Kereső toggle

Politikai szappanopera

Visszatér a színre Silvio Berlusconi?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lassan két hónapja zajlik az olaszoknál az argentin szappanoperákat is megszégyenítő politikai színház, Silvio Berlusconi korábbi miniszterelnök főszereplésével. Július óta röppennek fel olyan utalások a médiában, hogy a tavaly novemberben lemondott politikus mégis visszaülne az ország első emberének székébe. Ezért - hogy újra formába jöjjön -, most diétázik és kocog.

Húsz év kormányfői működés után sincs elege a hatalomból Silvio Berlusconinak. Mostanában ugyanis elejtett olyan megjegyzéseket, hogy az „Olaszországért hozott áldozata", azaz hogy lemondott kormányfői tisztségéről, teljesen fölösleges volt, hiszen a Monti-kormány alatt „semmi sem javult". A pártján belüli szavazás, amely kijelölte volna utódját az őszi választásokra, elmarad, és a saját maga által választott utódot is eltüntették az útból.

A brit The Economist szerint már csak az hiányzik Olaszországnak a teljes összeomláshoz, hogy Berlusconi újra a kezébe kaparintsa a kormányrudat. Otthoni kritikusai szerint a botrányhős-politikus képtelen létezni a hatalom nélkül, viszont túl öreg, és túl sokszor kompromittálta már magát. Abban mindenki egyetért, hogy katasztrofális hatással lenne a gazdasági válság mélyén küzdő országra, ha újra számolni kellene vele a politikai életben.

Ez már csak azért is így van, mert Romano Prodi, korábbi olasz miniszterelnök szerint Berlusconi azt a társadalmi réteget demonstrálja, amely „allergiás a törvényekre". Ám sokan vannak azok is, akik szégyellik magukat az exminiszterelnök gusztustalan viccei és botrányos viselkedése miatt. Nekik nem vonzó egy alacsony, öreg politikus, aki nyolccentis sarkú cipőt visel, hogy magasabbnak látsszon, hajbeültetésre jár, hogy leplezze kopaszodását, és megengedi prostituáltaknak, hogy „kedvesemnek" szólítsák, annak ellenére, hogy ezeket a telefonbeszélgetéseket az interneten akárki meghallgathatja.

Az Il Cavaliere című olasz újság szerint Berlusconi azért is küzd kétségbeesetten a hatalomért, mert így könnyebben stabilizálni tudja médiabirodalmát, és az ellene folyó jogi eljárások is gyorsabban lezárulnak, ha újra elég befolyás összpontosul a kezében.

Úgy tűnik, nem nagyon sikerült újítani a kampányszövegein, ugyanis mindig ugyanazzal a szlogennel próbálja megszólítani a választókat: „Egyedül én tudom megmenteni az országot."

A helyzet abszurditása ellenére Berlusconinak lehet esélye arra, hogy visszavegye a hatalmat. Ha most vasárnap tartották volna a választásokat, stabil 15 százalékot biztosan kapott volna. Kicsiben ő testesíti meg az olasz „amerikai álmot", azt, hogy ha valaki nagyon akarja, Olaszországban is mindent el tud érni. A magáról kialakított kép szerint mindent megtehet, és megmenti a gazdaságot akkor is, ha a hozzáértők tanácstalanok. Neki minden sikerül.

Olyannyira elhitette mindenkivel, hogy ő a legjobb, hogy az emberekben az sem tudatosul, hogy „uralkodása" alatt folyamatosan nőttek az adók, nem teremtett munkahelyeket, és nem fejlesztette az oktatást sem, annak ellenére, hogy ezeket mind megígérte.

A szakértők szerint Berlusconi legjobb szövetségese az „olaszok rövid emlékezete és birkatürelme". Pontosan emiatt lepi el a hideg verejték az ország gazdasági fellendítésén fáradozó, ám szürke politikusokat, amikor Berlusconi a következő szlogenekkel lelkesíti rajongótáborát: „Adjatok nekem 51 százalékot! Akkor újra meg tudom csinálni!"

Olvasson tovább: