy akkoriban muzulmánokkal együtt tanuló francia diák.
Az algériai polgárháború nyomán a francia muzulmánok közül sokan elveszítették a bizalmukat a nyugati típusú demokratikus rendszerek iránt, a rendszer kétszínűségére hivatkozva. A második, harmadik nemzedéket erőteljesen sújtó munkanélküliség miatt illúziónak látták, hogy valaha is valóban egyenrangú franciaként vehetnek részt új hazájuk életében. Ezzel párhuzamosan, a multikulturális modellt követve, főleg a szocialista vezetésű önkormányzatok részéről elindultak a közösséggé válás folyamatát támogató intézkedések. Ezek által előnyökhöz jutnak a kisebbségi közösségek, kiépül a saját kulturális és vallási intézményrendszerük, ami egyben a radikalizálódást is könnyebbé teszi. A közhiedelemmel ellentétben a második, harmadik nemzedékből már többen felsőfokú végzettséget szereznek, a közép-, illetve felső középosztályba épülnek be, de ez a siker sem jelenti azt, hogy elidegenednének a vallástól.
Franciaországba Afrika Szaharától délre eső részeiről is érkeztek bevándorlók a volt gyarmatokról, a különböző háborús övezetekből, illetve a szegénység elől menekülve, valamint Pakisztánból, Bangladesből és a Közel-Keletről. A legutóbbi, 2012-es IFOP-közvélemény-kutatás felmérése az iszlám megítélésének negatív változását mutatja a francia lakosság körében: a franciák 60 százaléka véli úgy, hogy az iszlám túl nagy befolyásra tett szert, és 35 százalék mutatkozik csak semlegesnek a kérdésben a pár évvel ezelőtti  41 százalékhoz képest. Ehhez hozzájárul az is, hogy a bűnözéssel fertőzött körzetek, amelyeket a francia belügyminisztérium Elsődleges Biztonsági Övezeteknek nevez, Párizs, Marseille, Strasbourg, Lille és Amiens muszlimok lakta részeit foglalják magukban, és a rendőrség számára „no go” területnek számítanak, utalva a hatóságok tehetetlenségére.
A legutóbbi számadatok szerint összesen 751, korábban Érzékeny Városi Körzetnek nevezett városrész található jelenleg Franciaországban. Az elmúlt években több városban is napokig tartó zavargásokkal kellett szembenéznie a rendőrségnek, aminek eredményeként több mint 200 millió eurós anyagi kár keletkezett.
A vallásos radikalizmust nemegyszer drogkereskedelemből finanszírozzák, és a radikális iszlám körök sok esetben nehezen különíthetők el egyes bűnözői köröktől. Franciaország, az EU többi országához hasonlóan, nem tartja számon vallási és faji alapon a polgárait, így nem lehet pontosan tudni, milyen számban élnek muzulmánok az országban, de becslések szerint a közel 65 milliós népességből mintegy 5-6 millióra tehető a muzulmánok száma.

Olvasson tovább: