Kereső toggle

Villámbukás

Az IMF-vezér útja a VIP-lakosztályból a börtönszigetre

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Letartóztatták és egy hírhedt börtönben őrzik Dominique Strauss-Kahnt, az IMF vezérigazgatóját azt követően, hogy egy szállodai szobalány nemi erőszakkal vádolta meg. Ha a vele szemben felhozott vádak bebizonyosodnak, akár 74 évet is kaphat az amerikai törvények szerint. Az ügy kihatással van az európai válságkezelésre is, Strauss-Kahn ugyanis köztudottan az euró híve, és az IMF élén jelentős szerepe volt a Portugália és Görögország pénzügyi stabilizációjára kidolgozott tervben.

Dominique Strauss-Kahn múlt szombatig a világ egyik legbefolyásosabb gazdasági szervezetének, az IMF-nek a vezetője volt, akit Obama elnök személyesen hív fel telefonon, és aki tegeződik Angela Merkellel. Ráadásul a jövő évi francia elnökválasztás favoritjaként - a legutolsó közvélemény-kutatások szerint - a második fordulóban megalázó vereséget mérhetett volna Nicolas Sarkozy jelenlegi elnökre. Ehhez képest Strauss-Kahn két óra alatt egy New York-i luxushotelből rendőrségi őrizetbe, majd másnapra a Riker Island hírhedt börtönébe került, ahol 24 órás megfigyelés alatt tartják.

A New York-i Sofitel hotel egyik szobalányának vallomása szerint Strauss-Kahn meztelenül rátámadt, és szexuális aktusra próbálta kényszeríteni. A vádirat szerint a támadó brutális erővel tört rá a nőre, aki többször is menekülni próbált, de hiába. Bár az amerikai lapok szerint Strauss-Kahn ügyvédei olyan verzión dolgoznak, amely szerint az aktusra - ha a nyomozók által vett DNS-minták ezt támasztják alá - a szobalány beleegyezésével került sor, ez a változat azonban nem tűnik nagyon valószínűnek, a megtámadott nő ugyanis rögtön az eset után felhívta testvérét. A férfi, aki egy harlemi étterem vezetője, az angol Daily Mailnek arról számolt be, hogy testvére felhívta, és azt mondta: „Valaki nagyon rosszat tett velem, megtámadtak." A férfi beszámolója szerint testvére - egy harminckét éves, gyermekét egyedül nevelő, guineai származású muzulmán asszony - végig zokogott a telefonban, miközben elmondta a részleteket; ezt hallva döntött úgy, hogy ügyvédhez fordulnak, és jogi útra terelik az ügyet. Az újságnak nyilatkozva kijelentette: szeretné, ha Strauss-Kahn bíróság elé kerülne, amennyiben nem ismeri be bűnösségét.

Dominique Strauss-Kahnt többek között Benjamin Brafman, a Michael Jacksont is képviselő sztárügyvéd védi. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a francia médiában elterjedt alibi ötlet, mely szerint az IMF-igazgató az adott időpontban a lányával ebédelt, már fel sem merült a védelemben. Ezzel szemben Brafman azzal érvelt, hogy ha védence el akart volna menekülni, nem hívta volna vissza a hotelt, hogy ottmaradt a mobiltelefonja. A rendőrség mellesleg ennek a hívásnak a segítségével találta meg Strauss-Kahnt a Párizsba induló Air France-gép első osztályán.

Az első tárgyaláson, amely arról döntött, hogy óvadék ellenében szabadlábra helyezik-e az IMF-igazgatót, a bírónő hangsúlyozta, hogy jelen pillanatban nem vizsgálja a bűnösséget, csak azt, hogy fennáll-e a szökés veszélye. Érvelése szerint Strauss-Kahnt a rendőrök egy Franciaországba induló gépről „szedték le". Olyan országba akart menekülni, ahol Roman Polanski évtizedek óta szabadon járhat-kelhet, miközben amerikai elfogatóparancs van érvényben ellene, így a szökés veszélye fokozottan fennáll - ezért még egymillió dolláros óvadék ellenében sem helyezte őt szabadlábra.

Strauss-Kahn letartóztatását követően nem kellett sokat várni az összeesküvés-elméletek megjelenésére, amelyek szerint csapdát állítottak az IMF-igazgatónak. Ennek lehetőségéről maga Strauss-Kahn beszélt egy áprilisi háttérbeszélgetésen a Liberation újságíróinak, azt állítva, el tudja képzelni, hogy állítanak egy olyan csapdát, amelynek során szexuális erőszakkal vádolják majd. Arra a kérdésre, hogy e mögött ki is állna, a válasz egyszerű: maga a francia elnök. Az IMF igazgatója az újságíróknak azt is elmesélte, hogy 2008-ban a G20-ak pittsburghi találkozóján, a férfi mosdóban figyelmeztette az elnököt: „Állítsd meg az embereidet, akik a magánéletemről terjesztenek híreket, vagy bíróságra megyek."

Az összeesküvés-elmélet egyetlen hátulütője, hogy az IMF-vezér már korábban is nagy nőcsábász hírében állt. Két évvel ezelőtt fennállt a veszély, hogy az úgynevezett „Piroska-affér" miatt le kell mondania. Az IMF végül megbocsátott, a vizsgálat szerint Strauss-Kahn nem élt vissza a befolyásával. Az időközben a londoni EBRD bankhoz távozott Nagy Piroska a The Guardiannek erről éppen az ellenkező módon számolt be. A nő szerint az IMF-igazgató szakmai ürüggyel hívogatta, de folyamatosan szexuális tartalmú beszélgetéseket akart vele folytatni. Nagy Piroska a The Guardiannek azt állítja, hogy Strauss-Kahn gyakorlatilag belehajszolta egy viszonyba Davosban. „Akkor is elkárhoztam volna, ha belemegyek, és akkor is, ha nem" - idézte a New York Times a nő levelét, amit az amerikai ügyészeknek írt Strauss-Kahn elfogása után.

Az IMF-vezér nőügyei köztudottak voltak Franciaországban. Röviddel kinevezését követően a Liberation újságírója a következőket írta az IMF igazgatójáról: „Strauss-Kahn legnagyobb problémája a nőkhöz való viszonya. Túlságosan nyomulós, gyakran a zaklatás határát súrolja. Ez egy olyan probléma, amiről mindenki tud a médiában, de senki nem beszél róla - végül is Franciaországban vagyunk." Frederic Levebre, Nicolas Sarkozy egyik tanácsadója egy, a közelmúltban megjelent életrajzban azt nyilatkozta: Strauss-Kahn „egy hetet sem élne túl", annyi róla a kompromittáló adat. A francia sajtóban az a hír is járja, hogy maga Sarkozy elnök is figyelmeztette Strauss-Kahnt a kinevezését követően: „Tudod, hogy arrafelé nem viccelnek az ilyen dolgokkal. Az életed nagyító alá kerül. Soha ne maradj egyedül egy gyakornokkal egy liftben. Franciaország nem engedhet meg magának egy botrányt." (Az IMF központja Washingtonban van és Strauss-Kahn is itt élt feleségével.) A botrány mégis bekövetkezett, és úgy tűnik, hogy megrázza a francia közéletet.

„Szégyent hoz Franciaországra egy ilyen ember, mint ő, aki egyfolytában dagonyázik a szexben" - nyilatkozta a Europe 1 rádiócsatornának Bernard Debré, a kormányzó UMP párt befolyásos képviselője. Debré, akinek családja generációk óta nagy befolyással rendelkezik a francia politikai életben, testvére pedig az alkotmánybíróság elnöke, Strauss-Kahnt szexbűnözőnek tartja. Debré a L'Express című magazinnak hétfőn azt nyilatkozta, nem ez az első botrány a Sofitelben, ahol az IMF igazgatója mindig megszállt. „Az évek során többször is előfordult ehhez hasonló, és erről a hotelben mindenki tudott." A vád kellemetlenül érintette a Sofitelt, ezért kedden Robert Gaymer-Jones, a szállodalánc vezérigazgatója közleményben cáfolta, hogy ők bármilyen hasonló esetről tudtak vagy bármit eltussoltak volna.

Strauss-Kahn börtönbe kerülése komoly fejtörést okoz az IMF-nek és magának az Európai Uniónak is. Az IMF azt szeretné elérni, hogy Strauss-Kahn lemondjon, és új vezetőt lehessen választani. A választás azonban nehezebb lesz, mint korábban: az intézmény élére többnyire európai szakembert szoktak kinevezni, nagyon gyakran - eddig tíz alkalommal - francia származásút, most azonban az is kétséges, hogy az új vezetőt az EU jelölheti majd - ezzel pedig nehéz helyzetbe kerülhet a Portugáliát és Görögországot az IMF segítségével megmenteni akaró EU. Ezért is jelezte már hétfőn Angela Merkel, hogy ha eljön az ideje, akkor Európa megnevezi jelöltjét, aki akár a volt német pénzügyminiszter is lehet.

Megértő francia közvélemény

Dominique Strauss-Kahnt nemcsak Nicolas Sarkozy elnök, hanem saját párttársai is figyelmeztették arra, hogy az Egyesült Államok nem Franciaország, ahol a politikusok magánéleti kisiklásai nemigen befolyásolják karrierjüket. Franciaországban egészen az elmúlt hétvégéig a politikusoknak és a közéleti szereplőknek nem kellett attól tartaniuk, hogy egy affér vagy egy elhallgatott házasságon kívüli gyermek kettétörheti karrierjüket. Nem sokkal hivatalból való távozása után derült ki például François Mitterrandról, hogy van egy titkos második családja; még a fiai sem tudtak arról, hogy van egy felnőtt lánytestvérük. (Mitterrand temetésén már együtt álltak a sírnál.) Mitterrand ennek ellenére az egyik legjobb elnökként rögzült az ország emlékezetében.
Elnöki kalandok után azonban nem kell a távoli múltba menni, az elmúlt években a média legalább annyit foglalkozott a jelenlegi elnök szerelmi életével – Cecilia Sarkozyvel, majd Carla Bruni-Sarkozyvel –, mint a meghirdetett reformokkal. Hasonló viharos éveket élt meg a szocialista pártot vezető François Hollande – Segolène Royal páros, ahol előbbi a párt főtitkára, utóbbi a párt elnökjelöltje volt. Segolène Royal egy választás estéjén jelentette be a rádió és televízió nyilvánossága előtt, hogy elköltözik Francois Hollande-tól, négy gyermekük apjától, mivel megelégelte élettársa folyamatos félrelépéseit.
Ennél is különösebb volt Sarkozy első igazságügy-miniszterének esete, aki a Fillon-kormány eleddig első hivatalban lévő kismamája volt, de azt nem árulta el, hogy ki a gyermek apja. Rachida Dati úgy kommentálta az ügyet, hogy „elég bonyolult a magánéletem, és igyekszem a médiától távol tartani, nem fogok erről semmit sem elárulni”. A találgatások miatt azonban – amelyek milliomosokkal, politikusokkal, híres emberekkel hozták kapcsolatba Datit – még José Maria Aznar volt spanyol miniszterelnök is megszólalt, miután marokkói lapok azt állították, hogy ő a gyermek apja. A volt spanyol miniszterelnök végül nyilatkozatban közölte, hogy a mendemondák ellenére a gyerek nem az övé. Az ügy kitörésekor a francia elnökkel baráti viszonyt ápoló legnagyobb kereskedelmi televízió meg sem említette az esetet. Renaud Revel, a France-Inter rádióadó kommentátora szerint ez sajátos francia magatartás: „A német vagy az angolszász sajtó „átröntgenezte” volna Rachida Dati terhességét, megkeresték volna a személyi igazolványát és még a DNS-ét is. A francia sajtó távolságtartó volt az üggyel kapcsolatban, annak ellenére, hogy az apa személyének kiléte már hetek óta ismert volt a szerkesztőségekben. Ennek ellenére egyetlen sor, egyetlen név, még a legenyhébb célzás sem jelent meg.”

Olvasson tovább: