Kereső toggle

Amerika rossz úton jár

Interjú Pat Robertson amerikai televíziós személyiséggel, a CBN alapítójával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Fordulat állt be az amerikai külpolitikában az elmúlt években, és ez aggodalommal tölt el" - mondta lapunknak Pat Robertson televíziós műsorvezető, az amerikai CBN csatorna alapítója. A médiában a „keresztény jobboldal" egyik vezetőjeként számon tartott Robertson, aki republikánus színekben 1988-ban versenybe szállt az elnökjelöltségért is, úgy véli, hogy „az arab tavasz" eseményei a Muzulmán Testvériség által képviselt radikális irányba befolyásolják a Közel-Keletet. Izraelnek olyanokkal kellene megegyeznie, akik az elpusztítására törekednek - véli Pat Robertson.

Obama elnök ismertette azokat a feltételeket, amelyek alapján szerinte rendezni lehetne az izraeli-palesztin viszonyt. Ön rendszeresen foglalkozik műsoraiban a Közel-Kelettel. Hogyan látja a legújabb béketervet?

- Aggodalommal tölt el az, hogy a Palesztin Hatóság szövetséget kötött a Hamasszal, amely egy terrorszervezet, és nem ismeri el Izraelnek a létezéshez való jogát. Ezért nincs olyan partner, akivel Izrael tárgyalni tudna a békéről, hiszen hogyan lehetne megállapodni egy olyan féllel, aki az elpusztításukra törekszik? A másik sarkalatos pont Jeruzsálem, amelyről Jézus a Lukács evangéliuma 21. fejezetében azt jelezte előre, hogy újra zsidó uralom alá kerül. Ezért is történelmi, sőt profetikus jelentőségű esemény volt, amikor ez 1967-ben megtörtént. Én úgy vélem, hogy nekünk itt Amerikában nem szabadna semmi olyat tennünk, ami beavatkozik Isten Jeruzsálemmel kapcsolatos tervébe. Ez a város Izrael fővárosa, amelyet Dávid király már az időszámításunk előtt ezer évvel az ország központjává választott. A leghatározottabban ellenzem tehát azt a tervet, amit az elnök ismertetett Jeruzsálem és Izrael jövőjével kapcsolatban.

A korábbi elnökök közül többen kikérték keresztény közéleti vezetők véleményét nemcsak vallási, hanem világpolitikai kérdésekben is. Billy Graham rendszeresen konzultált az elnökökkel, és Önt is számos alkalommal fogadták a Fehér Házban. Mit tapasztal, a jelenlegi elnök mennyire igényli az ilyen tanácsokat?

- Obama elnök úrnak a középső neve Huszszein, mivel az apja muzulmán volt. Úgy tudom, hogy Indonéziában diákként évekig egy muszlim vallási iskolába járt. Szerintem sokkal nagyobb rokonszenvvel tekint az iszlámra, mint Izraelre vagy a kereszténységre. Aggódom a hozzáállása miatt. Bush elnök keresztény vezetőként erőteljesen támogatta Izraelt, és ezt a támogatást nem látom Obama úr részéről.

Olvastam egy véleményt, amely szerint az 1967-es határokhoz való visszatérés, amit most az amerikai vezetés sürget, valójában az egykori Szovjetunió álláspontjához való visszatérés, hiszen Moszkva volt az, amely egyértelműen megszállásnak minősítette Izrael önvédelmi háborúját. Mit gondol erről a párhuzamról?

- A Szovjetunió Izrael ellensége volt. Azért követelte az 1967 előtti határok mögé való visszavonulást, mert az védhetetlenné tenné Izraelt. A Bibliában, Ezékiel próféta könyvének 38. fejezetében az szerepel, hogy a jövőben egy olyan szövetség támad északi irányból Izraelre, amelynek Oroszország is a része lehet, Iránnal együtt. Ezért is veszélyes visszatérni ezekhez a követelésekhez, mert ennek a koalíciónak a célja az lesz, hogy elpusztítsa Izraelt mint önálló államot.

Az elmúlt hónapokban nagy változások történtek az arab világban. Vannak, akik ezeket a felkeléseket a kommunizmus bukását hozó időszakhoz hasonlítják. Hogyan látja Ön az „arab tavaszt"?

- Véleményem szerint reális veszély az, hogy a Muzulmán Testvériség, amely egy radikális, dzsihadista terrorcsoport, hatalomhoz jut több arab országban. Az egyik ilyen ország Egyiptom, ahol azt látjuk, hogy a változások révén nem demokratikusabb, hanem iszlamista, radikális irányba változik a rendszer. Ezért én nem sok bizakodásra okot adó eseményt látok a Közel-Keleten.

Az egyiptomi keresztények arról panaszkodnak, hogy ma nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint Mubarak uralma alatt. Hasonló hírek érkeznek Szíriából is, ahol a tüntetések kezdete óta több atrocitás érte a keresztényeket. Nem hallani azonban, hogy akár az Egyesült Államok, akár Európa felszólalna a közel-keleti vallási kisebbségek érdekében.

- Úgy vélem, hogy ma Európában, a Közel-Keleten és a világ más részein is szemtanúi lehetünk annak, hogy megkezdődött a zsidó-keresztény gondolkodás és világnézet, valamint az iszlám világnézet közötti küzdelem. Az iszlám nemcsak vallás, hanem egyben politikai rendszer is, amely a világ minden nemzetére ki akarja terjeszteni az iszlám dzsihádot, valamint a saría törvénykezést. Ha az ilyen világnézetű emberek uralmat nyernek egy nemzet felett, akkor a politikai gyakorlatban is meg akarják valósítani a meggyőződésüket. Ez pedig együtt jár azzal, hogy a keresztények másodrendű állampolgárokká válnak, sőt üldözöttekké a saját társadalmukban.

Ebből a szempontból az európaiak sem lehetnek nyugodtak, hiszen több országban néhány évtizeden belül meghatározó arányba kerülhet a muzulmán lakosság... Átterjedhet a közel-keleti radikalizálódás Európára is?

- Úgy vélem, hogy az európai embereknek meg kell érteniük a radikális iszlám jelentette veszélyt. A radikális iszlám valójában diktatúrát jelent, mivel nem enged teret semmiféle ellenzéknek. Sőt erőszakkal elnyomja azokat, akik nem értenek egyet az általa képviselt világnézettel. Ezért az európaiaknak véleményem szerint értelmezniük kell azt, ami a Közel-Keleten történik. Nem tudom, hogy a veszély hol nagyobb, a Közel-Keleten vagy Európában, de ez a veszély mindenütt jelen van, ahol a dzsihadisták erőszakot és terrort is készek alkalmazni azért, hogy megvalósítsák az ideológiájukat.

Olvasson tovább: