Kereső toggle

Líbiai káosz

Nem tudni, hogy mit akarnak a felkelők

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Irakhoz hasonló „katasztrofális sikernek" bizonyulhat a külföldi katonai beavatkozással elősegített líbiai hatalmi váltás - vélekedtek helyzetértékelésükben az egyik legnagyobb londoni befektetési bankcsoport stratégiai elemzői. A NATO a harcok után is kész járőrözni Líbia körül, de az új vezetés a szárazföldön nem akar külföldi katonákat látni.

Az Európai Unió feloldott a kereskedelmi szankciók alól hat kikötőt és 22 líbiai céget, köztük három-négy olajvállalatot. Kadhafi Algériába menekítette családja egy részét, és állítólag a szövetséges törzsek élén a visszatérését tervezi, eközben Tripoliban a vízhiány miatt humanitárius katasztrófa fenyeget.

Líbia átmeneti vezetése elutasítja, hogy az országba bármilyen külföldi katonai erőt, illetve megfigyelőket küldjenek. Musztafa Abdel-Dzsalíl, a líbiai felkelők politikai szervének, az Átmeneti Nemzeti Tanácsnak (ÁNT) a vezetője megerősítette, hogy Líbiának nincs szüksége külső segítségre az ország biztonsága fenntartásának céljából. Az ÁNT biztos abban, hogy elfogják Kadhafit, aki szerintük jelenleg „csatornákban bujkálva" menekül.

Eddig csak homályos híresztelések jelentek meg arról, hol rejtőzködhet a líbiai diktátor. Voltak, akik szerint Szirtben, mások szerint Tripoliban vagy már külföldön van, például Algériában, ahová feleségét és három gyerekét menekítette. A brit Daily Mail értesülései szerint elfogták Kadhafinak és a harcokban megölt fiának, Hamisznak az  egyik korábbi testőrét, aki szerint a 69 éves ezredes augusztus 26-án hagyta el Tripolit egy terepjárókból álló konvojban. Feltételezések szerint a volt vezető Szabha felé vette az útját, amely a Kadhafihoz hű hátországban, a Szahara szélén fekszik. A város, ahol Kadhafi számos alkalommal megfordult az elmúlt időben, felkészült, hogy megvédje magát a lázadó támadásoktól.

Az Átmeneti Nemzeti Tanács gazdasági és olajminisztere, Ali Tarhúni osztja a líbiai felkelők optimizmusát, hogy a Kadhafi-rendszer napokon belül teljesen széthullik. „Úgy gondolom, hogy ez a gyilkos tudja, hogy nincs már hova futnia" - mondta Tarhúni. Az új vezetők hétvégéig adtak ultimátumot a Kadhafihoz hű erőknek a fegyverletételre. A Nemzeti Átmeneti Tanács szerint „Kadhafinak le kell mondania, ezt követően tárgyalhatnak a biztonságáról, valamint arról, hogy Líbiában maradhat-e, vagy sem".

A lázadók közben tömegsírokra bukkantak Tripoliban, a fővárost végül elfoglaló csapatokat vezető Hisám Buhagiar ezredes becslése szerint pedig mintegy 50 ezer ember vesztette életét a polgárháborúvá szélesedett felkelés kitörése óta. Miszrátában és Zlítenben 15-17 ezer ember halt meg, és sokan vesztek oda a Nafúsza-hegységben is, akárcsak Adzsdábijában és Bregában is. Az utóbbi városok többször is gazdát cseréltek a háború során. Az ezredes az eltűnteket is veszteségként írta le, így jön ki az 50 ezres szám.

Három forgatókönyv Líbiára
Iszlamista erők komoly szerepet játszottak a Kadhafi-ellenes líbiai felkelésben - most azonban egyre többen aggódnak amiatt, hogy milyen szerepet fognak ezek a csoportok betölteni Líbia jövőjében. Omár Asúr a dohai Brooking Központ elemzője szerint három lehetséges forgatókönyv képzelhető el Kadhafi után: az integráció, politikai koalíció, illetve a polgárháború.

Az iszlamisták beemelése a katonai és biztonsági szervekbe az ÁNT politikai rugalmasságán fog múlni, de összességében problémát jelenthetnek Líbia nyugati partnerei, valamint azok számára, akik nem szeretnének a korábbi terrorista elemekkel együtt dolgozni - véli az elemző.

A második forgatókönyv, a politikai koalíció szintén aggasztó a demokratikus Líbiában gondolkodó külföld számára, ugyanis ehhez olyan tagokat kell bevonniuk a demokratikus folyamatba, akik évtizedeken keresztül azt vallották, hogy a demokrácia iszlámellenes eszme.

A harmadik és talán legrosszabb forgatókönyv lehet a polgárháború. Még ha csak egy helyi, az iszlamisták háttérbe szorításáról szóló háború is lenne, az is katasztrofális következményekkel bírna az ingatag Líbiára, ahogy például ez Algériában is történt a kilencvenes években - véli Omár Asúr, aki szerint azonban ezt az eshetőséget sem lehet kizárni.

A londoni Barclays Capital szakértői szerint „még most sem tudni, hogy pontosan kik is a líbiai felkelők, és milyen végső célkitűzéseik vannak". Az elemzők szerint a rivális csoportok követelései gyakran egymással ellentétesek.

Ebben a helyzetben washingtoni és NATO-körökben ismét előkerült a „katasztrofális siker" kifejezés, amelyet először az iraki invázió után kialakult hatalmi űr következményeire használtak, és most ugyanilyen összefüggésben emlegetik Líbiával kapcsolatban - áll az elemzésben, amely szerint a külföldi kormányok és a „derűlátóbb olajpiaci elemzők" szinte kizárólag a vezetés egy nyugatiasabb, liberálisnak tűnő frakciójára összpontosítják figyelmüket, ám ez nagyon hasonlít ahhoz, ami az iraki invázió előtt és közvetlenül utána történt.

Líbiában ugyanis e liberális csoporton túl más hangok és hangsúlyok is léteznek, olyanok, amelyek „már nem igazodnak a külső érdekekhez": különböző törzsek, kelet-nyugati megosztottság, a régi rezsim „viszonylag kevéssé reformált elemei", emellett olyan keményvonalas csoportok is, amelyek sokkal erőteljesebbnek tűnnek, mint ahogy azt a külföldi hatalmak eddig „felismerték vagy elismerték" - áll a Barclays Capital londoni stratégiai elemzőinek új helyzetértékelésében.

A cég szerint Líbián belül több törésvonal mentén is jelentős feszültségek halmozódnak, azonban nincs semmiféle olyan hivatalos fegyveres erő, amely képes lenne fenntartani a rendet, és nincs jelen olyan külső erő sem, amely megkísérelhetné a „stabilitáshoz legalább hasonlító" helyzet megteremtését, amíg a belső intézményrendszer ki nem épül.

Olvasson tovább: